Harangszó, 1932
1932-05-15 / 20. szám
XXIII. évfolyam. 1932 május 15. 20. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdono8: Dunántúli Luther-Szövetsóg. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik, minden vasárnap. Po8tacsekk8zámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Szent, szent, szent a seregeknek Ural Esaiás 6, 3. A ,,Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Potöfi-tér 2 Előfizetési ára - negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Pünköst1 nem csupán egy nap a történelemben, fianem szüntelenül tartó folyamat; nem egy legendás kornak visszacsillogó emléke, fianem örök történés, a Lélek szándékainak szüntelen megvalósulása. Isten Szentlelkének áldott toborzófa. Pünkösd nemcsak volt, pünkösd ma is lefiet... pünkösd ma is legyen ! Pünkösdi egység. Apóst. csel. 432. „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala ..." A z első keresztyén gyülekezetről van feljegyezve az a legnagyobb dicséret: „A hívők sokaságának pedig szive-lelke egy vala.“ Mennyivel másabb, mennyivel szomorúbb a jelen! Pünkösd ünnepén széttekintve a Krisztus anyaszent- egyházán, óh mennyit tudnánk panaszkodni békétlenségről, egyenetlenkedésről, széthúzásról! . . . Sokszor felsóhajt a lelkünk: Isten könyörüljön rajtunk ! Hol vagyunk mi attól a szív és lélek egységtől, amely jellemezte, áthatotta az első keresztyén gyülekezetei? Hol található ma az a testvéri közösség? . . . A szomorú valóság ma az, hogy a Krisztus anyaszentegyházának milliói felekezetekre, pártokra szakadoztak, egymástól elhidegűltek, egymással szembeállanak ... De az is igaz, hogy a Krisztusban igazán hívőknek szíve-lelke ma is egy, s ezt a gondviselésszerü egyetértést csak a „hitetlen“ keresztyének zavarják meg! Az első pünkösd ünnepén, aki keresztyénnek nevezte magát az valóban, igazán hívő volt, ma pedig élnek, ágálnak s békét- lenkednek a gyülekezetekben azok, akiknél a hitnek szikrája nem található, akik csak név- és látszat szerint keresztyének! Tegyük fel, hogy ezek a látszólagos keresztyének kiválnak a gyülekezetekből s csak azok maradnak bent, akik igazán hisznek a megtartó Jézus Krisztusban — óh akkor ennek a maradéknak olyannak kellene lenni, mint az első gyülekezetnek, ahol a hívőknek szívük-lelkök egy vala. Legyünk erről keményen meggyőződve, s az egységért imádkozva imádkozzunk a hitetlen gyülekezeti tagok megtéréséért, mert egység csak ott lehet, ahol egy ugyanazon hit lobog a szívekben. Ez az egy hit kötözhet bennünket össze egy családdá, igazi gyülekezetté, az Isten gyermekeinek szent társaságává! Ekkor hiába választ el bennünket országhatár, világrész — mégis egy lesz a mi Urunk, akit szeretünk, akinek szolgálunk !... Mellékes dolgokban más lehet a felfogásunk, de mégis egy lesz az alap, amelyen mindnyájan rendületlenül állunk — s ez a közös sziklatalapzat a mi Pünkösd a Szentlélek hatására emlékeztet minket. Átalakító erővel töltötte meg a tanítványokat és az őket hallgató embereket. Olyan különleges érték lakozott az első keresztyén gyülekezet tagjaiban, mely megkülönböztette őket másoktól és kívánatossá tette a hozzájuk való tartozást a körülöttük élő emberek számára. Az imádkozó élet és a szolgálatkész testvéri szeretetközösség jellemzi minden megnyilatkozásukat. Nagy kár, hogy eltűnt ez a kémindörökké szent hitünk !... Lehetnek különböző ajándékaink a Lélek mértéke szerint, de a zászlónk közös marad, alatta harcolunk a világ, a test, a bűn ellen — s ez a közös zászló : a Krisztus keresztje ! . . . Egy lesz a jelszó, amit mindenki vall: Uram Jézus Krisztus!... Egy a célunk, feléje siet az egész sereg: Felfelé, csak felfelé! . . . A pünkösdi Szentlélek erre az egységre segéljen bennünket! Oh, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Veled való egyességben. Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szivünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Dicsőség légyen Istennek. Ámen* sőbbi időben, a történelem folyamán, mikor az egyház a lelki erőt háttérbe helyezte az anyagi erő, hatalom, uralkodási vágy rabságában. A reformáció észrevette ezeket a kivesző, régi kincseket és épen ezért vissza akarta vezetni az egyházat az őskeresztyénség bibliai eszményéhez. A reformátorok között Luther akarta leginkább, hogy hivő, imádkozó, testvéri közösség legyen az Anyaszentegyház ismét. Nem áltatjuk magunkat azzal, Szentlélekre van szükségünk. Irta: Marcsek János.
