Harangszó, 1932
1932-04-24 / 17. szám
136 HARANGSZÓ 1932 április 24. A bírói széket magunknak igényeljük, mindenki más, hatalmasok és kicsinyek, gazdagok és szegények a vádlottak padjára kerülnek. A bűnös nő felett (Ján. Vili. 1—11.) csak Jézus nem ítélkezik, pedig egyedül neki lett volna rá joga. Megértjük-e jézus csodálatos mentő sze- retetét? Emberszólásunkat mikor cseréljük fel azzal a szeretettel, mely a bűnöst kiragadja á fertőből s visszaadja az élet számára? Április 27. Isten nélkül. Jak. IV. 13-17. Megdöbbentő: Isten nélkül! Menekül az ember ennek a látszatából is. Templomot emel, úton-utfélen keresztet állít, oly sok mindent vallásos színbe von. De amikor tervez, célt tűz maga elé, jövőjét készül megalapozni: pályaválasztásnál, kenyér- keresetben, házasságkötésnél stb. mégis Isten nélkül, maga dönt. Csak amikor minden düledezik, kapkod isteni segítség után, várná, hogy Isten hozzon helyre mindent. Ne támaszkodjunk a magunk erejére, hanem keressük mindig az Isten akaratát, aki nemcsak az elkövetett rosz- szat veszi számon, de a jót is, amit elmulasztottunk. Április 28. Kapzsiság. Jak. V. 1—6. Ez a hatalom az, amely Európát, Amerikát a nyomorba dönti. Hiába gyűjtik aranyaikat a győzök, rövid idő kérdése, hogy maguk is világosan lássák, hogy gazdagságunk megrothadt. Pl. Amerika jóvátételben tizedrészét sem kapja annak, amit kivitelben elveszít. így jár, aki kapzsisággal kincset gyűjt, lelkében pedig kárt vall: a gazdagok, akik a mun-i kás bérét elvonják és mindenki — legyen gazdag, vagy szegény — akit földi vágyak űznek. Április 29. Béketürés. Jak. V. 7—12. A földműves szántás-vetés után türelemmel várja a kalászba szökkenését. Nem bontogatja a csírázó magot, a fejlődő szárat, csak az áldott esőért és napsugárért imádkozik. E válságos időkben Isten ekéje szánt végig nemzetünk testén, égi vetésének fejlő kalászát nem látjuk. Legyünk béketűrők, kitartók. Sokat vesztett hazánk, mert a harcból visszatérő katonáink türelmetlenül elvetették a határon a fegyvert. Ha béketüréssel nem hordozzuk bajainkat és meg nem állunk, ellenségeink akkor nevetnek majd igazán rajtunk. Szegénységünkben vívjuk meg kitartással a gazdasági harcot, míg szebb jövő hajnala hasad! Április 30. Az imádság hatalma. Jak. V. 13—18. Aki egészen az Ür mellé állott, annak nincs mit félnie, öröm és szenvedés közt hitből fakadó ima kél ajkán. Isten imádságot meghallgató Isten, akinek van hatalma a testi és lelki bajok meggyógyítására. Vidd elé hittel bajodat, bűnödet és ő megsegít. Nemcsak a magunkét. Ismerjük-e az egymásért való imádkozás, a családi áhítat, a házi isten- tisztelet áldását? Május 1. A mentő szeretet. Jak. V. 19—20. Ha a Krisztus lelke és szeretete hat át bennünket, nem megyünk el közönnyel embertársunk eltévelyedése mellett, de lelki bajában segítségére sietünk, szeretettel hordozzuk hitének erőtlenségében, hogy megtérhessen lelkének Főpásztorához. Hívogatjuk őt az Úrhoz, bizonyságot teszünk a Krisztusban való élet boldogságáról, hogy lelke megmeneküljön a haláltól. Istennek akarata nemcsak az, hogy mi fogadjuk el az ő kegyelmét, de mások is megtalálják az Urat. Akik sokakat az igazságra elvezérelnek, azok a feltámadáskor miként a csillagok, fognak tündökölni. Rímár lenő. HETI KRÓNIKA. Nagykároly főterén, a városháza előtt az impériumváltozás előtt a város lakosságának adakozásából összegyűlt pénzen Kossuth-szobrot állítottak fel. A román városi tanács később a szobrot eltávolította a város főteréről. A nagykárolyi evangélikus egyházközség arra kérte a városi tanácsot, engedje meg, hogy a Kossuth-szobrot az ottani luteránus templomban helyezzék el. A városi tanács ezt nem engedte meg és a szobrot a városháza egyik raktárhelyiségében helyezte el. Most egyik éjszaka ismeretlen tettesek a Kossuth-szobor fejét lefü- részelték és ellopták. A városka nagyrészt magyar lakossága felháborodva értesült a merényletről és a tettesek kinyomozását követeli. — A román megszállás alatt álló Aradot az ott élő nyugdiias magvar mérnökök mentették meg az árvíztől. — A tiszai árviz rendkívüli károkat okozott az épületekben hidakban, utakban és a takarmányban. •— 157.6 millió pengővel csökkentette a kormánv a költségvetést. — Dr. Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár ügvében a mentelmi bizottság az államügyészség megkeresése alapján tizenegy rendbeli hivatali visz- szaélés, sikkasztás és hűtlen kezelés címén a mentelmi iog felfüggesztését javasolja. — Április végén lesz Matuska Szilveszter bűnügyének bécsi fötárgva- lása. — Jugoszláviában hat hónapra felfüggesztették a kisgazdák vagyonának elárverezését. — Genfben újra megkezdték a leszerelési konferenciát. A konferencián Grandi olasz külügyminiszter a bombavető léghajók, sorhaiók és tengeralattjárók megszüntetését követelte. — Franciaország több részén fagy és hó uralkodik. — Dél-Amerikában nyolc tűzhányó kitört. — Hoover, amerikai elnök Amerika súlyos pénzügyi viszonyaira való tekintetből lemond jövő évi 75.000 dollárnyi fizetéséről. — Lindbergh már kétszer megfizette elrabolt kisfiáért az 50.000 dolláros váltságdíjat. A rablók most újabb 70.000 dollárt követelnek. Jézus mosolya. A tavaszi ég ragyogó kékjében, Felettünk sugárzik Jézus mosolya, Mely hirdeti nékünk örökkön-örökké: Hogy aki Vele jár, nem hal meg soha! Csak a testet, mint elavult köntöst, Vetjük le magunkról csendben, egykoron. Ám a Lélek könnyű lepkeszárnyon: Suhan boldogan — túl a sírokon! És amikor fent, a szférák ligetéből, Ide Ő még vágyón vissza-vissza néz: Megváltónk mosolya várja őt szelíden S átkarolja öt a drága Égi Kéz! S vezeti szeretve, ibolyás mezőkön, Mig a Lélek szárnya új erőre kél: S új munkára küldi mennyei kertjébe, Mert aki Véle jár — mindörökké él! Stoll Ernöné. KARCOLATOK. Schönborn sebészprofesszor Würz- burgban egy új műtőtermet a következő szavakkal avatott fel: „Bár hozná magával ide minden beteg azt a hitet és reménységet, hogy a kegyelemnek és irgalmasságnak Istene az ő fájdalmát gyógyítani tudja és fogja. Bár minden sebészorvos, aki a kést kezébe veszi, tenné ezt az ö felelősségének tudatában; és ha az az öröm osztályrésze lehet, hogy a meggyógyult beteg hálálkodik előtte, azt a feleletet adná, melyet egykor a francia király sebésze, a hires úttörő a modern sebészet területén, a hugenotta Ambroise Páré mondott: „Én kezeltem önt, de Isten volt az, aki meggyógyította Önt“. HARANGSZÓ. Hús vét után 4. vasárnap. János 16, 5—15. A nagy Vigasztalót, kit megígértél szomorú népednek, küldd el Urunk mihozzánk is. — Könnyek között ülve imádkozunk : irgalomnak Lelke jövel, vigasztalj meg minket. A nagy ítélkezőt, kit megígértél gvarló- sággal rakott népednek, küldd el Urunk mihozzánk is. — Bűntől szennyezetten imádkozunk: kegyelemnek Lelke jövel, ítélj meg minket., A nagy Útmutatót, kit megígértél tanácstalan népednek, küldd el Urunk mihozzánk is. — Céltalanul bolyongva imádkozunk: bölcseségnek Lelke jövel, vezérelj minket. Ámen. Ráczkozár. (Baranya vm.) Megható és impozáns ünnepség színhelye volt április 10.-én. vasárnap délután Ráczkozár község. Ekkor foglalta el ugyanis állását Fuchs János, a község újonnan megválasztott lelkésze. A fogadtatás már a 7 km-nyire levő vasúti állomáson kezdődött, ahova a hívek nagy száma ment lelkipásztora elé, feldíszített kocsikon. A község határánál a lelkészt a községi elöljáróság fogadta, a hivatalosan elfoglalt körjegyző megbízásából dr. Klenner lános s. jegyző vezetése mellett. Itt csatlakozott a mindinkább növekvő feldíszített kocsisorhoz az ifjúság lovasbandériuma, mely harangzúgás és az iskolásgyermekek sorfala között vezette lelkészét új munkaterének színhelyéhez, a 150 éves lutheránus templom bejáratához. A templom ajtójában Korossy Lajos kántortanító a presbitérium élén köszöntötte az új pásztort az eh.-község egybegyült híveinek nevében. Ezután a gyülekezet a templomba vonult, ahol az új lelkész rövid áhítatot tartott, melynek végén a Himnusz eléneklése után a lelkész a presbitériummal átvonult a szép papiakba, melynek kapujában a gondnokok átadták a lelkésznek a lakás kulcsait. Ugyaneznap este a község társasvacso- rát rendezett az új lelkész tiszteletére. Fuchs Jánost a ráczkozári gyülekezet a
