Harangszó, 1932
1932-05-29 / 22. szám
176 HARANGSZÓ 1932 május 29. vonásai között feltűnő nagy a hasonlatosság. És Karsay nekem sokszor is beszélt Szabó Imre püspökről, akivel együtt fürdőzött Hévizén. Karsay Sándor nemcsak diktált a káplántitkárjainak, hanem az unalmas aktákat félretolva, anekdotákat, érdekes eseteket is mondott el a hosszú, tanulságos életéből. Volt egy közelebbi hasonmás alteregója is. Jó barátjával, Tóth János nemesdömölki esperessel ( 1877.) kezdte el hévízi emlékeit. Ez a kiváló esperes és jeles szónok, aki egy kötet gyászbeszédet nyomtatásban is kiadott s aki Karsay megválasztásakor szintén igen komoly püspökjelölt volt, testileg is annyira hasonlított Karsayhoz, hogy sokan összetévesztették őket. Sok tréfás jelenetnek volt szülőoka ez a hasonlatosság és Karsay jóízűen tudta elmondani, mi esett meg Tóth Jánossal. Nemcsak az arcuk, termetük, hanem hasonló volt a bajuk is: a csúz, a reuma. Ez vitte őket Hévízre. — Megtörtént, -— beszéli Karsay — hogy míg Hévizén a meleg vízben lubickoltam, a partról a kisczelli zsidó rám kiáltott: — Nagytiszteletü úr. hat forintot hát adok a búzáért, többet úgy sem kap érte. — Én meg aztán ismervén az embereimet, visszafeleltem neki: Jól van, Pin- kász, vagy Náthán barátom, majd megmondom a Tóth János esperes úrnak. Tudom, hogy azt keresi, mert nekem Győrött nincs eladó gabonám. Máskor meg, akik a szuperintendens urat keresték, Tóth Jánost tévesztették össze Karsayval. * A hetvenes évek elején a fentebb említett harmadik nagy pap is Hévízen keresett gyógyulást. Szabó Imre, a liberális gondolkodású és kiváló népszerű szombathelyi püspök volt ez. Nyájas arcvonásokban, termetben a másik kettőhöz szintén igen hasonló. Szabó Imre Pápa mellett Békáson született 1814-ben, abban az évben, mint Karsay. Apja a Békás- syak gazdatisztje volt. Jó magyar ember, tudós főpap, hírneves szónok, akit a pápaiak 1861 és 1869 között a jeles kollégiumi tanárokkal szemben négyszer is követjüknek választottak az országgyűlésekre. Édesapja is Pápán lakott. Előbb felsőiszkázi plébános, majd veszprémi kanonok, az Akadémia tagja, 1869-ben pedig szombathelyi püspök lett (1881.) Életirója, a bencés Füssy Tamás mondja ei, hogv csúzos bántalmai ellen Szabó Imre is Hévizén keresett gyógyulást. 1873 óta ide járt évről-évre. Majdnem teljesen ki is gyógyult már, de ezután meg, mint maga mondta, hálából látogatta Hévizet. Ez is mutatja benne a jó magyar embert. Neki nem Lourdes, Máriacell, vagy a drága külföldi fürdők kellettek, hanem a közeli magyar Hévíz. Ha Szűz Mária Magyarország patronája, gondolta magában Szabó Imre, akkor csak honi földön is megtaláljuk a segítségét, jobban mint külföldön. De kérdjük, hány gazdag püspök járt azóta is Hévízre? Szabó Imrét Hévizén mindenki ismerte. Valóságos pátriárkája volt a hatásos gyógyfürdő népének. Szóba állott kicsinnyel, naggyal, szegénnyel, gazdaggal és kedélyesen elbeszélgetett velők, a betegeket, bénákat vigasztalta. * Épen igy tett és ilyen volt Karsay Sándor is, aki a hetvenes években szintén Hévizén keresett gyógyulást. A közös testi baj hozta össze a nagypapokat. És mily szerencsés gyógyhely ez a Hévíz, hogy egyszerre volt két ily jeles főpásztora, igazi lelkiatyja. Nem féltékenyen néztek egymásra, nem is közönyösen ,mint előkelő idegenek, mentek el egymás mellett, hanem mint testvérek az” Urban köszöntötték egymást, mint pályatársak és jó barátok. A két püspök, Karsay és Szabó Imre barátsága méltó is volt a szép helyhez, hol a melegvizü tóhoz oly közel tündöklik az áldott Balaton is. Hévizet és a közeli Keszthelyt, a Magyar Helikont a vallásbéke honává avatta már a nagy Festetich György gróf, a Georgikon alapitója, aki Sopronból az evang. Asbóth Jánost hivta ide igazgatónak s Berzsenyi Dánielt, az evang. költőt, Kis Jánost, a szuperintendenst a helikoni ünnepeken olv tüntető módon magasztalta fel emlékfák ültetésével. Karsay beszélte el. hogy Szabó Imre Hévizén naponként hozzácsatlakozott s amennyire a közös baj, a csúz és nehézkes lábaik engedték, együtt sétáltak a fürdőhely parkjában, együtt beszélgették meg a haza és az egyház bajait. Akkor ugyanis, a hetvenes években, a német kultúrharc idején sok támadás érte itthon a ma^var klérust is. Volt tehát mit panaszkodni. De legkedvesebb emléke volt Karsavnak a hévízi napokból,, hogy pihenő óráiban kedves költőjének, a stuttgarti Gerok Károly udvari lelkésznek „Pálmalevelek“ című verseskötetét szokta naponként magával hordozni és kisérőtár- sa. Szabó Imre is melegen érdeklődött az ebben foglalt remek vallásos költemé- nvek iránt. Együtt olvasgatták és élvezték a könyvnek gyönyörű biblikus igazságait és költői széoségeit. Karsay teljesen otthonos volt Gerok vallásos költészetében. Több szép versét magyarra is lefordította. Mily gyönyörű és mély értelmű Ge- roknak mindjárt az első verse: ..Sind das die Knaben alle? Ezek hát a fiúk, ezek valamennyien?“ Sámuelnek Isaihoz intézett eme szavaival (I. Sám. 16, 11.) veszi sorra a világ hőseit, költőit, bölcseit, a nagy felfedezőket s így állítja velük szembe a Megváltónak igazi nagyságát. A világ bölcseit hallgatva és olvasva már Goethe is Sámuellel kérdezte: „Sind das die Knaben alle?“ És mily költői szépséggel alkalmazza Gerok a másik bibliai helyet is: „Imhol jön az ájomlátó!“ (I. Móz. 37, 18.) És mennyire megértette Karsay Gerok finom humorát is. Ennek bizonysága „A falusi lelkész“, melynek magyar fordítását a Képes Protestáns Naptárban közölte névtelenül. Karsay sok költői szépségre hivta fel Szabó Imre figyelmét Gerok verseiben. Nemcsak a testi bajuk volt közös, hanem lelkileg is megértették egymást. A vallásos költészet szent berkeiben kerestek közös épülést és vigasztalást. Társalko- dásukat örömmel látta a fürdőközönség is. Széchenyi lelke is örült volna, ha ilyen papokat lát Magyarország főpásztorai között. (Folyt, köv.) Terjesszük a „HARANGSZÓ“-!! Dr. Morehead köszönő levele.*) Ft. D. Kapi Béla dunántúli ev. püspök, Győr, Magyarország. Kedves Kapi Püspököm! Mélységes hálával köszönöm április 7.-én kelt s testvéri együttműködésről tanúskodó levelét, valamint kerülete gyülekezeteihez a harbini német-orosz lutheránus menekültek érdekében szívbeli melegséggel megírt körlevele mellékelt angol fordítását is. Hálás vagyok az Istennek azért a testvéri, áldozatos érzületért, amellyel Ön, valamint kerülete lelkészei és népe a veszedelmes helyzetben nyomorgó mandzsuriai szegény hittestvérek nyomorúságát szívük felelősséget érző szeretetébe vették. Az a tudat, hogy a magyar evangélikus egyház dunántúli kerületének püspöke és hívei mellettünk állanak imádságukkal, együttérző szere- tetükkel, erkölcsi és anyagi támogatásukkal, nagyban megerősít minket a 404 evangélikus menekült Braziliába leendő átszállításának felette fontos vállalkozásában. Nyugodjék meg önön és egyház- kerülete lelkészein, gyülekezetein az Isten gazdag ajándékú áldása. Az a tény, hogy Ön, korunk világválságát különösképpen is érző jelenlegi magyar viszonyok között is habozás nélkül csatlakozott a többi országok lutheránus segítő közösségéhez, olyan példája a Krisztus és az Ö szenvedői iránt érzett szent szeretetnek, amely a Lutheránus Világkonvent népének egységbe-fiizö szálait még szorosabbra köti. Az a 200 dollár, amelyet Ön minimumként szíves volt felajánlani a Harbini Lutheránus Menekült-alap számára, nagyban hozzájárul ahoz, hogy Világ- konventiink most már véglegesítse a gőzhajótársulattal a harbini menekültek átszállítására vonatkozó szerződéskötést. Bár a szükséges 56.805 dollárnyi összegből még 25.000 dollár nincs együtt, az a nagy megértés, amely ebben az ügyben Észak-Európa, Németország, Magyarország, Amerika és a világ többi evangélikusainak részéről megmutatkozott, felbátorít minket, hogy továbbvigyük ezt a fontos vállalkozást, bízva, hogy Isten befejezni engedi azt a jó munkát, amelyet az Ö kegyelme által oly sok reménnyel kezdettünk el. A felajánlott összeg Jorgensen pénztároshoz küldendő. A magyar egyetemes ev. egyház felügyelője, báró dr. Radvánszky Albert *) A Harangszó egyik régebbi számában hirt adtunk arról a mozgalomról, amely a harbini menekültek érdekében a világ evangélikusai között megindult s amelynek kérő szava dr. Morehead révén egyetemes felügyelőnkhöz és D. Kapi Béla püspökhöz is eljutott. D. Kapi püspök körlevelére és lapunk felhívására az ország minden részéröl érkeztek adományok, szép jeléül annak, hogy a magyar evangélikusok jelenlegi nyomorúságunk közepette is tudnak egyesülni külföldi hittestvéreikkel a krisztusi mentő szeretetben. Mivel Moreheadnak határozott összeggel kellett számolnia D. Kapi püspök 200 dollárt ajánlott fel, mint minimumot erre a célra. Erre irta Morehead elnök a fenti meleghangú levelet, melynek köszönetét így továbbítjuk azokhoz, akiket szintén illet, az adakozókhoz.