Harangszó, 1932
1932-01-03 / 1. szám
XXIII. évfolyam. 1932 január 3. 1. szám. Alapította: KAPI BÉLA l9i»-ben. Laptulajdonoi Dunántúli Luther-Szöveiség. A7. Országos liüther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsukkszamla: 30 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész óa tanító. HARANGSZO Én vagyok as út, as igasság és as élet! János 14, 6. A ,,Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A legjobb vezér. János ev. 812. „Alti engem követ nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága“. E gy év letűnt — másik jön nyomába ! íme az új esztendő reggelén elibénk áll Jézus, ez a hűséges vezér s nékünk, szorongó szívű embereknek megint felajánlja magát: vezérül, világosságul. E tekintetben a múlt esztendőben sem volt hiba. Jézus világossága fénylett, ragyogott, bevilágosította az igazi utat. az élet ösvényét. De mi követtük-e ? . . . Az Ő szent igéjét és drága útmutatásait elfogadtuk-e ; az Ö mélységes szeretetének, örök igazságának, engedelmességének, alázatosságának, egész szentséges életének tántoríthatatlan követői voltunk-e ? Ugy-e alázatos bűnvallással kell elismernünk, hogy mi csak szájjal váltottuk Jézust vezérünknek, valójában pedig mentünk a magunk esze szerint, a magunk választotta úton ... Oh, nekünk meakulpázva kell hálát adni Istennek azért, hogy hűtlenségünk dacára is megint meghosszabbította a kegyelem idejét, hogy megint felajánlja magát biztos vezérül a vándorúton s íme alkalmat ád, hogy az új esztendőben jobban, hívebben követhessük ... ne hagyjuk cserben, mint eddig! „Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága“. . . Ez a világosság olyan fény, amely nem alszik ki soha . . . minden más világosság csak ideig-óráig tartó, imbolygó lidérc-fény. A Krisztus világossága életet teremt a lélek mezőin éppenúgy, mint a napsugár a földön. Az élet — szeretet; az élet — öröm ; az élet megelégedés. Aki ezeknek birtokában van, az nem hajszolja e világ „szerencséjét“, mert legnagyobb szerencséjének tartja, hogy van Krisztusa, van Megtartója . . Ahol világosság van, oda betér az öröm és akié az élet világossága — azé az élet öröme is ... az az öröm, amely boldogan örvendezik azért, mert van bűnbocsánat, van kegyelem ... s így az örökkévalóságban senki, semmi el nem választhatja az Isten szerelmétől, mely vagyon a Jézus Krisztusban. Ez a fény lobogjon előttünk a reánk virradt új esztendő minden napján! Uram, Jézusom, te vagy az igazi világosság . . . erősíts meg, hogy hű lehessek., .s mindig téged kövesselek ! Megilletödve állunk meg egy új esztendő határánál. Újév. Az ember részekre osztja az örökkévalóságot, ezekkel méri a megmérhetetlent, ezekbe helyezi a maga életét s ennek egymásutánját nevezi múlandóságnak. E múlandóságon keresztül szemléli őnnönmagát s ehez vi- szonyítvá a maga értékét. Egy-egy részt elnevezett esztendőnek s ebbe szorítja örömét, fájdalmát. Az esztendők alapján váltakozik csalódása és reménye. Határkövet állít két esztendő közé s az egyik oldalára ráírja: 1931., a másik oldalára: 1932. A visszafelé néző évszámot múltnak nevezi s a jövőbe nézőt: jövendőnek. Ezekhez a megállapításaihoz köti érzelemvilágát. Ha a múltba néz, sir s mosolyog, ha a jövőbe tekint. A múlt az ember számára egy temető, ahová vérző szívvel járogat, hogy csendben elsirassa földi életének az örökkévalóság tengerébe visszahullott darabját. Sirok között jár itt. Viszontlátja reményeit, amint megtépve pihennek. „Ki öröktől fogva voltát, Te a kezdet és a vég: A mi szivünk, mint az oltár, Melyen hála lángja ég. Isten, óh mi Istenünk, Őrző lelked van velünk. Mélységekben hogyha járunk, Te vagy a mi sziklavárunk! * * Bujdosván a ködös éjben, Új határhoz ért utunk. Kérünk, tarts meg a veszélyben, Mig célunkhoz eljutunk. Isten, óh mi Istenünk, Tűzoszlopként jársz velünk. Mig a mennybe hazaérünk, Hitünk legyen hü vezérünk!“ Ámen * Itt látja ismét vágyait, melyek egykor munkára késztették, itt látja verejtékcseppjeit a csalódás köny- nyeivé válva. A családi élet örömét is ide temette, egy kis kereszttel jelölte meg azt a helyet, hol a hitves, az anya, a gyermek nyugszik, imádkozni jár ide és csendben zokogni. A hantok oltárrá lesznek előtte, ezt az oltárt tele hinti virágokkal s áldoz a múlandóságnak. Mindenben a maga lassú elmúlását szemléli. Hisz reményeinek, vágyainak, örömének eltemetésében a saját életének egy-egy részét adta oda s érzi, hogy szívének utolsó dobbanásával teljesen a múlandóságé lesz. Darabonként adjuk át a mi életünket a halálnak s az utolsó sóhaj csak Áment mond egv hosz- szú, lassú haldoklásra. Valahogyan ezt olvassa ki az ember az 1931-es számból, Az 1932-es szám még nem temető. Ez munkamező. Egy nagy darab életerős televény fekszik előttünk. Sima. Nincs rajta még barázda, (Jfévi gondolatok. Irta : Dr. Schlitt Gyula.
