Harangszó, 1932
1932-08-21 / 34. szám
274 HARANGSZÓ 1932 augusztus 21. örömmel állapítja meg, hogy az asztalon ott van a nagy vastag könyv: nyilván a Biblia. „Nem kérem, az egy album!"- — mentegette magát a házigazda. Mi történt azonban? Estére az album helyét felcserélte a Biblia és az énekeskönyv és minden további nélkül meg lehetett tartani az esti áhítatot. — E sorok írója abban a házban nyert szállást, ahol Petőfi épen most száz éve a gimnázium első osztályát járta. Felette volt a régi mestergerenda, amely a nagy költő felett is tartotta a menyezetet. Nyitotta az ajtót, amelyet még a kis Petőfi nyitogatott. A konferencia tagjai kegyeletiek keresték fel ezt a helyet s ház jelen tulajdonosa: Varga József és felesége áhítattal és ragyogó szemmel magyarázta hol volt a gimnázium, hol az alumneum s hol a tanárok lakása. A temetőben. Voltunk itt is. Mélységes megemlékezéssel álltunk meg annak a Nagy Istvánnak a sírjánál, aki a gyülekezet megalapítójának: Szenicei Bárány Györgynek a szellemét 100—140 évvel ezelőtt felelevenítette. Mint szuperintendens, újból messze szóló jelentőségre emelte a sárszentlörinci gyülekezetét. Az ő fordításában jelent meg, másfélezer oldalon, az Ür Jézus szenvedéséről a mind máig legnagyobb magyar könyv. A konferencia bezárása. Augusztus 4.-én a vallásos este vé- pén búcsúztunk a gyülekezettől. Németh Károly esoeres köszönte meg a gyülekezet vezetőségének és a szállást adó családoknak azt a jóindulatát, amellyel a konferencia lehetővé tételéhez hozzájárultak. Mindnyájan éreztük, hogv szinte nehéz az elválás s a szóló mindnyájunk legmélyebb érzésének adott kifejezést, amikor az örökkévalóságra mutatott rá, ahol majd nem lesz elválás s ha már e földön nem is, ott lehet mindnyájunk számára boldog viszontlátás. A gyülekezet nevében viszont Fábián Imre mondott köszönetét. Úgy állította fel a konferencia mérlegét, hogy annál, amit adott, sokkal több volt a gyülekezet számára az. amit kapott. Végül a Miatyánkot imádkoztuk el. Sok szemben csillogott a könny, amikor az Erős várunk első két versének éneklésével a gyülekezettől való búcsúvételünk bezárult. A búcsúzásnak ezzel még nem volt vége. Külön kedves kötelességet kellett teljesíteni, amikor az úgy nevezett tanuló szobában a lelkész nejének, a nagvtiszteletö asszonynak fejeztük ki köszönetünket azért a gondos ellátásért s még inkább azért az odaadó meleg szeretetért, amellyel a konferencia résztvevőit a Márta szolgálatával ellátta. Ugyancsak a tanuló szobában volt még két búcsúzás. Az egyik a késő esti órákban a másnap kora reggeli vonattal indulók számára. A másik, a végső búcsúzás: augusztus 5.-én délelőtt. E bucsú- zás a konferencia áldásairól való megemlékezés, ú. n. morzsaszedés és benső imaóra formájában történt. Zsoltár 103, 1—2. Mérleg és folytatás. A helyi gyülekezetből való vendégeket nem számítva, a konferencián 60-an vettek részt. 31 lelkész, 12 tanár és tanító, 15 prezbiter, egyházfeliigyelö, gyülekezeti munkás, 2 diakonissza. Levélben üdvözölték a konferenciát 21-en, közülök 6 munkálatot is küldött. Az 1920-ban tartott östffyasszonyfai konferencia óta nem volt egyházunk munkásainak ilyen találkozása. Valaki nem rég panaszkodott, hogy csak kis csengetyüket ráznak, csip-csup dolgokkal foglalkoznak konferenciáink. Ezen a konferencián az ébredés nagy harangját hallottuk szólni. A szívünk gyönyörködhetett, hogy mennyi imádkozó élet van egyházunkban s mily sokan várják, hogy megfuvassék a harsona s ha megfuvatik, hogy akkor a kürt ne bizonytalan zengést tegyen. Nem kis áldozatot jelentett ennyi embernek összejönni a mostani szorgos, szűkös időkben. Jó volt látni, hogy a konferencia nem volt átjáró ház s a sereg zöme eleitől végig kitartott. Mint az akácvirág fürtjét a méhraj, úgy leptük el a sárszentlörinci konferencia terebélyes fáját. S miként a méhnek, mely a virág- kehely mélyéig hatolt, volt mit hazahoznia mindenikiinknek. Jó hinni, hogy ebben osztoztak velünk sárszentlörinci hittestvéreink. Bizonyára ők is úgy néznek vissza a kedves napokra, mint amelyen köztük volt az Úr s nekik is bőven vöt terítve az asztal. Bőven ontotta mézét nekik is az akácfürt. Legyen áldás mindazon, amit kaptak. Segítse fel őket ez is megint a vezérgyülekezetek sorába! Legyenek — az Istentől kapott lehetőség szerint — igazán a magyar Herrnhuttá. Legyen áldás a gyülekezet minden tagján, a minket vendégül látó házakon, vezetőségén. lelkipásztorán. Sárszentlőrinciek! Várjuk Nálatok is a folytatást. Imádkozni fogunk még sokszor értetek! S várjuk a folytatást a magunk számára is. Aki az eke szarvára tette a kezét, előre néz. Már meg is mutatkozott egy név, hogy jövőre hol jöhetünk ösz- sze. Meghívta konferenciánkat a békés- megvei Kardoskut lelkésze. Ezért is imádkozunk. Beszámolónkat pedig azzal zárjuk, amivel a sárszentlörinci konferencia meghívója június elején a Harangszó hasábjain végződött: „Hű az, Aki elhívott titeket, ö megcselekszi“. Megyünk az Úr után. Gáncs Aladár. OLVASSUK A BIBLIÁT. Keresztyén házirend. Augusztus 22. Hitvestársaknak Efezus 5, 22—33., Kol. 3, 18—19. Azt mondják, rend a lelke mindennek s egy latin közmondás így hangzik: Őrizd meg a rendet és a rend megőriz téged. Ahol nincs rend, ott felborul minden. Rendnek kell lenni a háznál is a házhoz tartozók, legelőször a házastársak életében. Ez csak úgy van meg, ha a házastársak egymást Isten ajándékának tekintik, egymást szeretik és megbecsülik, ha közöttük egyetértés van, ha naponként imádkoznak egymásért, ha lelki közösségben élnek s ezt az Istennel való közösség által erö- sítgetik. Sok hajlék azért boldogtalan, mert az életnek ez a rendje kiveszett belőle. Hiányzik az Istennel való élet boldogsága s ezért hiányzik az egymással való élet boldogsága is. Helyét a szeretetlen versengés, bizalmatlanság, bosz- szuság, elégedetlenség foglalja el. Augusztus 23. Szülőknek. V. Mózes 6, 4—7., Ef. 6, 4. Minden szülő felelős a gyermekéért, kit gondjaira bízott az Isten. Ez a felelősség kötelezi arra, hogy gyermekét Isten félelmében, ev. hitben, kegyességben nevelje, mindenre, ami szép, jó, szent és igaz, buzdítsa és mindentől, ami gonosz, sátáni, visszatartsa. Mivel pedig a gyermekre a példaadás nagy hatással van, a szülő adjon- példát minderre, tehát az istenfélelemre, kegyességre, a jónak követésére és gonosztól való tartózkodásra. Vegye elő otthon gyermekével eigyütt a Bibliát és olvassa, imádkozzon vele és érte, mindig menjen el vele a templomba és ne csak a gyermeket küldje. Sok szülő nem érzi ezt a felelősséget s ahelvett, hogv odavezetné Jézushoz (Mt. 19, 13—15.), inkább elvezeti Jézustól gonosz példaadásával, beszédével. Augusztus 24. Gvermekeknek. II. Mózes 20, 12., Ef. 6. 1—3. A 4. parancsolatban Isten szigorú utasítást adott a gyermekeknek arra. hogy milyen legyen a magatartásuk. Életboldogságuk ennek megtartásától függ. Isten megbünteti a tiszteletlen gyeeremket (Absalom). A gyermek úgysem lehet eléggé sobn hálás azért, amit jó szüleitől kapott. De igyekezni kell hálásnak lenni. Ezért szüleit tisztelni, irántuk szolgálatkésznek, engedelmesnek kell lenni. Nincs visszataszf- tóbb, mint amikor azt látja az ember, hogv egy gyermek tiszteletlen, engedetlen és szófogadatlan s ahol lehet, keseríti, rövidíti hozzátartozói életét. S nincs szebb, felemielőbb látvány, mint az engedelmes, szülőket, embereket tisztelő s Istent hívő szívvel imádó pvermek. Augusztus ’25. Testvéreknek. 133. Zs. 1. Róm. 12. 10. I. Péter 2. 17. A testvért a testvérrel nagyon sok szál fűzi össze. \ szülők, akik által az Isten az életet 'dta, a közös sors, melynek medrébe az Isten az életet belehelyezte, a családnak megszentelt tradíciói, a közös otthon, ahol az élet — legalább az ifjúság ideién át — fejlődik, a közös lelki, jellembeli tulajdonságok mind*-mind szálak, melyek összefűzik a testvért a testvérrel. De ezek a szálak mind szétszakadnak, ha hiányzik közülük a szeretet, méllyel egymást segítik, egymás bajait, terheit hordozzák, egymást a hitben erősítik, a jóra serkentik s egymásnak megbocsátanak. Vigyázzunk erre a testvéri szere- tetre. nehogy a világ önző, rideg, kegyetlen keze szétszakítsa azt. Augusztus 26. Szolgáknak. Ef. 6: 5—8. Kol. 3, 22—25. Annak az engedelmességnek, mit az apostol az alattvalóknak ajánl, gyönyörű példáját találjuk az rt- testámentomban Eliézernek, Ábrahám szolgájának a személyében, akire ura mindent rá mert bízni, mert bízott benne. Bízott az engedelmességében, az őszinteségében, a hűségében, a szeretetteljes ragaszkodásában. Nemcsak a házhoz, hanem a családhoz tartozónak tekintette. Ez a bizalom sok szolga iránt megingott ma, mert megingott ennek tárgva, az engedelmesség, az őszinteség, a hűség, a ragaszkodó szeretet. Mennyi a panasz amiatt, hogy az alattvaló, ahol teheti, károsítja, megcsalja kenyéradó gazdáját, felületesen végzi munkáját, hűtlen és engedetlen iránta. Mit tehetek azért én, hogy ez a panasz megszűnjön? És mit tettem eddig? Augusztus 27. Uraknak. Ef. 6:9. Kol. 4, 1. Amint az ember edvárja, hogy az
