Harangszó, 1932
1932-12-04 / 49. szám
1932 december 4 HARANGSZÓ 397 zinczynk és Kis Jánosunk is rajongott értük. Három egyházi éneke belekerült a győri s majd az uj dunántúli énekeskönyvbe is (63., 93. és 584. sz.). Szász Károly a világirodalom époszai között ismertette a Messiást. Sőt megtörtént az a csoda, hogy a nagy lutheránus Klop- stock költő Messiását Tárkányi Béla egri kanonok magyarra fordította és a Szent- István-Társulat 1872. kiadta. Ki hinné ma ezt? De a két Goethe gyerek, az iskolás fiú és leány, bizony pórul járt Klop- stockkal. Furcsának találták, hogyan lehet nagy embernek ilyen neve: Klop- stock (Porolópálca). De a Messiás pattogó, mértékes versei igen tetszettek a két korán fejlett gyereknek. Nemcsak olvasták, hanem egyes részeit be is tanulták és szavalták. Mindezt azonban csak nagy titokban tehették. Mert a gyermekek atyja, Goethe János Gáspár, a szigorú, komoly, a tekintélyre sokat adó városi tanácsos úr, nem fogadta be, sőt kitiltotta Klop- stock müveit a könyvtárából. Ő csak a rimes verssorokat ismerte el költészetnek s mivel Klopstock a Messiást mértékes verslábakban, úgynevezett hexameterekben irta, Goethe apa könyvszekrényéből örökre kizáratott. A jószivii, vidám édesanya, Textor Kata Erzsébet és a gyermekek pedig nagyon szerették volna olvasni. Jóbarátjuk és rendes vasárnapi vendégük, Schneider János városi tanácsos csempészte be Klopstock könyvét titkon a Goethe-házba. Átadta az anyának, ez pedig szintén nagy titokban a gyerekeknek. Ez a jó Schneider bácsi annyira rajongott a Messiásért, hogy böjtben, a nagyhéten minden üzleti dolgától visszavonulva, ezt mint a legjobb áhítatossági könyvet olvasta végig s ebből merített magának vallásos vigasztalást az egész évre. A két Goethe gyerek apjok háta mögött tanulta be és mondta fel egymással versengve Klopstock vlerseit. A Messiás első énekének színhelye a mennyország, a másodiké a pokol. Ez utóbbi tetszett nekik különösen, mert ebben a Sátán és ennek főembere, Adramelek igen kemény párbeszédben vesznek össze. Maga Goethe mondja el fentebbi önéletrajzában: „Portiának, Pilátus feleségének álomlátását mi gyerekek egymással versengve mondtuk fel. A Sátánnak és Adrameleknek vad, kétségbeesett párbeszédét pedig, akik a Veres-tengerbe vettetnek, megosztottuk magunk között. Az első szerep, mely legeröszakosabb, nekem jutott, a másik, kissé siralmasabb szerepet pedig a húgom vette át. A változó, iszonyatos, de azért jól hangzó át- kozódások csak úgy ömlőitek a szájunkból s minden alkalmat megragadtunk, hogy ezen pokoli szólásformákkal köszöntsük egymást.“ „Télen, egy szombatnapi est volt“ — beszéli tovább Goethe. „Édesapánk mindig gyertyavilágnál borotváltatta magát, hogy vasárnap reggel kényelmesen öl- tözhessék fel a templombamenetelhez. Én és húgom egy zsámolyon ültünk a kályha mögött és mig a borbély apánk arcát szappanozta, mi szép csendben susogtuk a Klopstock Messiásából tanult átkozó- dásokat. De most Adrameleknek vaskézzel kellett a Sátánt megragadnia. Hugóm tehát erősen belém kapaszkodott és bár elég halkan, de mégis mindig nagyobb szenvedéllyel szavalta: „Ments ki, segíts, könyörög rabod, esde- kel és ha kívánod, lm leborulva imádlak, szörnyeteg, ördögi fajzat! Ments ki! Halálnak s már a pokolnakkínjait érzem." Eddig tűrhetően ment volna minden. De most egyszerre fennszóval, rémiiletes hangon kiáltá húgom ezt a verssort: „összetiportál, jaj!...“ „A jó borbély kirurgus erre úgy megijedt — mondja Goethe — hogy a tál szappant apámnak a nyakába öntötte. No, lett ebből nagy felfordulás és szigorú vizsgálat. Különösen azt hánytorgat- ták, micsoda szerencsétlenség lett volna, ha a borbély már borotvál és kés van a kezében! Hogy minden rossz szándék gyanúját elhárítsuk, bevallottuk az ördögi szerepjátszásunkat. A hexameterek okozta szerencsétlenség sokkal nyilvánvalóbb volt, minthogy a vers átkait újra el ne mondtuk volna.“ A kis Goethe is bizonyára elmondta, mint egykor a gyermek Ovidius a verés után: ..Jaj, jaj, kedves apám, nem mondok már soha verset!“ De szerencsére nem tartotta meg. A nagy Goethe ezt a derűs gyermekkori esetét ezzel a megjegyzéssel végzi: „így szokták a gyermekek és a nép a nagyot és a fenségeset játékra, sőt bohózatra átváltoztatni. Mert hát hogyan is tudnák másként ki vallani és elviselni.“ OLVASSUK A BIBLIÁT. Mit ád neked Jézus ? December 5. Parancsot. Máté 21, 1—2. A legtöbb emberben Jézussal s Istennel szemben a hasznosság kérdése merül fel: Mit ád nekem; micsoda hasznom lesz, ha Istené leszek? Jézus a mai ádventben is mindenkinek hoz valamit. Királyként jő hozzád s parancsol.- Sokszor nem érted meg akaratának célját, mint a tanítványok. Érthetetlen, ha fáradságot kiván tőled, érthetetlen a küzdés, a bánat, ... ne okoskodj miattuk, figyelj Jézus parancsára! December 6. Alkalmat. Máté 21, 3—4. Jézus két tanítványát azzal tüntette ki, hogy az ö számára kérhettek valamit. Drága alkalom! Milyen mohón lesi az ember az alkalmat, ha valahol a maga számára kiverekedhetik anyagi előnyöket. A nyomor és munkanélküliség napjaiban ragadd meg a drága alkalmat, hogy jézuson segíts. Neki van szüksége arra, hogy ezrek ne éhezzenek és dideregjenek! December 7. Alázatosságot. Máté 21, 4—5. Nagy ajándéka Istennek az alázatosság, ritka ember fogadja el a belső és külső alázatosságot. Ma már mindkettő egyre ritkább tulajdonsága az embereknek; inkább az ellentéte uralkodik: a lelki gőg és a külső pompa. Mennyivel kevesebb megbántott szív keseregne, menynyivel könnyebb lenne elviselni a ke- nyértelenség keservét, ha nem vigyorogna ránk az emberek önteltsége s a cifraság boszantó gúnyolódása. Jézustól kell alázatosságot tanulnunk! December 8 .Engedelmességet Máté 21, 6. Tehernek gondoljuk az engedelmességet, pedig adomány. A tanítványok Jézustól kapták. Enélkül az engedelmesség nélkül hasznavehetetlenek lettek volna Jézus számára. Hányszor vagyunk csak egyetlen nap engedetlenek Jézus parancsával szemben; hányszor elmulasztjuk az engedelmesség nagy áldását: a szolgálattal együtt járó lelki örömöt. Süketnek és vaknak tesszük magunkat,... pedig Jézus szól és Jézus néz ránk. Ma engedelmeskednem kell Néki! December 9. Lemondást. Máté 21. 7—8. A lemondás nagy képességét a tanítványok Jézustól lesték el. Ezért nem sajnálták levetni a ruhájukat. Tudták, hogy a legjobb helyre adják. Jézus Jeruzsálembe vezető útja a Te lelked megmentéséért történt. Lemondott éretted az életéről, hogy Téged lemondásra tanítson. Ha le kell mondanod e nyomorult világban, ne panaszold fel se Istennek, se embereknek, ha pedig le kellene mondanod, tedd meg Jézusért még ma! December 10. Hálaéneket. Máté 21, 9. Mig a sokaság Jézust meg nem látta, forradalmi láz panaszától sebzett volt a szája. Keserű volt a rabkenyér és nyűgös a római rabiga. Mikor Jézust megpillantották, felcsillantak a szemek, hálaénekre nyíltak meg az ajkak. Jézus adhat csak örömöt minden nemzedék letiport nemzetének. Az egyetlen igaz irredenta, aki öröméneket hoz rab testvéreinek. Nekünk is csak Ő adhat erőt a hálaénekre! December 11. Örök kérdést. Máté 21, 10. Jézust nem lehet puszta megpillantással elintézni. Aki egyszer rátekintett, annak szivében Jézus kérdéseket hagy: Kicsoda ez? Mit akar? Jézus azért ment Jeruzsálembe, hogy megismertesse magát a halálával. Jézus Veled is meg akar ismerkedni. Meg akarja mutatni, hogy Ö mindig új és mégis mindig ugyanaz. Meg akarja mutatni, hogy az Ö útjainak, a szeretet utjának kötelességei mindennap megújulnak, de mindig ugyanazok a feltételei és áldásai. Bácsi Sándor. HETI KRÓNIKA. Kállay földmívelésiigyí miniszter kereskedelmi szerződés ügyében Bécsben járt. A szerződés elkészült, csak a részletek kidolgozása van hátra. — A debreceni egyetemen zsidóellenes zavargások voltak. A rend már helyreállt. — Karácsony táján újabb magyar-olasz cserevonatok indulnak. — A jugoszláv határőrök újra lelőttek egy magyar állampolgárt. — Albániában egy hónap alatt ötven politikai gyilkosságot követtek el. — Bulgáriában erőteljes, revíziót követelő mozgalom indult meg. — Laibach- ban hatalmas bányakatasztrófa történt. — A cseh megszállás alatt lévő Ru- szinszkó egyik községében immár nyolc esztendeje valami Hanus nevű műveletlen lakatos tanít az iskolában. A gyermekeket kihasználja s üti-veri. így fest a cseh kultúra. — Decemberben ül ösz- sze — valószínűleg Párisban — a keleti jóvátételi bizottság. — A német kormányválság még ma sem intéződött el. — Az angol font eddig ismeretes legmélyebb mélységpontját érte el. — Az angol király hagyományos külsőségek kö-
