Harangszó, 1932
1932-11-06 / 45. szám
364 HARANGSZÓ 1932 november 6 népfőiskoláknak a jelentőségét a nemzeti élet nehéz napjaiban. Utána Rimár Jenő budapesti vallástanár emlékezett meg a herrnhuti testvérközösség első misszionáriusai kiküldésének 200 éves jubileumáról. Ezek is egészen egyszerű emberek voltak s Isten mégis nagy misz- sziói munka alapjait tudta általuk lerakni. Okt. 23.-án, vasárnap délelőtt mindkét hatalmas szarvasi templomban a kiilmisszió nagy kérdéseiről szólt az istentiszteleti igehirdetés. Az uj templomban báró D. Podmaniczky Pál egyetemi tanár prédikált tótul, a nagy templomban pedig Hulvey István kiskőrösi lelkész tótul s Túróczy Zoltán győri lelkész magyarul. Mindhárom istentiszteleten más és más közönség töltötte meg mindkét óriási templomot. Ezalatt az idő alatt az ifjúság Számára Danhauser László vallástanár, Erős Sándor K. I. E. titkár és Kusinszky Klára győri diakonissza tartott órát külön-külön az ifjúság más és más rétege számára. Szarvason helyi missziói egyesület is van több, mint 200 taggal. Ez a helyi egyesület tartotta vasárnap délben díszközgyűlését a gimnázium tornacsarnokában. Kelló Gusztáv lelkész; a helyi egyesület elnöke köszöntötte itt meleg szavakkal az országos egyesületet. Köszöntésében rámutatott arra, hogy a szarvasi külmissziói egyesület az imádkozás gyümölcse. Németh Károly esperes válaszolt az üdvözlésre. Reámutatott azokra a gáncsokra, amelyekkel a kül- misszió munkáját meg akarják nehezíteni. Aki kifelé nem ad, — mondotta, — befelé sem ad a helyi szükségletekre s aki megnyitja szivét a kiilmisszió mesz- szinek látszó feladatai felé, annak meleg együttérző szive van a helyi feladatok iránt is. Nem az a baj, ha mindenfelé szórjuk kincseinket, hanem az, ha ürügyeket keresünk arra, hogy semmit se csináljunk. Krisztus országában nincsenek vámvonalak. A Krisztusban hivő lélek mindig missziói lélek. Utána a szintén betegség miatt távolmaradó Scholtz Ödön helyett báró D. Podmaniczky Pál beszélt eleven képekkel megvilágosított előadásban arról, mennyire igazolja a misszió története azt. hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink. A misszióban Isten hatalmas dolgokat tudott véghez vinni egy ember által, tudatlan közönséges munkások által, szennyes múltú, vagy erötelen, beteges emberek által s mindig leverettetések vártanuságán keresztül aratta a maga hatalmas diadalait. A zárszó meleg szavait dr. Molnár Gyula világi elnök, táblabiró mondotta. Délután az országos misszióegyesület tartotta közgyűlését. Ezen jelentették be azokat az írásbeli üdvözléseket, melyeket azok intéztek a konferenciához, akik nem tudtak eljönni. Köztük volt báró D. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, dr. Raffay Sándor püspök, sőt Kina felé utaztában a hajóról még Kunszt Irén is. A békési egyházmegye üdvözletét Kovács Andor esperes, a Ref. Külmissziói Szövetséget pedig vitéz Csia Sándor Máv. igazgató főorvos tolmácsolta. A közgyűlés módosította az alapszabályokat s ezzel kapcsolatban titkárnak Gáncs Aladárt, jegyzőnek Danhauser Lászlót választották meg. Missziói tanácstagnak dr. Szeberényi Lajos Zsig- mondot hívták be. örömmel hallottuk a közgyűlésen, hogy a valutanehézségek dacára is 2350 pengőt mégis át tudott küldeni az egyesület a lipcsei misszió számára. Este a nagytemplomban volt vallásos estély, amelyen Kovács Andor esperes tartott előadást Gusztáv! Adolfról, báró D. Podmaniczky Pál a misszió történetén vezette keresztül a hallgatóságot, dr. Molnár Gyula pedig bibliamagyarázatával tette felejthetetlenné az estét. A vallásos est után móg a helybeli Ifjúsági Egyesület tartott egy műsoros estélyt, melyen Roszjarovic András elnök üdvözölte a hallgatóságot, a többnyire iparos és földmives ifjak szavaltak és párbeszédeket adtak elő. Bezing István, Erős Sándor és dr. Scholtz Oszkár buzdították az ifjúságot a Krisztus követésére. A konferencia utolsó napján Zászka- liczky Pál tartott tót és Bárdy Ernő me- zőberényi esperes magyar istentiszteletet, mely után a tanítók részére báró D. Podmaniczky Pál, a lelkészek s presbiterek részére dr. Molnár Gyula vezetésével volt igen élénk eszmecsere erről a kérdésről: Miért van szükségem a misz- szióval való megismerkedésre az én pályámon? A konferencia utolsó előadását Johnson Gisle tartotta a missziói ember megszületéséről. Különösen két tétele ragadta meg a hallgatóságot: A misszió sze- retete nem a misszió ismeretéből, hanem belső lelki élményből származik... és keresztyén csak akkor vagyok, ha mások örülni tudnak annak, hogy én keresztyén vagyok. — Németh Károly vezetett még rövid eszmecserét arról, hogy mire van szüksége a misszióegyesületnek ahhoz, hogy hivatásának megfelelhessen, különösen hangsúlyozván azt, hogy elég neked az én kegyelmem. Majd Bartos Pál búcsúzott el a gyülekezet nevében a konferenciától s dr. Molnár Gyula a konferencia nevében a gyülekezettől. A konferencia napjait sok ének és zeneszám tette változatossá. A szarvasi szimfonikus zenekar a „Hugenották“ hatalmas nyitányát játszotta el, mely az „Erős vár“ feldolgozása, többször énekelt a szarvasi prot. leánykar, a férfidalkör, a tanítónöképzöintézet énekkara és Zászkaliczky Pál. Orgonáit Borgulya Endre tanító. Szép napok voltak. Hisszük, hogy sokan nemcsak a hires szarvasi vendéglátásra, a megkapó előadásokra fognak gondolni, hanem meg is indulnak szolgálni a kiilmisszió munkájának. Turóczy Zoltán. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az egyház erőforrásai. November 7. Krisztus. Filip. 4,10—13. Az anyaszentegyház leghatalmasabb erőforrása: Krisztus, ö a többi erőforrásokat mind magában foglalja. Őáltala az anyaszentegyháznak mindenre van ereje. Gazdasági válság, szegénység, üldözés az egyháznak nem árthat, míg Krisztusra tekint s közösségben marad Vele. Ha valahol az egyház tagjai között elégedetlenség üti fel a fejét, ha valahol az anyagiak hiánya miatt siránkoznak s félve, aggódva gondolnak az egyház jövőjére, ott kétségkívül meggyengült a Krisztusra tekintő s az Ő erejével számoló hit. Amíg az egyház Krisztus erejével számol s földi hatalom és gazdagság helyett ebben látja támaszát, nincs mitől félnie. A földi hatalom és gazdagság múlandó, de Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. November 8. Á szentlélek. I. Kor. 12, 1—11. Az egyház tagjainak Krisztusban való hite, Krisztusért végzett szolgálata, egész keresztyén élete a Szentlélek gyümölcse. A Lélek ereje nélkül olyan lenne az egyház, mint egy öntöző csatorna, melyből kiapadt a víz, mint egy gőzgép, melyből hiányzik a gőz hajtó ereje, mint egy emberi test, melyben megbénultak az idegek és megszűnt a vérkeringés. Egy földi egyház tekintélyét, hatalmát és fennmaradását ideig-óráig biztosítani lehet a fegyverek erejével, vagy a szervezettségben rejlő erővel, de Krisztus anyaszentegyháza csak a Lélek ereje és munkája által maradhat fenn. Ha a Lélek ereje és munkája az anyaszentegyház tagjaiban más-más formában nyilvánul is m:eg, niindegyikben ugyanaz a Lélek munkálkodik. Aki meggátolja a Lélek munkáját' s a maga erejével dolgozik, már megszűnt az anyaszentegyház tagja lenni, ha látszólag hozzá is tartozik. A munka, melyet ilyen módon végez, bármennyire dicsérjék érte az emberek, nem az anyaszentegyház növekedését, nem Krisztus dicsőségét szolgálja. ’ií November 9. Az ige. Róm. 1, 16—17. II. Tim. 3, 14-17. A Szentlélek az ige által munkálkodik. Általa, mint drága .kegyelmi eszköz által építi az egyházat, ébreszti és erősíti a lelkekben a hitet. Akik nem tudják, hogy milyen erő van az igében, sokszor lesajnálják Krisztus anyaszentegyházát, mely az igét tartja legfőbb kincsének, gazdagságának és erejének. Akik nem tapasztalták még meg, hogv az evangéliom Isten hatalma, bár látszólag tagjai az egyháznak, maguk is nagyon szégyenkeznek egyházuk szegénysége miatt. Úgy érzik magukat a világban, a földi gazdagsággal hivalkodó egyházak mellett, mint a koldus a gazdag ember palotájában. Evangélikus Testvérem! Tudatában vagy-e annak, hogy az evangéliom miatt nincs okunk a szégyenkezésre? Ma is ez a legnagyobb hatalom. Legfeljebb amiatt szégyenkezhetünk, hogy a mi lelkünket ez még nem hatotta jobban át, nem lett számunkra mindennapi kenyérré, hatalommá és életté. November 10.’ A szentségek. Róm. 6, 1—8, I. Kor. II, 23—30. Csel. 2, 42—47. A keresztséget és úrvacsorát is a kegyelmi eszközök közé számítjuk, mert a Szentlélek ezek által is Isten kegyelmét, Krisztus erejét közli velünk. Modern „egyháztagok“ egyiknek sem tulajdonítanak nagy jelentőséget, kegyes szokást látnak csupán bennük, melyet illik tiszteletben tartani, kegyelettel őrizni és néha-néha gyakorolni, de az egyházi élet fellendülését nem tőlük kell .várnunk Kétségtelen, hogy az egyházi élet felvirágoztatásának sokféle eszköze van, de mindegyik másodrendű jelentőségű a szentségek mellett. Hiábavaló minden egyházépítö munka, ha elhanyagoljuk a szentségek Krisztus rendelése szerinti kiszolgáltatását és a velük való élést. Egészséges egyházi élet csak ott van, ahol biinbánat és hit tölti be a sziveket s Urvacsoraosztások alkalmával bűnbánó s hivő egyháztagok serege veszi körül oltárainkat.
