Harangszó, 1932
1932-11-27 / 48. szám
Xxill. évfolyam. 1§32 november 2Í. 48. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Lip tulajdonol: Dunántúli Luther-Szövetség. Ai Országos Luther- SzÖTetség hivatalos lapja. Megjalenik minden vasárnap, Poatacaekkazámla: 80 526 Kiötizetóst elfogad minden evang. lelkész éa tanító. Egyedül fézus, Istennek fia váltott meg minket a bűnből és ha minden ördög s az egész világ sséttépné is tnagiit és megpukkadna is, ez akkor is igaz! Luther. A „Haianguó“ saerkeaitó-kiadóhivatala QYÓR II , Patti fi-tér S Előfizetési ára ■ negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10*/*-os kedvezmény. Amerikáiía egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 fillér. Igaz szó. Lukács ev. 12 40. »Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek fia“. A z egész egyházi esztendőn, mint a selyemszövedéken az aranyfonál — végighúzódik a figyelmeztetés, mely Krisztus eljöveteléről beszél... „Az éjszaka elmúlt, a nap, az Urnák napja, elközelgett!“ — így kezdi az ádvent. Karácsony tovább hirdeti: „Várjuk ama boldog reménységet és a megtartó Jézus Krisztus dicsősségének megjelenését“. Vizkereszt ünnnepe meg beszél arról a napról, melynek el kell következni a „tündöklő hajnalcsillag“ megjelenésekor. Másutt maga Jézus mondja legnagyobb megaláztatásának idején: „Meglátjátok az embernek fiát visszatérni az égnek felhőin“ . . . Azután a mennybemenetel hegyéről, áldozócsütörtök napján mindnyájan magunkkal visszük azt a bizonyosságot, hogy ez a mennybeszállt Krisztus vissza fog jönni . . .! így hirdeti egyik ünnep a másik után, így hirdeti az egész esztendő: Krisztus jön . . . Krisztus megkérkezik! Még az egyházi esztendő utolsó vasárnapja is, mintegy összefoglalja a nagy tanítást s ezzel búcsúzik: Oh, tartsd emlékezetedben, Jézust egész életedben .. . Amivel búcsúzott az egyházi ó- esztendő, íme azzal köszönt be ádvent, az egyházi új esztendő: Közeledik ismét az Ur! . . . Áldott, égi szózat, mely magába foglalja minden szent reményünket. Ha nem tudnánk, hogy eljön ismét az Ur — egyszerre oda lenne minden reményünk. Enélkül az üdvösség csak hiú ábránd lenne, az élet harc lenne győzelem nélkül, könny- hullatással végzett vetés, melynek sohsem lenne víg aratása, a halál éjszaka lenne, amelyre sohasem virradna hajnal ... De Krisztus eljön ! Áldott legyen az Ur, aki adta nekünk ezt a szent reménységet ... A mi Üdvözítőnk él és uralkodik és bizonyosan eljön és vele együtt eljön a győzelem, a nappal, egy új, szent virradat. . . Ki tudná azt számbavenni, hogy mit köszönhet világunk a — napA londoni Biblia-ház eredeti kliséje. Küldötte a Harangszónak. Ettől szabadított meg a Krisztus. nak ? Ilyenkor ősz- és télidőben, mikor meggyengül kissé az ereje, megérezzük, hogyha a nap egyszer elfelejtene feljönni, pusztulásnak, halálnak, örök sötétségnek életgyilkos, jégbilincses, szörnyű éjszakája borulna ránk. Milyen jó, hogy minden reggel felkel a nap s széthulló sugarától elszalad a köd és Tudja meg ezt minden keresztyén örüljön neki és készüljön rá! „Alázatosan borulok eléd, Kiöntöm szivem titkos belsejét, S bűnbánót könnyével megmosom, Oh, térj be hozzám édes Jézusom! Ámen. * az éjszaka sötétje. Milyen jó, hogy ősz után, tél után újra jön a tavasz meleg sugarától megoldódik a vizek jégbilincse s csírahajtó boldogságban felpiheg a föld. A tavasz, a természet ádventje, téli rabságból boldog felszabadulása. Ki tudná azt számbavenni, hogy mit köszönhet világunk a lélek Napjának — Krisztusnak? Csak érezzük, hogyha Isten el nem küldte volna áldott atyai szerelmében, nyomorúságnak, pusztulásnak bűn- bilincses, halálos éjszakája venne körül minket. Milyen jó, hogy sötét évezredek hosszú virrasztása után feljött — a Nap s melegétől, sugarától megoldódtak a bilincsek, elfutottak az éjszaka gyötrő rémei. Ádvent a lélek felszabadulása, Krisztusban új életre ébredése. — Tekints reá mai számunk két képére. Két embert látsz, a krisztusnélküliség szörnyű rabságában, lelki vakságában. Ha Krisztus el nem jött volna, talán te hordoznád most azt a szégyenletes kalodát s talán te csókolnád a földet babonás pogányságban néma bálványok előtt. Ami különbséget látsz közied s eközött a kalodába szorított nyomorult között, istentiszteleted és ennek a földet csókoló pogány- nak a babonája között, — azt hozta számodra az ádvent Királya, Krisztus. Ez a különbség szabja meg a mi hálánk mértékét, de ez szabja meg a kötelességünk mértékét is. Advent — szabadítás.
