Harangszó, 1932
1932-11-13 / 46. szám
1932 november 13. HARANGSZÓ 369 Felsömagyarország legelőkelőbb közintézete, a nemzeti öncéluságot hirdető vallásos és hazafias nevelés valóságos fellegvára s a Trianon előtti magyar haza legnagyobb és legrégibb evang. főiskolája. Volt idő, amikor a nnilt század eleje óta a gyászos Trianonig az ország első iskoliája volt. Méltán megünnepelhette volna, Pápához és Sárospatakhoz hasonlóan, fennállásának 400 éves fordulóját. Kollégiummá, négy tanintézetet magában foglaló főiskolává régi latin gimnáziumából 166b óta emelkedett, mikor is Eperjesen, majd Kassán Weber János Eperjes tudós városbirája és Sartorius János lelkész buzgolkodása a felsömagyarországi evang. rendek és sz. kir. városok egy felsőbb tudományos tanintézetnek a megalapítását határozták el s már 1666 ápr. 6.-án a máig is fennálló kollégiumi épület alapkövét rakták le. Az új tanügyi szervezet szerint a főiskola 10 osztályból állott s abban 13 tanár tanított. Igazgatójául P o m á r i u s Sámuelt, a híres jogtudóst hívták meg Magdeburgból. A felavató ünnepélv 1667 okt. 18.-án folyt le fényes közgyűlés keretében. Az adakozók között Witt- nyédv István 6000, Keczer András, a későbbi eperjesi vértanú és D e s- s e w f f y Ferenc 1000—1000 s egy T árkán y i alapítvány 9000 forinttal szerepel. Nagyobb adománnyal szerepel a S á r o s s y és G h i 11 á n y család is. A külföldi maecenások közül a legnagyobb adakozó, 15 ezer forinttal, XII. Károly svéd király volt. Az eperjesi evang. polgárság tetemes áldozatain kívül a hazában és Erdélyben 36 ezer forint gyűlt össze. Eperjes város 2 szomszédos sá- rosi falut, Thököly Imre kuruc vezér pedig egy 600 holdas hegyaljai szőlőt és egy rimaszombati évi birtok-jövedelmet ajándékozott neki, amelytől azonban a későbbi üldözések teljesen megfosztották. A főiskola új tanügyi szervezete theológiára, jogakadémiára és főgimnáziumra tagozódott. A cseh megszállás után a jogakadémiával együtt Miskolcra került tanítóképzőt a múlt század közepén kapcsolták hozzá, amikor is évtizedeken át 1000 tanulója és 35 tanára volt a kollégiumnak, amelynek élén a rektorprofesszor állott. De jött L i p ó t császár, ez a hóhér, az osztrák cézárok trónján, majd nyomában a vérszomjas C a r a f f a által megrendezett és M a r k u p p szobrász által a kollégium északi sarkán megörökített „eperjesi vértörvényszék“ s végül a ku- ruc-labanc véres háborúk, csaknem teljesen megsemmisítették,mintTrianon után a csehszlovákok, a kollégiumot. Rövid időn Thököly,majd Il.Rákóczi Ferenc idejében újból megindult és II. J ó- z s e f császár alatt megszilárdult a kollégium munkássága. Méltán megérdemelte akkor Eperjes V á r a d i Antal író szerint: „a fájdalmas szenvedések városa“ nevet. 1867-ben ülték meg országos ünnepléssel fennállása 200 éves jubileumát, — a tervezett 250 éves, alulírott rektorsága idejében, a világháború zajába fúlt. Előbbin, amelyen P u 1 s z k y Ferenc 1000 forinton váltotta meg po- hárköszöntöjét, Bánó. József és V a n- d r á k András volt az ünnepi szónok. Résztvett azon a M. T. Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a hazai 4 ev. és ref. szuperintendentia, a sárospataki és debreceni ref. kollégium1, több szomszédos vármegye és Pest, Debrecen, Nyíregyháza és Kassa városa. Az 1887. máj. 7. nagy tűzvész hamvaiból Jókai „Segítség Albuma“-nak, a költő által személyesen hozott 28.000 forintja és a tekintélyes R o c h 1 i t z, Lati n á k és Éle s-féle alapítvány emelte ki, sőt mai restaurált, tágas és kényelmes állapotában, ami Flórián Károly pénztáros érdeme, „T hököly-kollé- g i u m“ neve alatt Eperjes város legszebb épületeihez tartozott. Ez a kollégium V and rák András H ö r k József tanár által megírott k ü 1- s ö története a maga nagy és változatos, vallásos és hazafias jelentőségében és hazai alkotmányos és egyházi küzdelmeinkkel való szerves kapcsolatában. Belső életének ismertetésére rátérve a múlt század eleje óta, egészen az átkos Trianonig hírneves nevelőoktató és író tanárai és tanulói voltak. Ott diákosko- dott régebben Thököly Imre,a kuruc- fejedelem, aztán a P e t r ö c z y, P o n g- rácz és Nyáry báró család s a múlt században Kossuth Lajos, az aradi vértanú Dessewffy Arisztid és I r á- n y i Dániel. A kollégium legnagyobb büszkeségeit emléktábla örökíti meg. Ott tanult Henszlman Imre műtörténelmünk úttörő mestere s ott tanult és tanított a kollégium különböző tanintézeteiben Hazslinszky Frigyes, a növényvilág nagy ismerője és méltó tanítványa, Mágócsy-Dietz Sándor. Évtizedeken át valóságos orákuluma volt a tanári karnak és ifjúságnak V a n d r á k András a kiváló bölcselő. A jogakadémián, a jelzett virágzó korszakban, tanított Kővi tanítványa: Csupka András, Vécsey Tamás, Berzeviczy Albert, Horváth Ödön, kinek vezetése alatt érte el legnagyobb virágzása korát, s legnépszerűbb lett, pedig vizsgálatai komolyak és szigorúak voltak, a vidéki jogi iskolák között. Ugyancsak itt tanított Réz Mihály, B a r ta Béla, E ö t tévé n y i Nagy Olivér, E r e k y István, M i k 1 e r Károly és R a f f a y Ferenc kiváló jogtudós. A gimnáziumban tanított, majd öt évtizeden át a hazai tanári kar máig is élő nesztora L u d m a n n Ottó s a theol. akadémián C s e n g e y Gusztáv, a Széchenyi Kör óda-költője. A tanítóképző kiváló tanára volt Sas ]., F a b r i c z y J. és G a m a u f Gy. De itt tanultak a Szirmayak, Máriássvak, Fehérváryak, Dessewffyek, Prónayak, Pécsyek, Kubi- nyiak, Szentiványiak, Fáyak, ü j h á z y a k, H e d r y e k, B a y a k, Gencsyek, Wachott Imre és Sándor, S á r o s s y Gyula és V á r a d y Gábor, a nagycsaládú Bánók. A bácskai és bánáti náboboknak is kedvelt főiskolája volt, sőt még az erdélyi szászoknak is az eperjesi alma mater. Az élők közül itt tanult Magyar István, mai koronaannyit, ami az élelemre elég lesz. S ha aztán magyar területre érünk, ott majd lovakat veszünk a megmaradt pénzen s akkor egy-kettőre hazaérünk. Hát most induljunk, tisztelendő uram. Negyedóra múlva kövessenek minket maguk is. István és Thaly távoztak. Negyedóra múlva Dénes is útra kelt atyjával s egy óra múlva már ki kosárral a nyakában, ki batyuval a hátán a falun kívül rótták az utat. így haladtak faluról-falura. Feltűnést egyáltalán nem keltettek. Mindennapi jelenség volt abban az időben a vándorló kereskedő. Naponta hat-nyolccal is találkoztak hol az úton, hol egy faluban. Ha a faluban látott ilyeneket István, akkor nem tért be egy házba sem, hanem tovább ment. Vásárt nem igen remélt s csak az időt töltötte volna. így haladtak napról-napra, hétről-hétre. Végre négyheti vándorlás után magyar földre értek. Hogy csillogott a szemük! Micsoda öröm dagasztotta a keblüket az áldott honi földön! A megmaradt portékát a legelső magyar faluban szétosztották. A pénzüket összeadták s a Dénesné! maradt pénzzel aztán négy lovat vettek, magyar ruhát szereztek s most már lóháton folytatták az utat. Két nap múlva már Csetnekfalvára értek. A lelkészlakhoz lovagoltak. Fiatal lelkész fogadta őket. Thaly bemutatkozott. — Thaly vagyok. Az előbbi lelkész. A fiatal ember meghajolt. — Ferenczy a nevem. Helyettes vagyok. A Thaly úr helyettese. Az állás nincs betöltve. Vártuk a tisztelendő urat. S hála Isten, most megérkezett. Thaly a többit is bemutatta. — Csetneky Balázs. A földesúr. A fiatalember összecsapta a kezét: — A fogoly?. — Igen. Az. Tíz évet együtt töltöttünk. Ez meg Csetneky Dénes, a nemzetes úr fia. Dénes megszólalt. — És engedelmével legyen mondva — a tisztelendő úr leendő fia is. Thaly csodálkozva nézett rá. István közbeszólt. — Én már tudok róla! Thaly Istvánra mutatott. — Ez a derék ember meg Kádár István. A legjobb barátunk. — Csetneky hozzátette: — Leendő nemes. És Nyéki községnek ura. István zavarba jött. — De nemzetes uram ... — Csend legyen István! Ez így lesz! . Aztán Déneshez fordult. — Miről beszéltél, Fiam? Dénes atyjára emelte a szemét. — Annuskáról, jó atyám. Az anyám leányáról. Az én leendő feleségemről, aki a te lányod is lesz. Thaly kitárta a karjait. — S te az én jó fiam teszel! Dénes átkarolta a lelkészt. — Olyan jó fia akarok tenni, mint amilyen jó a leánya. (Folytatjuk.)