Harangszó, 1932

1932-11-27 / 48. szám

1932 november 27. HARANGSZÓ 389 ráknak, Németh Károlyt az ifj. helmisz- sziói bizottságba, Bertha Benőt és Zse- dényi Bélát az alkotmány és jogügyi bi­zottságba, Hanzmann Károlyt a nyug- díjintézeti bizottságba, Fodor Kálmán győri karnagyot az énekügyi bizottság­ba, Kuthy Dezsőt a Luther Otthon igaz­gatójának, Zsigmondy Dezsőt föeilenör- nek, Keszler Lászlót ellenőrnek válasz­totta meg az egyetemes közgyűlés. A nyugdíjintézet ügyvitelével Kuthy De­zső lemondása folytán Scholtz Oszkár bízatott meg. A közgyűlés D. Oeduly Henrik imájával az esti órákban ért véget. * Az 1932. évi egyetemes közgyűlés határozatain nyugodjék meg a gazdag Isten gazdag áldása. Okolicsányí Gyula 1852—1932. A magyar evang. közéletnek nagy gyásza van. Egyik legbuzgóbb vezére, lankadatlan munkaerejű, lutheri szellemű oszlopa: okoliesnói Okolicsányi Gyula, a dunáninneni ev. egyházkerület tb. fel­ügyelője, a nógrádi ev. egyházmegye 20 éven át érdemekben gazdag felügyelője, a sámsonházai ev. egyház 47 esztendőn keresztül •felügyelője, e hó 7.-én elköltö­zött az élők sorából. Megilletődve gyújt­juk meg a tisztelet és szeretet ttizét a kegyelet oltárán, az őreá való emléke­zéssel, mert nyolc évtized alatt az egy­mást felváltó nemzedékek köztudatában úgy élt ez a tiszta, nemes magyar jel­lem, ez az önzetlen közéleti tevékenysé­gű, egyházkormányzati bölcseséggel megáldott, hogy ha az ő jeliemét akar­juk szavakba foglalni, szinte önként a nagy lózsef nádor-szobra feliratának szavai jutnak eszünkbe: „Egész életét a közügynek szentelte“. A liptómegyei ősrégi okoliesnói Oko­licsányi nemzetség sarja volt. 1852. aug. 21.-én született a nógrádmegyei Lucfal- ván. mint Okolicsányi József, a Prónay báró család jószágfeíügyelőjének és Vla- dár Szidóniának fia. Édesapját, aki a szabadságharcban súlyos sérüléseket szenvedett, kicsiny gyermek korában el­vesztette. Középiskolai tanulmányait a hírneves Selmecbányái evV lyceumban végezte, az intézet két nagynevű tanárá­nak: Breznyik és Jezsovitsnak szellemi behatása alatt, ezeknek a kitűnő paeda- gógusoknak hazafias, evang. szellemű nevelő hatása egész pályáján és közéleti működésén nyomokat hagyott. A jogot a budapesti tudományegyetemen végez­te. 1875-ben részt vett a boszniai hadjá­ratban. 1880-ban lépett a Széli Kálmán elnöklete alatt álló Magyar Jelzálog Hi­telbank szolgálatába s nemsokára az in­tézet jogügyi osztályának vezetője s ki­váló szaktudása és lelkiismeretes mun­kássága folytán csakhamar ügyész, majd igazgató lett s 40 esztendőt töltött az intézet szolgálatában. De hivatali teendőinek lelkiismeretes ellátásán kívül nemcsak hogy időt tudott szentelni a közügyeknek, hanem mond­hatni, Budapest főváros közéletében, mint 30 esztendeig törvényhatósági bi­zottsági tag, valamint az evang. közélet­ben 47 éven át, még többet dolgozott, mint egyházi, községi, majd egyházme­gyei, végül kerületi tb. felügyelő s vol- taképen itt találta meg tevékeny mun­kásságának igazi tereit. 1884-ben 250 köz- és magántisztvi­selőt egyesületbe tömörített s Rózsa Pé­ter fővárosi tanácsnokkal és Hindy Kál­mán pestvármegyei árvaszéki elnökkel együtt megszervezte a Házépítő Tiszt­viselők Egyesületét, amely azután 2 év alatt megépítette Budapest főváros csa­ládi házakból álló, ma is virágzó, első és legszebb kertvárosát, amelyet az idők folyamán nagyszerű kultúrintézmények­kel: elemi iskolák, kisdedóvó, napközi otthon, polgári iskola, gimnázium gaz­dagított, mindezek az ö kitartó és rend­kívül buzgó szervező tevékenységének köszönik létüket. A Házépítő Tisztvise­lők Egyesületének 25 esztendeig volt közszeretetben álló elnöke, nagy érdemei elismeréséül az egyesület 1920-ban örö­kös díszelnökévé választotta és díszter­me számára megfestette magyar díszru­hás, életnagyságú képét. Az evang. közéletbe már 33 éves ko­rában bekapcsolódott. 1885-ben válasz­totta meg a sámsonházai ev. egyház fel­ügyelőjévé, 1886—1890-ig a lucfalvai, majd i 914-től 1918-ig a galgagutai egy­ház felügyelője is volt, a pesti ev. ma­gyar egyháznak pedig 40 esztendőn át, haláláig presbitere. Az 1890—92. évi or­szágos evang. zsinat jogügyi bizottságá­ban tevékeny részt vett. A nógrádi egy­házmegye előbb másodfelügyelövé, majd Beniczky Árpád halála után egyhangú lelkesedéssel felügyelőjévé választja. Be­köszöntőjének kiemelkedő mozzanata volt, igy Luthef Mártonnak Budapesten felállítandó szobrát követelte. Csaknem 20 esztendeig vezette ritka egyházkormányzati bölcseséggel ezen egyházmegyét. Akár mint egyházmegyei elnököt, akár mint törvényszéki bírót, egyházközségi felügyelőt nézzük, erős lutheri lélek, ritka igazságszeretet, sok­oldalú tudás és tevékeny szellem jelle­mezte. Érctemei elismeréséül a dunánin­neni ev. egyházkerület 1930. októberben Balassagyarmaton tartott gyűlésén egy­hangúlag tiszteletbeli felügyelőjévé vá­lasztotta. Úgyszólván egyetlen ágazata sem volt a hazai evang. közéletnek, amelyből Okolicsányi hiányzott volna s mindenütt olvan lelkiismeretes, buzgó működést fejtett ki, hogy indítványait, elnöki ja­vaslatait rendszerint egyhangúlag fogad­ták el. Ha a viszálykodás szelleme mu­tatkozott valamely egyház beléletében, ő tapintatos fellépésével, szavának, sze­mélyének nagy tekintélyével békét te­remtett, sok kis egyházat anyagilag is támogatott, iskoláknak taneszközöket adományozott, sok egyháznak kölcsönt eszközölt ki bankjánál, kiváló gondot fordítva az egyházak anyagi rendezett­ségére. Éberen ügyelt az iskolák hazafias, evang. szellemű tanítására. Mint Kossuth Lajosnak, a sámsonhá­zai ev. egyház főfelügyelőjének világi elnöktársa, hűségesen ápolta nagynevű feljebbvalójának szellemi hagyományait egyházában s a hazai történelem ezen óriásának főfelügyelői működése tényét 1895-ben a sámsonházai templom falába illesztett márványtáblával örökítette meg, emlékezetéül az utódoknak arra, hogy a nagy államférfiú turini önkéntes számki­vetése alatt főfelügyelői tisztségét mint Magyarországon egyedülit viselte, 1871- töl 1894-ben bekövetkezett haláláig. A 40 esztendő óta magyar ruhában járó Okolicsányi úgynevezett régi vá­gású, de modern gondolkozása izzó ma­gyar lelkű ember volt, aki az ö szeretett papjai és tanítói körében rendkívüli nép­szerűségnek örvendett. Jószívűsége köz­ismert volt s a szegények, elhagyatot­tak. akiket istápolt, százan és százan, akiket állásba segített, szivükbe zár­ták őt! Egyéniségéből sokszor kiütközött lángoló magvar érzése, Budapest szé­kesfőváros 1912-ben egyhangú lelkese­déssel fogadta el azon nevezetes indít­ványát. hogy Budapesten Zrínyi Ilona nevéről utca neveztessék el. De legemlé­kezetesebb hazafias bátorságára az a fellépése, amidőn 1919. márciusban, ami­kor már az átkos. hazafiatlan proletár­diktatúra kezdte felütni fejét és már fi­gyelték a magyar hazafiakat, Okolicsányi elhatározta, hogy semmi veszéllyel nem törődve, megünnepli 1848. Március Idu­sát s a menekült székely egyetemi hall­gatóság tomboló lelkesedése közben mondotta el életének talán legragyogóbb szónoklatát, amelyben hódolt a szabad­ság szent eszméjének aminthogy 1893. óta megszakítás nélkül, minden évben ö volt az első. aki az ö kedves tisztviselő- telepi Kaszinójában, a március 15.-iki hazafias ünnepen, a „Tízek“ által, az ő indítványára alapított ezüst szabadság­serleggel kezében, a haza nagyjainak emlékezetét gyújtó hatású szónoklatai­val dicsőítette. 1882-ben kötött boldog házasságot Vladár Violával, néhai Vladár János nóg­rádi főesperes leányával. Családi élete boldog volt s bár sok súlyos csapás érte, mert 2 kisfiát csecsemőkorukban veszí­tette el. maid elhunyt hőn szeretett leá­nya, dr. Vértesy Dezsőné is, de a sok megpróbáltatás nem tudta erős lelkét megtörni, sem megbénítani a közjóra irányuló tevékenységét! Dr. Raffay Sán­dor, bányakerületi ev. püspök temette el a magyar társadalom kiválóságainak irp- pozáns részvétele mellett, e hó 9.-én a főváros által adományozott díszsírhe­lyen, a Kerepesi-út melletti temetőben s beszédében mint igaz embert és mint a közéleti önzetlenség és alkotó munkás­ság mintaképét magasztalta, „akinek kézszoritása bárkire megtisztelő volt“. Élete, alkotásai, tiszta jelleme meg fogják őrizni nevét a késői utókor szá­mára! „Boldogok lésznek ezután a halottak, kik az Úrban halnak meg. Úgy vagyon bizonyára a’ Lélek mondja: Mert meg- nyugosznak az ő fáradságoktól és az ő cselekedeteiknek jutalma követi őket“. János Jelenések 15, 13. Dr. V. V. Gay Károly. Igy nyomtatásban közönséges név, amelyet egy immár néhaivá vált földi halandó viselt. Gay Károly! . .. közönséges szürke név azok előtt, akik nem ismerték; de nemesveretű név azok előtt, akik értékes lelki tulajdonságokban bővelkedő néhai viselőjét közelebbről ismerték. A maga igénytelenségében, szerény egyszerűsé­gében csodálatos ember volt a. néhai

Next

/
Oldalképek
Tartalom