Harangszó, 1932
1932-05-15 / 20. szám
158 HARANGSZÓ 1932 május 15. vak emberek, akik tapogatás után próbálták elmondani, hogy mi az elefánt. Közülük az, amelyik épen a lábát tapogatta meg, azt állította, hogy az elefánt egy vastag oszlop. Amelyik a farkát tapogatta meg, azt mondotta, hogy az elefánt egy erős kötél. Amelyik a fülét tapogatta meg, az azt erősítette, hogy az elefánt egy nagy lemez. Amelyik az oldalát tapogatta, az azt mondta, hogy az elefánt egy széles fal. Amelyik az agyarát tapintotta meg, az azt állította, hogy az elefánt egy görbe tőr. — Holott az épszemű ember tudja, hogy bár az elefántban mindez benne van, de az elefánt mégis mindennél sokkal több. A vallásban van természetmegbecsülés, van testi remény, van egy bizonyos nemes értelemben vett hasznossági érzés, van félelem, de a vallás mindezeknél hasonlíthatatlanul több. Ha pedig azt kérdezed, hogy számomra mi a vallás: megmondom. Erő, amely tart, emel és visz; kegyelem, amely naponként elfedezi bűnömet és ujjászül ; szeretetforrás, amely örökké buzog. Nékem a vallás az egy igaz Isten, aki a Krisztusban lépett közel énhozzám. Nékem a vallás: Krisztus keresztje. — Egész életemben beteg voltam. Már második gimnazista koromban erőt vett rajtam a tüdőbaj. 17 éves koromban vért hánytam s két év múlva olyan beteg lettem, hogy egy évig semmit sem tehettem. Négy éven keresztül soha se hagyott el a láz. 20 éves koromban 34 kiló voltam (ma 63 vagyok). Cukorbajom van s állandóan támad a mellhártyagyulladás. — Egy másik bajom miatt valamirevaló ételt alig ehetem. A szívem gyenge s mióta külvárosi szeretetmunkám közben súlyos trachomát (szembaj) kaptam, alig látok. Orvosaim százszor mondták, hogy nem gyógyulok meg sohasem. 1927-ben, a nagy japán földrengés alkalmával súlyos középfültőgyul- ladáson mentem keresztül. Egy autó - szerencsétlenség alkalmával bordatörést szenvedtem és kitörött a kezem. Alig van bennem ép testrész. S én mégis dolgozom jó kedvvel, boldogan s dolgozni fogok, amig csak élek. Ez számomra a vallás, amely a Krisztusban mindenre ad erőt. * Kagawáról többször megemlékezett már a Harangszó. A hatalmas arányokban nöi/ekvő ázsiai keresztyénség Péter- apostola ő, akit Isten Szentlelke egy csodálatos új pünkösd eszközlőjéül tudott ott keleten felhasználni. Ez a testében beteg japán csodálatos dolgokat művel. Kidolgozott egy hároméves tervezetet, amelynek céljául tűzte ki egy millió pogány japán keresztyénné tételét, a fnegkereszteltek további gondozására 5000 keresztyén munkás kiképzését s azután az egész Japánnak szociális segítő egyesületekbe való beszervezését. Ez a ma már világhíres „Japáni Istenországa Mozgalom“. A munka meg is indult és csodálatos eredményekkel halad előre. Naponként négyszer-ötször prédikál. Prédikációi nyomán tizezerszámra kap levelet olyanoktól, akik az ő igehirdetése útján találták meg a Krisztust. Beteg létére szinte hihetetlen a munkateljesítménye. Evangelizáló munkát végez a külvárosok nyomortanyáin (13 évig ott is lakott, pedig jómódú család sarja), a gyermekek között, gyári munkások, mezei munkások, egyetemi hallgatók stb. között. Amellett fest, rajzol, verseket, könyveket ír. Eddig közel 60 könyvet írt, s azok mind százezres példányszámban kelnek el. Munkájának jelentősége lemérhetetlen és beláthatatlan. A május 31.-t győri egyházmegyei ifjúsági konferencia tárgya három előadás lesz: Lenin, az istentelen, Gandhi, a félkeresztyén és Kagawa, a keresztyén. A Harangszó ebből az alkalomból levéllel kereste fel Kagawát, kérve, hogy küldjön az egyházmegye ifjúsága számára egy kiáltványt, amelyet a konferencián felolvashatunk, ö a kiáltványt meg is küldte. Egyébként is megígérte, hogy időnként fog írni a Harangszó olvasó közönsége számára. Addig is, míg a kiáltványt közölni fogjuk, olvasóink fogadják szeretettel a fenti cikket, amelyet szemelvényként írtunk ki Kagawa februárban megjelent New Life through God (Uj élet Isten által) című új könyvéből. — Pünkösd ünnepén pedig gondoljunk örömteli hálával arra, hogy Kagawát a keresztyén külmisszió, illetve a kiilmisszió által munkálkodó pünkösdi Szentlélek adta hazájának és a világnak. Szabó József. Lélek és tűz. Talán e kettő — egy. A lélek életjelenségei, törvényei ugyanazok, mint a tűzéi: melegség, mozgás, átalakítás, terjedés. Nézd a lángralobbant fenyő- szálat; futkosnak lecsüngő, zászlószerű ágain a lángok és sisteregve, ropogva nyúlik fel, mint fáklya. Szikráit ráhinti társaira, hogy vele égjenek, mert a tűz lényege, hogy terjedve él, energiákat ébreszt fel, mint börtönbezárt titánokat s ezek építenek vagy pusztítanak. A tűz az Ég ajándéka és fegyvere, a kultúra ős szárnya, oltárok szépsége, otthonok áldása; de a tűz Isten csapása, mely- lyel bűnöket sújt, az ö kardja, mely félelmesen villog, amint felhő-hüvelyéből kirántja. Prométheusz — a görög hitrege szerint — lelopta az Olympuszról, hogy vele szebbé, hatalmasabbá tegye az embert. Pünkösdkor tűzben jelenik meg a Lélek. Azok a kettős lángnyeívek ugyanannak a tűznek késői meglob- banásai, amelyet Mózes látott a Hó- reb hegyén, midőn elámultan s megrendülve hallja a lángbaborult vadrózsabokorból kicsendülni az isteni kijelentést: „Én vagyok az Úr, a te atyáid Istene“. Ott volt ez a szent tűz a Sinai ormán, midőn Isten keze villámmal véste-égette rá a két kő- táblára parancsait s ott volt e szent tűz a Kármel hegyén, midőn az Isten hős prófétája, Illés csodáért könyörög az Úrhoz: bocsásson tüzet az oltárra jeléül, hogy él. A tűz terjed. Mikor az az ingatag Simon Péterré edződik s a háromszoros tagadás után újjászületik, újjá, a Jézus hősévé, a halált lemosolygó apostollá, ez a tűz ragyog a szemében, ez a tűz röpül a szavában s száll a hallgatók fejére, szívére, mint szerteszálló csillagszikra, mely széppé teszi, angyalokhoz hasonlóvá avatja az Isten felé elinduló embert. Amerre az evangélium hatalma terjedt, ott ismételten meglobbantak azok a pünkösdi lángnyelvek. Mi más lehetett Pál apostol szépsége, varázsa és hatalma, midőn Efezusban, Korinthusban és Athénben megáll a hidegen kétkedő, ellenséges, tagadásra hajlamos görög tudósok és politikusok előtt? A tűz. Benne parázslóit ez az áldott, rejtelmes, lélekfogó elektromosság a szemeiben s mikor szólott az ő boldogságáról, életéről, tudományáról: Krisztusról, ez a tűz szállott a hallgatói szívébe, mint visszatérő gerle az elhagyott fészekbe; szebb lett az élet, könnyű az iga, boldogság Dr. Toyohiko Kagawa.
