Harangszó, 1932
1932-01-10 / 2. szám
1932 január 10. HARANGSZÓ 13 Keserű sors. „Hull, hull a hó. Mint egy bús átok terhétől, a táj élűiéi“. Csendes most az erdő, berek, nem hangzik bennük madárdal. A hideg tél elöl melegebb tájakra költözött legtöbbje az erdők, berkek kedves primadonnáinak. Azok is „hallgató ajakkal ülnek“ és „csüggedten a száraz ágakon“, amelyek itt maradtak nálunk, hogy megosz- szák velünk a tél viszontagságait. Vájjon hol vannak, hol húzzák meg magukat, miből élnek szegénykék, különösen hózivataros időben? ... Nagy rejtély ez, amelynek megfejtése fölött a fütött kályha és terített asztal mellett ülő ember-szerencsések nem igen szokták fejüket törni. Pedig emberséges dolog volna; ha törnék rajta fejüket. így talán megesnék a szivük a tél szánalmas mostoháin: a mi kis szárnyasainkon. Mert ahogy szenvednek, nélkülöznek, dideregnek és éheznek most az embernincstelenek, ép úgy, sőt még inkább szenvednek, nélkülöznek, dideregnek és éheznek a zord télben itt maradt kis szárnyasaink. Az embernincstelenekröl iparkodnak gondoskodni egy-egy ruhadarabbal, egy-egv ebéddel, némi fűtőanyaggal a jószívű embertársak, de a kis szárnyasok elöl megvonta a természet ió időre a terített asztalt s fergeteges időben a menedéket nyújtó . lombsátort. Ezek nem o'v szerencsések, mint az elműt őszön itt rekedt fecsketársaik, amelyeket a hirtelen beállott szokatlan nagy hidegben, a.megfagyás és éhenhalás elől, az érző szívű emberek repülőgépen elszállítottak melegebb tájakra. Ezek az itt maradt kis teremtések nem hagytak el. minket, hanem hűségesen kitartanak mehettünk a tél zordságában is. Szenvednek mint mártírok körülöttünk. Ép a napokban olvastam egy lelkes madárbarát közlését, hogv százával pusztultak el a december eleji 15 fokos hidegben az apró szárnyasok. A közelmúlt napokban pedig az Alföldön kerekedett nagv hófúvásban,. künn a tanyákon elgémberedett cinkék, tengelicek s félig megfagyott verébfalkák lepték el az ereszek alját s a kazlak réseit s mohón kutattak eleség és egy-egy korty viz után. Annyira elgémberedett állapotban repdestek ide-oda ezek az apró állatkák, hogy szinte puszta kézzel is ösz- szefogdoshátók voltak. Hát nem igazi sorstragédia ez?! ... Valóságos rejtély, hogyan élnek meg az élefbenmaradottak. Elpusztulás fenyegeti őket, ha az emberszivek meg nem könyörülnek rajtuk. Ismeretes egyik vallásos lelkületű költőnknek az a szén költeménye, amelvben azt a kérdést veti fel: ..Ki ruházza fel a mezők liliomát? .. Ki visel gondot az égi madárra-3. . .“ Ki v'selné más. mint az egész természeti világot teremtő és fen- tartó jóságos mennyei Atva! Ö az, aki megadja, ha leérjük a napi kenyeret nekünk. embereknek s Ő az. aki gondoskodik emÖTteremtései szivén keresztül az ég madarairól is, amikor üres a természet asztala. Aki e sorokat rovom, a természet, a .dicső természet“ rajongója vagyok. Künn a szabadban gyakran elhangzik ajkamról ez az ihletszülte sóhaj: „Mily szép az élet a természet ötén. hol Isten csodás hatalma mindent felruház!“ Mint a természet fia, szeretem a fát, az erdőt, a mezőt, a rétet. Szeretem különösen a virágot, mint a természet egyik legszebb ajándékát. — Tudok örülni a derült égnek, a napsütésnek, a suhanó felhőnek, a csobogó pataknak; de legjobban tudok örülni a madárdalnak Ta án azért is, mert a madárdal eltereli a gondot s felüdíti a fásult lelket. Ám, amikor a természet fia vagyok, madárbarát is kell, hogy legyek. Hisz a madarak is a természet tartozékai. Többek ennél: a természet magasztalói! A madarak iránt való meleg szeretetem késztet arra, hogy most, télvíz idején foglalkozzam sorsukkal s szánalmat keltsek az emberek szívében siralmas sorsuk iránt. Rovarirtó kis szárnyasaink hasznát azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom. Annál elszomorítóbb, hogy ennek tudatában sem részesülnek azok kellő védelemben és gondozásban. Mennyivel más a helyzet e tekintetben a külföldön, különösen Németországban, ahol egyesek, közületek, hatóságok ép úgy feladatuknak tekintik a télen ott tartózkodó hasznos madarakról való gondoskodást, mint a nincstelen emberek istápolását. Például így karácsony táján, egyes ligetekben karácsonyfát állítanak fel, melynek ágait tele aggatják minden olyan madárnyalánksággal, amelyek a kis tollas ínyencek előtt kedvesek. Hasonló meleg szívvel karolják fel a Sínylődő madárkák ügyét Ausztriában is, különösen Gratz környékén, ahol szeretnek is tartózkodni a kis énekesek s hálájuk jeléül vidám dalaikkal viszonzák a nemes szívek róluk való gondoskodását. Mert a kis madársziv hamar felismeri az emberben az ő jóltevőjét. Azt nem mondhatjuk, hogv nálunk, Magyarországon hiányoznék ehhez az érzék s hogy nem vetnének ügyet a madárvédelemre. Vannak madárvédő egve- síileteink, mint pl. a „Magyar Ornitho- lógigok Szövetsége', amely nagy munkásságot feit ki a madárvédelem érdekében. Az Ornithológiai Egyesületen kívül nagy tevékenységet fejt ki az „Országos Állatvédő Egyesület“ is, amelv, mint címe is mutatja, nemcsak a madár, de általában az állatvédelmet feladatai közé sorozza. De az álta'ános köztudatban még sem él úgy a madárvédelem, mint ahogy az kívánatos volna. Sőt e helyett azt tapasztaljuk, hogy népünk bizonyos rétegében megmagvarázhatatlan ellenszenv él a madarak iránt, különbséget nem téve a hasznos és kártékony szárnyasok között. Igv aztán nemcsak a hidegnek, hanem a szívtelen emberek üldözésének is naev számmal esnek áldozatul az emberek segítőtársai. Szóliak-e, a tőrrel és pnrittvával lesben álló suhancok lelketlpnségéröl, a fészek és tojáspusztítókról? .. . Szinte drámai az a sors, mely az ártatlan kis szárnyasteremtéseknek osztályrészül jutott. Pedig az iskola is eleget hirdeti: „Hogyha az állatokat kínzód, rossz szívedet elárulod! ...“ Most van éppen az ideje az emberi szivek meglágvításának. Gondoskodásukért legyen elég lelkiismeretük szava, rnelv az irgalmas cselekedet után mindenkor a legiólesőbb elégtételt nvujtiá. Éppen azért időszerűnek" tartjuk, ha most a téli zord napokban kedvelt lapunk: a Harangszó hasábjain propagáljuk hasznos madaraink védelmének fontosságát s amikor kérjük egyben az alábbi figyelmeztetések megszívlelését: Ne bántsd és ne engedd bántani a hasznos madarat, annak fészkét és tojásait, mert a madár rovarirtó és így a gazdálkodó embernek ingyen munkása. Szeresd a madarat. Ha szefeted, ha Ínségében megszánod, jó szivedről téssz tanúságot. Az odulakó hasznos madarak fészke- lését mesterséges fészekodvak kihelyezésével, a szabadon fészkelők fészkelé- sét pedig fészektartó ágcsomók nevelésével segítsd elő. A fészekoduk elhelyezésével melegebb búvóhelyet és' egyben védelmet találnak a rájuk leselkedő ragadozók ellen is. ínséges téli napokon etesd őket erre a célra szolgáló etetőkön olajos magvakkal, hogy testük le ne gyengüljön, s így áldozatul ne essenek a tél hidegének. Ha nincs a környéken forrás, patak vagy egyéb természetes víz, úgy mesterséges itató által nyújts nekik vizet. Csak a nagvon káros madarakra fogiái fegyvert (tőrrel ezeket se fogd meg), de ne lődd le az ártatlan, hasznos madarakat, mert magadnak és a köznek okozol azzal kárt, Szeressük a madarat, mert a madár maga is a szeretet példaképe. A madarak világát a legbensöségesebb szeretet hatja át. Bámulatos a szeretet megnyilvánulása náluk az ivadékgondozásban. Ez a szép tulajdonság főleg a családot alapító madarak közt van meg. E tekintetben bizony sok Istenképére teremtett embert szégyeníthetnek meg. A madárvédelem anyagi haszonnal is iár. mert biztosítja konyhakertünk, gyümölcsösünk, szölőtelepünk és vetésünk fejlődését és igv közvetve mind- annviunk boldogulását is. Szinte parancsoló kötelesség tehát, hogy az emberek többet törődjenek hűséges élettársaikkal: a maguk kis jelentőségében is annyira hasznos madarakkal. hisz nemzeti kincseinket őrizzük mee igv az utókor számára. Ne feledjük azt sem, hogy aki a madarat védi, gondozza, Istennek tetsző dolgot is cselekszik. Ugyanakkor pedig közelebb jut a jóságos Alkotóhoz, akinek bölcsességét és bölcs kezének remekelt csodáit is láthatja kis énekeseink teremtésében. Szeresd és gondozd tehát a madarakat! Benedek Vince. Karácsonyi ünnepségek. B'"ny (Gvőr m.) Az ev. elemi iskola dec. 24.-én tartotta szokásos karácsonyfaünnepélyét. Amikor is éneketek, szavaltak. színdarabot játszották a következő tanulók: Hindrik Krisztina, Szakács Kiliánná, Tóth Erzsébet, Gvőri Júliánna. Szíjártó Margit, Dallos Kiliánná, Szabó Mária, Németh Gizella, Petöcz Irén, Mészáros Eszter. Kutrucz Kornélia, Varga Mária, Németh István Szekeres Gábor, Weisz Dezső. Fehér Tibor. Kovács Ferenc. Pellek Ferenc, Németh András. A gazdag műsor végeztével a karácsonyfa gyértyáihak fényénél a gyermekek örvendezve és boldogan fogadták azokat
