Harangszó, 1932
1932-12-25 / 52. szám
418 HARANGSZÓ 1932 december 25-. örömnek forrása és ajkainkon boldogan fog megcsendülni az angyalok Istent dicsőítő éneke: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat“ • Mekkora szeretet! János ev. 3i6. .Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen“ . A z egész Bibliának a szívdobogása lüktet ebben a karácsonyi igében. Kemény, pogány kezek máglyatűzbe szórhatnak minden Ujtesta- mentumunkat, de ez a néhány szó akkor is, a világ végéig híveket gyűjtene és karácsonyi öröm- tüzeket gyújtana a földön . . . „Úgy szerette Isten e világot 1 . . . Alacsony iskolapadok között a legkisebb gyermek is elmondhatja — fáradt lépésű öregek hibátlanul tudják — s a pogány szívek talajába az elszánt misszionáriusok ezt az igét ültetik be legelsőnek .. . Tudjuk, ismerjük, de meglepődve elcsudálkozunk-e, újra meg újra ezen a régi szent igén ? Könnyharmat fátyo- la bevonja-e szemünket, ha rászáll a lelkünkre a csendes szó: „Úgy szerette Isten e világot ?“ . . . A világot! ... De nem a természet bűbájos szépségeit, nem az erdők májusi csodáit, nem a hegyóriások szikla-birodalmát, hanem ezt a földön bújdosó sereget, a halál nemzetségének fiait, minket embereket „úgy szeretett az Isten!“ Milyen csodálatos, milyen meglepő dolog ez! Nézz körül a magad szűk világának arasznyi területén és vedd számba az ott élő embereket... gondolj csak vissza nem hosszú időre, csak éppen a tegnapi napra és ítéld meg felebarátaid cselekedeteit ... járj be nem országokat, csak a magad falujának apró utcáit és tedd a lelkiismeret mérlegére urak és szolgák életét. . . merülj el önmagad szivének vizsgálatába: szólítsd elő rejtegetett gondolataidat, hívd vissza elröppent beszéded mondatait, emlékezz vissza érzéseidre, amelyek indulatba hoztak, állítsd magad elé az Isten tíz parancsolatát és ennek füzében próbáld meg életedet... És azután felelj: megérdemli-e ez a világ a sze- retetet? Méltó-e az ember-milliók átkos serege arra, hogy szeressék, hogy szeresse az Isten? . . . Összeszorult szivünk sírva panaszolja: Nem érdemes ... nem lehet ezt a világot szeretni! Menjen a nap, múljék az óra, én nem kívánom látni s élni újra ... Pedig emberek szeme csak parányi lát a nagy világból, a mi szemünk látása elől letűnt idők hamuesője letakarja a múlt szörnyűségeit, gondoljátok hát el: mit láthat Isten szeme, ha alátekint a földre, mit érezhet az a meleg atyai szív, ha rászakad elmúlt öreg századoknak minden emberi gonoszsága! .. s Évtizedekkel ezelőtt egy érzékeny, komoly lélek ezekkel a borús szavakkal kiáltott fel: „Én nem csudálkoznék azon, ha negyven éjjel szakadatlanul dinamit és ekrazit hullana az égből és azután a negyvenegyedik hajnalon kemény dördüléssel villám csapna az egészbe!“ ... Igen ezt érdemelné a világ, ezt érdemelné az ember, hogy az egész teremtettség beleremegjen, amikor újra szól az Ur fájdalmas haragja: „Megbántam, hogy emberré teremtettem!,, És ehelyett lágyan ráhajlik lelkünkre a karácsonyi üzenet: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta“ .. . Lángostor helyett égi fény suhan át a betlehemi mezőkön, —*■ ekrazit hullás helyett fehér szárnyú angyalok kezdenek öröménekbe az árva, szomorú föld felett — s villám helyett, a pusztulás helyett: született nék- tek a Megtartó! . . . Mekkora szeretet! A legdrágábbat adta, aki egészen közel volt a szive melegéhez, akiből neki is csak egyetlen : égy ’"volt $ '-szerit Fiát, a Krisztust .. . Érde- metlenül ekkora ajándék s éppen azoknak, akik naponként káromolják, átkozzák, elfelejtik, vagy éppen megtagadják az Istent! Szülők, akiknek van féltett, szeretett gyermeke, érzitek-e: mekkora szeretet loboghat Isten szivében, ezzel a bűnös világgal szemben! Emberek, akiknek lelke mélyén pislog még egy halovány nemes indulat: értsétek meg, „mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége az Isten jóvoltánák“. De az Isten földre hajló szeretetét nemcsak csudál- nod kell, hanem meg is kell értened! Nos, tudod-e, hogy ez a nagy szeretet, téged keres! Tudod-e, hogy az a végveszedelem téged fenyeget! Tudod-e, hogy te is ott vagy a megátkozott világban, ott vagy a halálba menők seregében. Tudod-e, hogy bűneid terhe, amelyeket gondolattal, szóval, cselekedettel, tudva is, tudatlanul is, sokszor sokféleképpen elkövettél — téged is oda soroz az Mennyből jövök most hozzátok ...
