Harangszó, 1932

1932-11-20 / 47. szám

Í932 november 20. HARANGSZÓ 381 OLVASSUK A BIBLIÁT. Keresztyén egység. November 21. A test. Efezus 4, 4 a. Mikor Pál apostol felsorolja a keresz­tyén egység alapvonásait, igen szépen meglátszik az a cél, amit a test számára hivatásként kijelöl. A testi életünkben az egységet, a harmóniát biztosítanunk keil. Meg kell adnunk mindent, ami tes­tünk épségére szükséges s meg kell ta­gadnunk mindent, ami veszedelmet hoz a testi életre. A testi kívánságok poklá­ban égeti el sok ember az életét s úgy akarja fenékig, a szemetjéig hajtani az élet poharát, mintha száz teste, száz élete volna. Isten a te testedet templom­nak szánta. November 22. A Lélek. Efezus 4, 4 b. Ahány meggondolatlan ember teste tönkremegy a mértéktelen élet miatt, annyi Lélek tisztasága szennyeződik be, mert Isten csak egy öröküdvösségnek a lehetőségét adta mindnyájunknak. A Lélekkel nem lehet kísérletezni, nem le­het eljátszani, mert nélküle üres a temp­lom. a test, nélküle nem vagyok ember. Lélek csak egy van, a Krisztusnak lelke, melyha belénk árad s bennünk működik, Isten gyermekeivlé nevel bennünket is. Vigvázz a Lelkedre! November 23. A reménység. Efezus 4, 4. c. Ahány ember, annyiféle reménység, váev, akarat. Egyik napon eltemetiiik az egyik reménységet, de a siriára úi re- ményvirágok magvait szórjuk. Remé­nyeink ezen a földön sokfélék, de Lel­künk a földöntúlra mutat ' az egyetlen reménységre: az örök életre. Ne élj min­dig földi reményeidnek, ne törtess csa­lóka álmok kiábrándító ébredése után, hanem éli egyetlen reménységednek, Lelked örök életének! November 24. Az Úr. Efezus 4, 5 a. Testednek, Lelkednek, reményednek nem te vagy az ura, hanem átadod vagy Istennek, vagy a Sátánnak. Senki sem szolgálhat két urnák. Mennyiszer alakos- kodunk. kétfelé sántikálunk, két urnák is szeretnénk térdet hajtani s nem vesszük észre, hogv a saját bűneink dédelgetett bálványa előtt tömjéneziink. Az utolsó ítéletkor látjuk majd meg, hogv egy igazi Ura van ennek a világnak. Nekem ezen a földön a világ Ura akar az Uram lenni! Nem engedhetem el ezt a boldog alkalmat! November 25. A hit. Efezus 4, 5 b. Szinte megdöbbentő, hogy milyen sok badarságot elhisznek még a mai u. n. modern emberek is. Sokszor nevetséges dolgokban hisznek vakon és ostobán. Isten azt akarja, hogy csak a valóságot higyjük el. A mi számunkra ezen a föl­dön nincs semmi való, mert el kell hagy­ni ezt a világot. A valóság a múlandó­ság legyőzője: a Krisztus. Számomra csak egy hit lehetséges: hiszek a Jézus Krisztusban! November 26. A keresztség. Efezus 4, 5. c. A legtöbb keresztyén a keresztsé- get semmibe sem veszi. Kegyes szokás­nak tartják csak legtöbben. A kereszt- ségnek pedig át kell itatnia egész éle­tünket. Pál apostol a Krisztus halálára keresztelkedett meg. A Krisztus halálá­nak mélységes átélése tesz engem iga­zán keresztyénné. Ez az egy halál ment meg milliókat az örök haláltól. Ez az egy halál tette, hogy aki hiszen és meg­keresztelkedik, az üdvözül. Igazán meg- keresztelkedtél már? November 27. Az Isten. Efezus 4, 6 A hatalmas alkotóerő ezen a világon az egyetlen örök valóság: az Isten, aki mindnyájunknak Atyja. Eltörpülök, ha Istenre gondolok s felmagasztalva ér­zem magam, ha érezem, hogy ö mind­nyájunknak Atyja,... az én Atyám. Enélkül csak féreg lennék, ezzel az ér­zéssel ember vagyok. Az egy Isten min­den embernek Atyja,... ez tesz engem minden ember testvérévé s minden em­bert testvéremmé. Istenben egyesül földi s mennyei hivatásom. Ebben a szent egységben, mint egy ember kell meg- áiianom a helyemet! Bácsi Sándor. KIÁLTÁS. Sülyediink . . . Csillagtatan viharvert éjszakán Élet hajónk roncsain vergődünk; Az éhség, a halál néma árnya Fekete szárnnyal suhog fölöttünk. A gond ólomterhe húz a mélybe S szabadulásnak — nincs reménye. Sülyedünk . . . Apostolszivek boldog erejét Szétzúzta a közöny zátonya, S az emberszivet hivó kiáltás Elhal az éjben; nem marad nyoma. Korhadt deszkán sodródik életünk, S húz le a gyilkos mélység... sülyedünk... „Ments meg Uram mert, elveszünk! Rettmann Farkas. HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula miniszterelnök fontos kérdések megtárgyalására Rómába uta­zott. Az olasz nemzet kitüntető meleg­séggel fogadta. Az olasz király és Mus­solini kihallgatáson fogadta. Gömbös meglátogatta a pápát is. — Olasz­magyar vegyesbizottság alakul a keres­kedelmi fogalom élénkítésre. — Pártkü­lönbség nélkül követelték a képviselő- házban a rokkantkérdés rendezését. —■ Kolozsvár mellett egy régi római nagy út nyomaira bukkantak. — Rothermere lord új háborútól tart, ha nem hajtják végre a békereviziót. — A német válasz­tások rendben folytak le. Az új birodal­mi gyűlés december elején ül össze. — A berlini nagy közlekedési sztrájk véget ért. — Franciaországban nagy államká­rosító pénzspekulációt fedeztek föl, amelynek három római katholikus püs­pök is részese. — Angolország december 15.-én esedékes amerikai adósságrész­letre haladékot kért. — Az amerikai el­nökválasztáson döntő többséggel a de­mokrata párti Roosevelt győzött. Roose­velt is protestáns. KARCOLATOK. Fráais és valóság. Sokszor halljuk emlegetni a római egyház konzerváló (megóvó, meg- tartój erejét. Még protestáns állam- férfiaink is megteszik olykor, hogy akár udvariaskodásból, akár puszta szólamismétlésből, a római egyház konzerváló erejét magasztalják. Pedig mindez nem más, mint egy abból a sok folyton hajtogatott, üres frázisból amelyeknek az illatos tömjénfellegébe a római egyház olyan ügyesen be­ta karódzott. Honnét van az, hogy a római egyház „konzerváló“ ereje éppen azokban az országokban mondott csődöt, amelyekben legtöbb alkalma lett volna önmagát megmutatni. Franciaországból úgyszólván teljesen sikerült Rómának kiirtani a hugenotta protestánsok „felforgató eretnekség“ - ét. Hogyan, hogy mégis a római hitü Franciaország volt az, amely először rázta le magáról Róma „konzerváló“ uralmát. S miért, hogy éppen a római hitü Mexikó üzent hadat Rómának olyan irgalmatlan, véreskezü haraggal, hogy azon mi protestánsok is szívből sajnálkozunk. Spanyolországban, ahol az eretnek­irtó inkvizíció megdöbbentően tiszta munkát végzett, — kolostorok ezrei, papok, szerzetesek, apácák százezrei végezték századokig Róma „konzer­váló* munkáját. S lám, ebben a szinpápista államban felgyújtott ko­lostorok égrecsapó lángja, elkergetett szerzetesek, álruhába bújt apácák menekülése mutatta meg Róma „kon­zerváló“ erejének értékét. Miért, hogy éppen a római hitü országok tépik össze ew'ek a sokat emlegetett és ajánlgatott „konzerváló“ erőnek a re­ceptjét s köpik ki az orvosságát. — A tél jege konzerválja a patakot. Életfojtó, leszorító rabság az s csak addig tart, amíg megjelenik az első napsugár. Konzervál a nyirkos bör­tönfal is, de csak addig, míg üt a szabadulás órája. Konzervál a hulla­balzsam is, de csak a halottnak van rá szüksége. Egyetlen megtartó erő van ezen a világon: a Krisztus evangélioma s hogy ennek ereje a protestáns orszá­gokon jobban meglátszik, mint a római hitüeken, azt nem mi, hanem az élet és történelem bizonyítja. Terjesszük a „HA RANG SZÓM

Next

/
Oldalképek
Tartalom