Harangszó, 1932

1932-12-11 / 50. szám

406 HARANGSZÓ 1932 december 11. HETI KRÓNIKA. Kolozsvárott felbujtogatott oláh tö­megek tüntetést rendeztek Magyaror­szág reviziós mozgalma ellen. Sok rend­zavarás és rombolás történt. A magyar országgyűlés jogos felháborodással til­takozott a gyalázatos események ellen. — A Velencében ülésezett nemzetközi döntőbíróság a bécsi udvari gyűjtemény­ből sok értékes, régi magyar kulturkin- cset ítélt vissza Magyarországnak. — A német kormányválság végétért. Az új kancellár Schleicher tábornok lett. — A prágai Skoda gyárban nagyarányú szov­jetkémkedést lepleztek le. — Párizsban aláírták a francia-orosz megnemtámadási szerződést. — A francia miniszterelnök vonatát ismeretlen tettesek ki akarták siklatni. — Az angol király legifjabb fiát ügyvéddé avatták. — Newyork városát újabb csőd fenyegeti. — Az Egyesült Államok kongresszusa elutasította a szesztilalom eltörléséről szóló javaslatot. — Gandhi újabb éhségsztrájkot kezdett. — Három évre el akarják napolni a le­szerelési értekezletet. KARCOLATOK. Hit és jótékonyság. Ázsia szivében Dán egy roppant sivatag, a Góbi sivatagja. Egg kutató. mérnöktársaság nemrégi­ben ásatásokat végeztetett e pusz­taság különböző pontjain. S min­denütt megszenesedett, vagy kor­hadó gyökérmaradványokat talál­tak a mélyben. Ez pedig azt je­lenti, hogy a Góbi sivatag nem volt mindig sivatag. Voltak rajta gyönyörű erdők, üde pázsitok, szí­nes virágok. Hanem aztán egyszer fejszét ragadtak barbár kezek s a Góbi mezőről eltűntek a susogó erdők. Vele tűntek a virágok, a madár dal, — vele tűnt az élet is. S ma csak sivatag van ott, halott birodalom, amely felett száraz kórót kerget a szél és sakál­üvöltés hangzik rajta éjjelente.— Jlhogyan a Góbi mezőn nem cifraság volt az erdő, hanem élet- feltétel, úgy az ember vallási éle­tén is nem disz, nem felesleges velejáró, hanem életszükséglet a belőle fakadó jótékonyság szere- tetmunkája. Ha kivágod az erdőt s a föld termőerejét fűbe, virágba, törzsbe, gyümölcsbe szökkenni nem engeded, — megölted a földet. Ha nem engeded, bogy a hited elő­hozza önmagából a szeretet cse­lekedeteit, — gyilkosa lettél a hitednek. „Mert a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt önmagában.“ HARANGSZÓ. Advent 3. vasárnapja. I. Kor. 4, is. Urunk Krisztusunk! Tudjuk, hogy a Te eljöveteled, nemcsak kegyelem, hanem ítélet is, nemcsak elfede- zés, hanem leleplezés is. Urunk, Te látod, mennyi hűtlenség van mibennünk. Hogy ragadománynak tekint­jük sokszor és eltékozoljuk, amit Te a szá­madás kötelességével hűségünkre akartál bízni. — Milyen nagy kegyelem, hogy nem nagy eredményeket, hanem hűséget kívánsz tőlünk. És mi de sokszor nem becsüljük meg ezt a kegyelmet! Urunk Jézus, Isten Báránya, hűség min­taképe, példád hű követésére, munkánk hű végezésére taníts meg minket is! Ámen. A Harangszó ismét felajánlja szolgá­latát egyházunk szórványgondozó mun­kásainak. Azoknak, akik a karácsonyi bővített ünnepi számból szeretnének pél­dányokat juttatni szórványbeli híveiknek s ezirányu igényüket a példánymennyiség megjelölésével legkésőbb dec. 19.-ig kiadóhivatalunknál bejelentik, készséggel bocsátjuk rendelkezésre 3 filléres dara­bonkénti ár ellenében a kívánt mennyisé­get. Dr. Toyohiko Kagawa, a nagy japán evangélista még a múlt év májusában alapított hazája fővárosában, Tokyoban egy gyógykezeltetési szövetkezetei, amelynek célja az, hogy a tagjai szá­mára megkönnyítse anyagilag a gyógy­kezeltetést. Kagawának e felette fontos intézmény megalapításánál nagyon sok akadállyal kellett megküzdenie. Magára az állami engedélyre is teljes egy évig kellett várnia, míg végül ez év május 27.-én megkapta azt. Aztán sok nehéz­ségeket támasztott a japán orvosszövet­ség, amelynek orvosai a saját anyagi ér­dekeiket féltették az egyesülettől. Az egvesület azonban mégis virágzásnak in­dult s ma már több mint 10.000 tagja van. Kagawa meg tudott nyerni négy ki­váló képzettségű orvost, akik ott hagy­va jóljövedelmező magánpraxisukat, ve­zetői lettek ennek az emberbaráti ke­resztyén intézménynek. — Kagawa egyébként állandó összeköttetést tart fenn a Harangszóval. Megküldötte né­hány újabb füzetét, azzal a kéréssel, hogy juttassunk el azokból egy-egy pél­dányt azoknak, akiket érdekel Kelet va­júdó élete. Küldött lapunknak egy hosz- szabb cikket is, amelyet hamarosan kö­zölni fogunk. Akadémiiai istentiszteletek. Az egye­temes egyház a Budapesten élő egyete­mi tanárok és egyetemi polgárság ré­szére minden hó első vasárnapján aka­démiai istentiszteletet tart az egyetemes székház istentiszteleti helyiségében (Bu­dapest, Vili., Üllöi-út 24., udvari épület II.). Az e tanévi első, Urvacsoraosztással egybekötött istentiszteletet D. dr. Raf- fay Sándor püspök végezte, a másodikat Kemény Lajos’ esperes, a legutóbbit pe­dig D. Geduly Henrik püspök. Az isten- tisztelet keretében Geduly Henrik püs­pök kegyelettel emlékezett meg néhai Vidovszky Kálmánról, a Luther Otthon jeles igazgatójáról, aki az akadémiai is­tentiszteletek kezdeményezője és meg­szervezője volt. A Luther-Otthon vezetősége, volt és jelenlegi ifjúsága megfestette a Lut­her-Otthon számára az otthon rövid­del ezelőtt elhunyt, jeles igazgatójának Vidovszky Kálmánnak arcképét, amely az elhunyt testvérbátyja, Vidovszky Béla festőművész alkotása. Az arc­kép leleplezése emlékünnep keretében f. hó 4.-én ment végbe. A leleplezésen, amelyen a gyászoló család teljes szám­ban részt vett, a Luther-Otthon kis- és nagybizottságának, jelenlegi és volt la­kóinak élén megjelent D. báró Radván- szky Albert egyetemes felügyelő és D. Geduly Henrik püspök, az egyetemes közgyűlés lelkészelnöke is. Lukács Re­zső és Pongrácz Albert otthonlakó zon- gorakisérete mellett előadták Beethoven „Isten dicsőségére“ című zenedarabját, majd Sándy Gyula műegyetemi tanár leleplezte a képet. Hamvas József alkal­mi költeményt írt, amelyet Brunner Já­nos otthonlakó szavalt el. Ezután Re- zessy Zoltán, az ifjúság szeniora tartott emlékbeszédet. Az ünnepélyt a Luther- Otthon zenekara zárta be Grieg „Aise halála“ című gyászdalával. Missziói előadások. Rother Pál, a Lip­csei Misszió hittérítője, meglátogatta a mosoni és a. soproni felső esperesség gyülekezeteit, amelyekben mindenütt ér­dekes és értékes missziói előadásokat tartott. Rother hittérítő már 30 év óta hirdeti az evangéliumot Kelet-Afrikában az örök hóval borított Kilimadzsáró hegyóriás tövében lakó dzsagga négerek között, ahol főképen bennszülött tanítók kiképzésével foglalkozik s így érthető, hogy előadásai mindenütt nagy érdeklő­désre és köztetszésre találtak. A befolyt offertóriumok a Lipcsei Misszió javára küldettek. Az egyes egyházközségek­ben a következő offertoriumok folytak be: Rajka 54.84 P, Hegyeshalom 30 P, Levél 22 P, Ágfalva 25.23 P, Balf 13.03 P, Harka 12 P, Sopron 17.50, ösz- szesen 175.70 P. Sopronban a theológiai fakultáson is tartott előadást, amelyen a fakultás hallgatóin és a tanítóképezde növendékein kívül mindkét intézet tanári testületé is résztvett. Itteni előadását dr. Wiczián Dezső, egyetemi megbízott elő­adó tolmácsolta az ifjúságnak. Adja Isten, hogy az általa elhintett jó magból még ezután is sok gyümölcs fakadjon a jelenleg annyi gonddal és nehézséggel küzdő evangélikus hittérítői munka ja­vára. Tanitóváltozások. Az egyházashetyei iskola, mint előkészítő tanfolyam, Tompa Sárit alkalmazta. ■— A vásárosmiskei törpe iskola Komondy Józsefet, a kisköcski törpe iskola pedig Molnár Béla okleveles tanítót hívta meg. — Nagysimonyiban Ludván Sán­dor helyére Szabó Aladárt választották. — Kcmenessömjénben az újonnan szervezett II. sorszámú tanítói állásba Kiss Magda került. Presbiteri konferencia. A kemenesal- jai egyházmegye 250 presbiter részvéte­lével dec. 4.-én tartotta meg Celldömöl- kön presbiteri konferenciáját. Az isten­tiszteleten prédikált Bélák János gércei lelkész. Előadási témák voltak: Uj eget, Uj földet, Uj embert várunk. Előadók: Nagy István zalaistvándi, Balázs Béla alsósági és Lukács István bobai lel­készek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom