Harangszó, 1932

1932-08-21 / 34. szám

270 HARANGSZÓ 1932 augusztus 2í. egymásutánban jöttek, valameny- nyien Győr, Veszprém megye val­lásilag háborgatott területeiről jöt­tek. E vidékeken gyorsan hire futa- modott, hogy van ebben a szegény hazában egy hely, ahol az evangé­likusok otthont találnak, becikke­lyezés nélkül is templomot épít­hetnek, papot, tanítót tarthatnak, teljes és háborítatlan gyülekezeti életet élhetnek. Van hely, ahol bib­liájáért, imádságos és énekes köny­veiért senkit nem háborgatnak. Van egy emelkedett lelkületű földesúr, gróf Mercy tábornok, aki bár római katholikus vallású, de féltő gonddal őrködik telepített községe: Szent- lőrinc nyugalma felett. Amint Herrn­hut Zinzendorf védelme alatt ott­hona lett a hazátlan cseh-morva atyafiaknak, úgy Szentlőrinc ottho­na lett, menedékhelye az otthonuk­ban háborgatott evangélikusoknak. Laza volna a kötelék Istennek e két megszentelt helye között, ha a kapcsolat csak a keletkezés közös időpontjából s feltűnően azonos kö­rülményeiből állana. Legszorosabb kapcsot a két hely között az jelen­tette, hogy a világ különböző részén levő két település egy lélekből fa­kadt. Herrnhutban Zinzendorf gróf, Szentlőrincen Szeniczei Bárány György ugyanazon iskolának voltak tanítványai, ugyanazon léleknek voltak gyermekei. Zinzendorf gróf útját ép úgy keresztülvezette a gond­viselő Isten Hallében Francke isko­láján, mint Szeniczei Bárány Györgyét. Zinzendorf gróf a maga keresztyénségével mindenesetre a keresztyénség egyik legmélyebb, legkomolyabb irányát képviseli. Nem járta teljesen a Francke-féle úgyne­vezett pietista kegyesség útját, de tagadhatatlan, hogy nyomot hagyott lelki fejlődésén az a hat esztendő, amit mint tanuló ifjú a Franckenak hallei „pedagógiumában“ 1710—- 1716-ig eltöltött. Az itt szerzett be­nyomásokat későbbi idők tapaszta­latai nála formálhatták, színez­hették, amint tényleg színezték is, de a Francke-féle gyakorlati kegyes­ség, cselekvő keresztyénség a herrn- huti gyülekezetnek alap jellemvo­nása volt és így oda kötötte a 18-ik század gyakorlati keresztyénségé- hez, az úgynevezett pietizmushoz. Ezt az iskolát, Francke gyakorlati keresztyénségének iskoláját járta meg a szentlőrinci gyülekezet ala­pítója Szeniczei Bárány György is. Ő volt a magyarországi egyházi ébredés, a gyakorlati keresztyénség, az úgy nevezett pietizmus legkivá­lóbb képviselője a 18-ik században. Ő nem csak serkentő szóval, ige­hirdetéssel, egész életével, de írásai­val is, az irott betű erejével fárad­hatatlanul dolgozott a hazai evan­gélikus egyház lelki ébredésén. Az a mély benyomás, amelyet Francke iskolájában nyert, az ott megismert élő keresztyénség képesítette arra, hogy — mivel a Krisztus szerelme szorongatta — hirdesse az igét s abban a megfeszített s feltámadott Krisztus és a kegyelem bűntörlő erejét alkalmas és alkalmatlan idő­ben. Ez képesítette arra, hogy egy­részt gyülekezetei, virágzó falut szer­vezzen, másrészt Dunántúlnak szinte 74 részét kitevő Tolna—Baranya Somogy megyék területein szétszórt evangélikusokat felkutassa, gyüleke­zetekké szervezze s a megszerve­zett gyülekezeteket egy esperes- ségbe tömörítse. De Szeniczei Bá­rány hatása akárcsak Zinzendorfé Herrnhutban nem korlátozódott csu­pán Szentlőíincre s nem maradt ha­tása az általa megszervezett egy­házmegye határain belül sem. Mély­séges hatást gyakorolt munkája frissítőleg, megújítólag különösen dunántúli egyházkerületünk, de egész hazai evangélikus egyházunk életére is. S nincs oka panaszkod­nia egyházunknak azok miatt a ha­tások miatt, amelyeket Szeniczei Bárány György az egyház ébre­dése, megújulása terén Isten sege­delmével kifejtett. Annak a gyakorlati irányú ke­gyességnek, annak az élő hitből fakadó cselekvő keresztyénségnek, amelyet Szeniczei Bárány képviselt Cselnek vára. Irta: Szende Ernő. (11) S azzal felkapta egyik kezével a poharat, a másikkal meg belemarkolt a kereskedő szakállába. A szakáll a kezében maradt. Ibrahim felordított. — Allah il Allah! Mintha bomba robbant volna, úgy ugrottak fel az urak. Maga Csetneky is kővé meredten bámult a remegő emberre. Pár pillanatig halálos csend lett a szobában. Végre Csetneky magához tért. — Hah! Te török kém vagy! Meghalsz nyomorult! Az urak a kardjuk után nyúltak. Csetneky intett. ■— Hagyjátok azt. Kardot nem érdemel a bitang. Ibrahim látta, hogy veszve van. Vitéz katona volt, hát abba hagyta eddigi gyáva viselkedését s vitéz török katona módjára akart szembe nézni a veszéllyel. Dacosan emelte fel a fejét. — Igen. Török vagyok. Az vagyok. — Ali a neved? — Mi hasznát veszed a nevemnek? De ha éppen tudni akarod. Ibrahim a nevem. — Milyen rangod van? — Azt nem mondom meg. De lehet, hogy még megtudod. — Tévedsz. Veled már nem fogok találkozni a csatatéren. — Lehet, hogy nem. — Honnét jöttél? És ki küldött? —■ Erre sem felelek. — Társaid vannak? — Erre sincs szavam. — S mit akartál itt? — Erre felelek. A várat akartam megszemlélni. — Mi célból? — Hogy a tavasszal elfoglaljuk. Csetnekyt elöntötte az epe. — Mit? Az én váramat? Ide csak szárnyakon lehet be­jutni! De kijutni is csak így lehet! S te repülni fogsz! Gábor! János! A kiáltásra két hajdú jelent meg. — Te Gábor! Nyisd ki az ablakot! Gábor eleget tett a parancsnak. A víz zúgása behallatszott a nyitott ablakon. — Most fogjátok meg ezt a gaz kutyát s dobjátok ki! Majd ihat vizet eleget! A két ember felkapta a törököt. Egyik a vállánál, másik a lábánál s odavonszolták a nyitott ablakhoz. Az ablak alatt egy méter széles perem húzódott vaskorláttal, mely végig fu­tott a vár körül, hogy az őrök körüljárhassák. Kiléptek a pe­remre. Ott kétszer-háromszor meglóbálták a testet, aztán át- hajitották a korláton. Majd beléptek az ablakon, ledobták, még a vastáblákat is rázárták s vártak a további parancsra. Csetneki intett nekik. — Ez egy török kém volt. Itt a szakálla. Be is ismerte. Lehet, hogy társai a közelben vannak. Kettőzött őrség álljon hát a falakon! Most elmehettek. A két ember távozott. Csetneky leült. — Üljetek le urak. Njncs semmi baj. A dolog elintézést nyert. Igyunk rája. Aztán beszélgessünk a holnaputáni medve­hajtásról. Gábor lement az őrségre s kiadta ura nevében a paran­csot, hogy az örök kettőzött éberséggel vigyázzanak az éjjel a falakon. Az őrség parancsnoka nyomban intézkedett. Maga ment

Next

/
Oldalképek
Tartalom