Harangszó, 1932
1932-07-24 / 30. szám
XXIfi. évfolyam. 1Ü32 július 24. 30. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1810-bon. Laptulajdonoe Dunántúli luther-Szövetség. U Ornzagns Luther- Szövetaeg hlraulot lapja. Megjelenik minden vasárnap, A „Haraniazó" izerkoeztö-kiadóhivatala GYŐR II., Patöfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lO°/o-os kedvezmény. Postacsekkszámla: 8o 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. A szent szolgálat. Római 1. 6«. „Felszabadulván pedig a bűn alól az igazságnak szolgáivá lettetek! . . . Szolgáivá lettetekaz Istennek.“ D öntsük el: mivel kezdődik az Istennek való szolgálat? ... Az embernek mindenekelőtt rá kell eszmélni arra, hogy idáig a bűnnek volt szolgája és ezt a szolgálatot fel kell mondani, meg kell utálni. Óriási változás ez — felszabadulni a bűn alól és az Isten szolgálatába állni. Aki megpróbálta mind a kettőt, az sokat beszélhetne a gyökeresen ellentétes szolgálatról. Annyi igaz, hogy igy is — úgy is szolgák vagyunk, de milyen más dolog szolgálni egy bőszült kedvű kény- urnak: a bűnnek, mint a kegyelmes szívű Istennek, akinek keze láthatatlanul felettem lebeg, akinek szava kísér, szeretete befedez, kegyelme megvéd . . . Megtagadni a bűn, a a gonosz szolgálatát, szakítani a sátánnal — ezzel kezdődik szolgálatunk az Istennél. Hogyan folytatódik ez a szolgálat? Az ember boldogan tapasztalja a felemelő igazságot: minél tovább, annál jobb! A bűnnek s e világnak csábitó, mélybe vonó ereje egyre jobban csökken s az új szolgálat egyre több örömet, békességet ad. A szívünk mindjobban állhatatossá lesz, gondolataink ég felé szállnak, a bűnbánatunk mélyül, a szeretet forróbb lesz szívünkben, erőt nyerünk az életterhek hordozására, növekedünk az Isten megismerésében s egyre jobban óhajtjuk őt megismerni, gyarapodik a békességünk és vele igaz életboldogságunk. A boldogtalanság sok keresztyén embernél éppen arra való, hogy feleszmélve megértse, hogy még mindig nem szolgál teljes szívvel az Urnák. Aki egészen Isten szolgálatába áll, az tapasztalni fogja, hogy szolgálata minden nap drágább lesz As én békességemet adom néktek. János 14, zz Amerikád)« egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 8ü fillér. önmaga előtt és terhét egyre köny- nyebben viszi tovább! . . . így folytatódik az Isten szolgálata . . . Ez a szolgálat azután egy szent hallelujával fejeződik be az Isten országában, mert az Isten kegyelmi ajándéka az örökélet. . . „Itt örömöm néked élni S vinni könyil terhedet; Gonoszoknak kell csak félni, Őket éri ítélet. Ha te lész erőm s oltalmam, Boldoggá tesz bizodalmám." Ámen. * A béke útja. Irta: dr. Schlitt Gyula. A mi világunk az elveknek világa. Mindenkinek meg van a maga elve. Nagy hangon leszögezi ezen, az élet.vezérlő tényezőit s hirdeti fennen, hogy egyedül ezek a megváltásnak eszméi. Csodálattal nézel a nagyhangú emberre, de ha szemébe nézel cselekedeteinek, hirtelenében szétomlik benned az illetőről köny- nyelműen alkotott véleményed. Le- gyintesz egyet: ez is csak olyan, mint a többi. Nem szükséges, hogy példákkal bizonyítsam e tényt, találsz eleget saját tapasztalatod körében is. Csak egyre mutatok rá, a leszerelési konferenciára. Éhes reménységgel tekint feléje a világ népe. Mennyi egészséges elv, mennyi nemesszándékú elhatározás, mikből csak áldás hullhat a világra! Menynyi beszéd s mily messze ható hangok! De minden csak szó... szó... szó. A genfi tárgyalásról jövő hírek majd kétségbeejtők, majd reményt keltők. Úgy tartják hullámzásban a nyomorúságban megrokkant szíveket, mint a vihar a hullámzó tengert.. Mintha játszanának velünk, hogy annál kínosabban vergődjön bennünk az elkábult remény. A kitűzött cél magasztos, de a tárgyalásokból kiütköző cselekvések ép az ellenkezőjét eredményezik. Felvetődik a kérdés: Miért? Nem vádolhatjuk rosszakarattal a nagy békeiigy intézőit, de van jogunk, az eredménytelen munkának okát keresni. A delegáltak hozzászólásai meggyőznek, hogy óriási érdekellentétek választják el egymástól a tárgyaló nemzeteket, melyeket a béke gondolatának horizontja alatt valahogy össze kellene egyeztetni. Ezer és ezer érdek áll kemény falat az államok között. Mindegyik állam pedig a maga érdekének védelmét szeretné valami úton bele lopni a szent paragrafusba, mely a világ népeinek Ígéretet tenne a békére. A kiilönérdek fenntartása azonban problematikussá teszi az egész vállalkozást s a jámbor papírosra fektetett szent igék emellett csak üres szavak maradnak. Ily módon a nagyhangú ténykedés önámítás és szédelgés lesz, melynek nagyon szomorú csalódás lesz a következménye. Ezek az érdekellentétek azonban emberileg érthetők s ép ez teszi oly súlyossá a kérdést. Minden nép élni akar s ehhez joga van. Az életfeltételek pedig mindenütt mások. Mások Angliában, mások Olaszországban stb. Az éghajlati viszonyok, a földrajzi fekvésben rejlő alakító tényezők -- egész természetes — más és más embertípust formálnak, melynek más és más az életfeltétele s ha ezt feladja, az életlehetőségeknek mai beállítottsága mellett kést szegez önmaga ellen. Amikor tehát ezt az egyes államok a maguk hasznára fenn akarják tartani, csupán jogos önvédelmüknek igyekeznek érvényt szerezni, amit pedig első
