Harangszó, 1931

1931-03-08 / 10. szám

1931 március 8

HARANGSZÓ

79

tette s megkezdte az Isten által jónak talált világban éppen a legtökéletesebb teremtményt, az ember által a harcot a teremtő ellen. Ez a te ellenséged, rabszolga tartód most is. Ez ellen harcolsz, aki hatalmasabb minden földi hatalomnál, a sötétség bírája, a gonoszság fejedelme. De te ne félj! A te Urad, Vezéred adott neked fegyvereket, melyekkel szemben a gonosznak minden hatalma hiábavalónak bizonyul.

Március 12. Barátok elhagynak. Máté

XXVI. 47—56. Jöhet óra, midőn azokban is csalatkozol, akikben legjobban biztá;l. Tizenkét embeút választott ki Jézus az összesek közül, hogy vele legyenek minden utján, hallják minden szavát, lássák minden tettét, érezzék közvetlen közelből szivének végtelen szeretetét s így megismerve öt vallják és hirdessék életben, halálban Péter nagy vallomását: „Uram, kihez mennénk?

örök életnek beszéde van tenálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia.“ Ján. VI. 68—69. Jézus, aki úgy olvasott az emberek lelkében, mint a nyitott könyvben, bizonyára látta a magot csirájában, amit Judás szivébe a sátán belevetett s minden szeretetével küzdött annak kiirtásán. Ha őneki nem sikerült ez, hogyan hiheted te, hogy sikerül az egész világot barátoddá, fegyvertársaddá tenni a te nagy harcodban, olyan társakká, akik soha el nem hagynak. Emberek elhagyhatnak, csalódhatsz mindenkiben, akiben hittél. Egyben nem csalódhatsz: Istenben, ö nem árul el, ha te el nem árulod «t.

Március 13. A leghívebbek megtántorod- halnak. Ján. 18. 15—27. Saját erődben hiába bízol. Oly sokszor hangoztatják az önbizalom fontosságát mostanában, midőn annyi az elcsüggedt, reményt vesztett ember, önbizalomban Péternél nem volt hiány. Gondpli vissza fogadkozására: Uram, te veled kész vagyok minden tömlöcre, halálra mentei! (Lük. XXII. 33.) Ha mindnyájan megbotránkoznak is. de én nem! (Márk. XIV. 29.) Az önbizalom rendesen akkor hagy el, midőn legnagyobb szükségünk lenne reá. Nfncs olyan fa, melvet a szélvihar megingatni s ha az egyedül áll. ketté törni, tövestül kitépni ne tudna. Te nem áMsz egyedül. Ha megingat is a vihar, áldást hoz rád a nofrinaás után, ha nem iudás (Máté

XXVII. 5). hanem Péter (Luk. XXII.

62., Ián. XXI. 17.) példáját követed.

Március 14. Isten adott segítőt neked. Róm. VII. 24—Vili. 11. A biblia első lapiától az utolsóig arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyta a bűnbeesés után sem magára az embert. A Szabadítót már akkor megígérte, midőn az első büntetést kiszabta rájuk. I. Móz. III. 15. Évezredeken át volt ez az ígéret s ennek számtalan alakban történt megismétlése az Istent kereső bűnös ember egyetlen vigasza. Neked már nem kell várnod az ígéret beteljesülésére, te már ismered azt> akit Isteni szabadításunkra küldött, az élet fejedelmét, a bűn, halál és ördög hatalmának diadalmas megtörőjét. Eljött, hogy bűnös testedet Isten templomává tegye, a kárhozat törvénye helyett az élet evangéliomát elhozza számodra. Ha öt ismered s hatalmát érzed benned, akkor nem vagy nyomorult féreg, mely a porban csuszkái s remegve várja a

napot, amidőn a halál szekere keresztülgázol rajta, hanem emelt fővel járó istengyermeke vagy, aki minden küzdelemben. bajban boldogan várja a napot, amely haza hívja az atyja házába.

Március 15. Ha Isten veled, ki ellened! Rom. Vili. 31—39. Olvastál-e már ennél hatalmasabb diadaléneket? Aki ezt az apostolnak teljes szívvel utána tudja imádkozni, az, ha a világ sarkaiból kifordul is, el nem csügged, kétségbe nem esik soha. Nem látia olyannak a jövendő:. mint Madách Ádámja. Bizik az emberiség jobbra fordulásában, mert hisz egy a világot erős kézzel kormányzó, az egyes, parányi ember életét és az embermilliók sorsát egyforma gonddal vezérlő bölcs és hatalmas, szent és 'jóságos Istenben, aki akaratának minden embert erőlködéssel (2. Zsoltár) és ördögi mesterkedéssel (Máté IV. 9.) szemben érvényt szerez. Áldd az ő nevét és bízzál őbenne.

Büki Jenő.

Kereszttől keresztig.

Szabadon németből: Dr. Tirtsch Gergely.

Kereszttől keresztig Ahogy vezet,

Ahogy kezet

Nyújt felém az utamon,

Úgy járok én,

A jövevény,

Keresztemmel vállamon.

Kereszttől keresztig Nézek reá,

Vágyom hozzá,

Mert irgalmas énhozzám!

Ő megváltott,

Úgy megáldott!

Keresztem a koronám.

Kereszttől keresztig Mi gváltottan,

Megáldotton

Újjong bennem a szivem!

Nem kérdezem,

Csak érezem,

Nem nehéz a keresztem.

HETI KRÓNIKA.

A kormányzó febr. 23-án átadta a királyi vár Mátyás termében a kitüntetetteknek a Corvin láncokat és koszorúkat. — Nagyatádon a kormánypárti kisgazda győzött a képviselő választáson.

Diáktüntetések voltak Pécsett. — Március 20—25-én lesz Budapesten az országos tenyészállat-vásár, amelyen az OMGE közvetítésével 9 havi hitellel, kamatmentesen tenyészállatokat adnak el a gazdáknak. — A földmívelés- ügyi miniszter hivatalos jelentést adott ki a mezőgazdaság állapotáról, amely szerint a tél utolsó hónapjában aránylag bőséges esőt kaptak a földek. Fagykárt kevés helyről jelentettek. A hótakaró általában kevés volt, kivéve a Dunántúlon és a Felvidéken. Az állatállomány állapota általában kielégítőnek mondható. — Március 5-én újra kezdődnek a cseh-magyar kereskedelmi tárgyalások. — Az osztrák fölmiv. miniszter 200 (iroli földmívessel Paraguayba vándorol ki. A kormány 2 millió schilling kölcsönt szavazott meg részére. — A Právo Lidu című prágai és a Reggel című pozsonyi napilap rövid idővel ezelőtt olyan módon foglalkozott Magyarország kormányzójának személyével, amely a nemzetközi életben eddig ismeretlen volt. A magyar követ tiltakozására Benes megígérte, hogy megszünteti a kormányzó* ellen intézett támadásokat. — Rómában érdemleges nemzetközi tárgyalások kezdődtek a flotta-kérdésben. — Amerika kitiltotta a szovjet kényszermunka termékeit.

KARCOLATOK.

Egy régi binonysrigtevés.

Nagy Frigyes az ő tábornokai között az öreg Zietent tartotta legtöbbre. Egyszer Zieten nagypénteken kapott meghívást a király asztalához. Ámde Zieten ezen a napon L rvacsorához szokott járulni. Ezért a királynál kimentette magát. Nemsokkal később a király újra meghívta az ö asztalához. Asztal fölött aztán megkérdezte tőle: „Nos, Zieten, hogyan esett nagypénteken az Úrvacsora ?“ Mindenki nevetett. Zieten felállt és igy szólt: „Királyi fenséged jól tudja, hogy a háborúban nem szoktam kerülni a veszedelmet. Ugyanezt most is elmondhatom. Ha sziikéges és a királyom parancsolja, lába elé teszem a fejemet. Ámde fölöttünk van valaki, aki nagyobb, mint Fenséged, nagyobb, mint én és nagyobb, mint mindenki. A világ Megváltója az, aki Fenségedért is meghalt és vérével mindnyájunkat megváltott. Ezt a Megváltót nem engedem kigúnyolni, mert Benne nyugszik a hitem, vigasztalásom és reményem, életben, halálban. Fenséged vitéz serege ennek a hitnek az erejével harcol és győz. Ha Őfensége ezt a hitet aláássa, a haza javát ásta alá. Ez bizonnyal igaz!“

Senki se tudott egy szót se szólani. A királyt láthatólag megragadta hú generálisának bizonyságtétele Fölállt. Zieten még mindig ott állt előtte. Jobb kezét odanyujtotta neki, balját a vállára tette és megindultál! szólt:

„ Boldog Zieten! Teljes tisztelettel állok meg az ön hite előtt. Legyen erős a hitében! Sohasem fog többet megtörténni.“ Halotti csend volt a teremben. A vendégek moccanni se mertek. A király hamar bontott asz-