Harangszó, 1932

1932-10-02 / 40. szám

XXill. évfolyam. 1952 október 2. 4Ö. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthsr-Szövntség. Ai Oratágoa Luther- Siőreuég híratalea lapja. Magjplenik minijén vasárnap, Poatacaekkesámla: 80 526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanité. „Boldog az, akinek vétke elfedeztetett. “ 32. Zsoltár 1. vers. A „Harangiző" saerkesatd-kiadóhiTatala O YÖR II , Petőfi-tér S Előfizetési ár*- negyedévre 1 P 88 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa küldéssel io*/»>os kedvezmény. Amerikába egész évre 8 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P fo fillér. „Tartsd meg ami nálad vagyon!“ Zsidókhoz írt 1. 6, <-«, „Mert le­hetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosittattak, niegizlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentiéleknek, és megizlel- ték az Istennek jó beszédét és a jö­vendő világnak erőit, és elestek — lehetetlen, nogy ismét megújuljanak a megtérésre . . .“ O lvasd csak el kétszer-háromszor is ezt az igét. . . azután gon­dold me^: milyen komoly figyel­meztetés szól itt mindazokhoz, akik a szivükből vallják a keresztyénsé- get és határozottan az Úrhoz pár­toltak ! Mert ez az ige nem annak a nagy tömegnek szól, amely nem ízlelte az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit — és elfor­dult az egyháztól, maga sem tud­ván azt, hogy mit cselekedett. Nem a gerinctelen keresztyénekről, nem a sem hideg, sem meleg evangéli­kusokról van itt szó, mert az még csak lehetséges, hogy ezeknek az elesetteknek felnyílik egyszer a sze­mük jobb látásra és visszatérnek a megtagadott Krisztushoz szánva- bánva előbbi cselekedetüket. Mon­dom, nem ezekről van itt szó, mert ezek még megújulhatnak megtérés­re .. . Ez a komoly figyelmeztetés egészen a hívőknek szól, azoknak, akik megvilágosittattak, és megízlel­vén a mennyei ajándékot részesei­vé lettek a Szentiéleknek, akik meg­ismerték egyszer az Isten bőséges kegyelmét, de mégis visszaestek, elestek!... Oh, milyen zuhanás lehet az ilyen elesés! A hitből — a hitetlenségbe! A Krisztus öléből — a Sátán karmai közé . . . Gon­doljunk az egykori tanítványra : Ju- dásra, akin beteljesedett az ige ve- lőtrázó ítélete : „Jobb lett volna an­nak az embernek, ha nem született volna !“ . . . „Azért, aki azt hiszi, hogy áll — vigyázzon, hogy el ne essék!“ . . . Te se bizakodjál el, mert már so­kan elestek olyanok is, akik erő­sebben álltak, mint te !... Sok gyü­lekezet olyan, mint egy temető: a hit el van ásva mélyen a sírok­ban . ..s a bűn jégesője egészen összetörte az Isten kertjének min­den virágát: a bünbánatot, a hitet, az imádságot és a szeretetet . . . Jaj, de szomorú a közönyös ke­resztyének eleste is, de a legszo- morubb mégis a hivők bukása . . . Minden igéje az Urnák imádságra ösztönzi az embert, de ez a mos­tani szinte kergeti a hívőket az imádkozás csendes kamrájába, hogy Gandhi, India nagy szabadság­hőse, börtönében elhatározta, hogy nem eszik. Érdekes, hogy ennek a cselekedetének milyen különféle neveket adott a sajtó. Voltak, akik éhségsztrájknak ne­vezték, pedig éhségsztrájkot csak a politikai bűnösök szoktak leginkább rendezni, hogy részvétet ébressze­nek maguk iránt. Voltak, akik böjtnek nevezték. Nem láttak benne mást, mint egy vallásos cselekményt. Pedig ez a böjt megváltás akart lenni. Indiában van negyven millió ki­taszított ember. „Nem érinthető“-k. Rettenetes a sorsuk. Még a temp­lomban sem szabad belépniük. Gandhi ezzel a böjtjével ezt a negyven millió páriát akarta jogai­hoz juttatni. Azt mondta: nem eszik addig, míg a felsőbb kasztok emberei ki nem békülnek a páriákkal. Az egész világon nagy megdöb­benést váltott ki Gandhi elhatáro­zása. Az amúgy is lesoványodott, gyönge embert mindenki a halál fiának tekintette már. Az angolok remegve gondoltak arra, hogy égfelé sóhajtsuk a könyörgést: „Ments meg Uram minket! . . .“ „íme Uram a te néped, A te megváltott örökséged Hozzád esd nagy könyörgéssel Alázattal kérünk téged: Ne vondd meg tőlünk segítséged, Nagy irgalmaddal légy vetünk. Erősítsd hitünket, Neveld reményünket; Hogy megálljunk Buzgón, híven, Bármi érjen, Jézus tiszta szent hitében.“ Ámen. * mennyire fel fog fordulni minden Indiában, ha meghal Gandhi. Az első napon vele együtt böj­tölt fél India s a londoni 400 tagú hindu kolónia. Az összegből, amit igy megtakarítanak, egy hatalmas Gandhi-alapot létesítenek, mely az ő eszméit lesz hivatva tovább ter­jeszteni. Anglia templomaiban pedig az elmúlt vasárnap mindenütt imád­koztak, hogy Isten India több száz milliós népének mutassa meg a bé­kesség útját. Hat napnál nem tudták tovább nézni Gandhi szenvedését a szem­ben álló felek. Megegyeztek. Az egyezséget az angol kormány is jóváhagyta s erre Gandhi a hetedik napon abbahagyta a böjtölést. Amit Anglia minden katonájával nem birt volna kierőszakolni, azt Gandhi szenvedése keresztül vitte. Mig csodálkozom ezen az embe­ren, nagyon szégyenlem magam. Milyen sokra rá tudja bírni Gandhi szenvedése Indiát! Milyen kevésre tudja rábírni Krisz­tus szenvedése Európát! Pedig az Gandhi, ez meg Krisz­Éhségsztrájk — bojt — megváltás?

Next

/
Oldalképek
Tartalom