Harangszó, 1932
1932-10-02 / 40. szám
320 HARANGSZÓ 1932 október 2. Musay Gergelynek (1644—64.), ki a régi (ma rom. kath.) kistemplom kriptájában pihen, Perlaky Józsefnek (1729—49.) és Balog Ádámnak (1750—71). Asboth János is, Thököly volt udvari papja, Ne- meskéren mint esperes (1689—99.) a nagy kemenesaljai egyházmegyének, a kerület nagyobbik felének szervezésével a püspöki hosszú szünetelés idején valóságos föpásztori tisztet töltött be. Nemeskér templomába járt s itt tanácskozott a kerület vezetőivel Witt- nyédv János dunántúli felügyelő (1753— 1781.), keménvegerszegi birtokos, a kiváló, művelt jogtudós. Feleségével, a „férfiúi elmével bíró“ Unger Teréziával az artíkuláris templom, sírboltjában pihen ő is. Alsókáldi Káldy Mihály is nemcsak Nemeskér gondnoka, hanem a kerületnek is másodfeliigyelője volt. Hosz- szú évtizedeken át volt Nemeskér Dunántúl egyházi központja. Hírneves iskolája nevelt egyházunknak jeles egyházi vezéreket. Méltó tehát, hogy a gyülekezet örömében az egész Dunántúl részt vegyen. Nemeskér evang. egyházi élete immár négyszáz éves. Régi kis templomát (1673) Széchenyi, győri püspök foglalta el, de Thököly biztosai, Mesterházy Péter és nemeskéri Kiss Miklós hamarosan visszaadták. A német Zinzendorf Fiilöp püspök, Bécs kedves embere, foglalta el azután 1732-ben véglegesen. Éz űzte el a kemenesaljai lelkészeket is. De a nemeskériek öt hónap alatt felépítették új nagy artíkuláris templomukat. Tornyuk építését félbenhagyatták, azért maradt csonka 1862-ig. A Türelmi Rendelet után való sorsukról találóan mondta a toronyavatás szónoka, Trsztyenszky Gyula: „Úgy jártál te, szent Siona az Urnák, mint a szülő, ki osztályt ad gyermekeinek s maga elgyengül“. De a nemeskéri anya, leányaitól elhagyatva is nagy áldozatkészséggel tar- tá fenn artíkuláris rragy egyházát buzgó lelkészek és felügyelők vezetése alatt. A világháború nagy veszteségei után is már új harangot és új orgonát szerzett be. Most pedig kiadta eseményekben gazdag múltjának történetét. Száz év előtt, 1832-ben, az első jubileumon Kis János püspök, soproni lelkész mondta az ünnepi beszédet. Mellőzve a múlt keserveit Széchenyi korában fenkölt keresztyén lélekkel „az emberiségnek a templomépítésben megnyilvánuló méltóságáról“ prédikált. Most a -kétszáz éves jubileumon a méltó utód, D. Kapi Béla püspök fogja hirdetni a faoszlopos, fagerendás nagy artíkuláris templomban a múlt idők tanulságait, a gondviselő Isten nagy jóságát és dicsőségét. Az ünnepély okt. 4., keddi napon lesz, hogy a vidéki lelkészek és tanítók is eljöhessenek. Mindenek elkészíttettek, jertek el! Örüljetek az örülökkel. És olvassátok is Nemeskér gazdag történetét, mely egész hazai egyházunk múltjára is világot vet. A gyülekezet példátlanul olcsó áron (az önköltségen is alúl) árusítja. (208 oldal, 12 képpel.) A kereszt a halál jelvénye, amelyen meg kell halni az ó embernek. * A kereszt az élet bölcsője, amelyen meg- születhetik az uj ember. Bakonybánk. Bakonyszombathely II. filiája. Bánky Kristóf alapította 1600 körül, tőle is kapta nevét. Hihetőleg evang. vallású volt s a templomit is ő építette. Egyik harangra Luther Márton képe volt ráöntve, mit a világháború idején szolgáltattak be hadi célra a katholikusok. Midőn nevezett földesúr Bánkról elszármazott, a többi kath. birtokos háborgatni kezdte az ev. egyházat. Az 1681-iki soproni országgyűlés elé terjesztett sérelmek közt van említve, hogy a veszprémmegyei Bánk templomát is elvették. De az egyház azért nem szűnt meg, mert a feljegyzések szerint 1723—1749-ig rendes lelkésze volt, Démy István, a soproni Démi nemzetségnek egyik őse. 1739-ben leégett az egész falu, templom, papiak is. 1749-ben Endrédi Mihályt avatták Démy helyére. A bakonybánki iskola-templom. De, vagy el sem foglalhatta helyét, vagy hamar elűzték, mert már 1749 május 10.-én Hrankó Sámuel nevű barát jött Bánkra. Ezen időtől fogva elnémult itt az evangéliom hirdetőinek szava. Mind jobban gyengült az egyház, fogytak a hívek. Beteljesült rajtuk Urunk Jézus szava: Megverem a pásztort s elszélednek a nyájnak juhai. Isten különös kegyelmének köszönhető, hogy az evangéliom hitvilága teljesen ki nem aludt. Az egykori anyaegyház szegényes fiókegyházzá lett. 152 esztendeig ezután nem volt a gyülekezetnek sem prédikátora, sem tanítója helyben. Sorsa olyanná lett, mint az árva gyermeké, kinek sem apja, sem anyja s ki mások kegyeire szorul. Az árvaságra jutott egyház a szomszéd anyaegyház szárnyai alá vonult. Másfél század óta ez gondozta, mint szerető jó édesanya gyermekét. A bánki szegény kis egyház sokat szenvedett, küzdött és fáradozott, mig megérte, hogy újra iskolája lett. Gyermekeik eddig az anyaegyház iskolájába jártak, mely Bánktól 4.75 km-re fekszik. Kimondhatatlan az, amit e szegény gyermekeknek szenvedniük kellett. Hányszor érte őket úton zivataros hófer- geteg, mely csaknem eltemeté őket. Hányszor szakadt rájuk az egészséget veszélyeztető zápor és sokszor megtörtént szegény gyermekekkel az is, hogy gonoszlelkü csavargók elvették élelmüket, amikor egész nap még koplalniok is kellett. Ezen a bajon segített a kis egyház, élén fáradhatatlan, apoístoli lelkületű lelkészével, Hofbauer Pállal, ki a 90-es évek .határán, Balatonalmádin éli fáradt vándorként nyugalmas napjait. 1902-ben már saját iskolájukba járnak a bánki gyermekek! 30 esztendő telt el azóta. A hívek száma közel 200-ra emelkedett. Istentisztelet tartásra kicsinek bizonyult az iskola. Az ászáriak példáját követve, gyűjtögettek a bánkiak is szorgalmasan, adakoztak jó szívvel, tehetségük szerint maguk is. íme, kedves olvasó, ilyen hajlékot emeltek Isten dicsőségére. Iskola-templom ez ! Külön bejáratokkal. A templomi oltárrész hétköznap el van zárva egy hordozható deszkafal- építménnyel s a gyermekek még mindig tágas iskolában tanulhatnak. Boldog bánkiak! Hajdan gyermekestől Bakonyszombathelyre jártak, áztak- fáztak, most majd télen is meleg templomban áldják örömkönnyek közt megsegítő Istenüket! Bakonybánk örömünnepe ... örömünnep! Kevés szó ez annak kifejezésére, ami Bánkon aug. 28.-án volt. Kedves olvasó, látnod kellett volna azt, amint kiült az arcokra, ott ragyogott a szemekben, szent áhítattal töltötte el az imád- ságos lelkeket és hallani kellett volna, mikor felcsendült az ajkakon az „Erős vár a mi Istenünk!“. A felavatást, egyházhatósági megbízás folytán, dr. Mohácsy Lajos mar- calgergelyi lelkész, egyházmegyei főjegyző végezte, kit az ünneplő sokaság élén Somogyi János tanító fogadott a felszentelendő hajlék előtt. Az ünnep 10 órakor vette kezdetét. Boór Lajos gyülekezeti felügyelő adta át a templom kulcsát a felavató lelkésznek, ki „Nyissátok meg az igazságnak kapuit“ szentírási idézettel nyittatta fel annak ajtaját, hói az első imát a gyülekezet lelkésze mondotta. Pócza Ferenc si- kátori lelkész szentigét olvasott. Majd dr. Mohácsy Lajos tartotta meg avató beszédét. Az ünnepély sorrendjét karének és szavalatok tették változatossá. Az egyik szavaló Somogyi János helybeli tanító alkalmi költeményét adta elő. A kántori szolgálatot Ludvfán Endre bakonyszombathelyi kántor-tanító végezte. Felejthetetlen ünnepünk a Himnusz eléneklésével ért véget. Az a mindenható jó Isten, ki eddig elsegített bennünket, vezéreljen Szentlel- kével továbbra is, hogy az általa kijelölt ösvényen haladva el ne tévesszük szemeink elől a legfőbb célt: Keressük mindenek előtt az Istennek országát és annak igazságát! Molnár Gyula.
