Harangszó, 1931

1931-03-08 / 10. szám

1931. március 8. HARANGSZÓ 77 gadott lelkiismeret által mégis csak olyan nagyon megzavart békességet. Megformulázta \a dogmáját: a bűn hazugság! Hogy az ember méltóságát visszaszerezze a láthatatlantól, a misz­tikumtól, az élő Istentől vajó félelem alól való felszabadulásával. Egyéniség, szabad akarat, felelősség, lelkiismeret? Hazugság mind. A főha­zugságnak, a bűntudatnak elevenentar- tására. Új teremltést! Új embert gyúrni! Csak sárból, csak a láthatókhoz, a tö­meghez, az evilágihoz kötötte. Semmi : bejéjelehe,ltsé;ge az Isten szendéikének. Mert ez az újabb hazugság is csak arra való, hogy a láthatatlanhoz, valami ti­tokzatoshoz, az Istenhez kösse alázatos félelemben őiránta. Talán még nyílik alkalom annak el­mondására, hogy hogyan jutott ez a sze­gény, hajdanta Szentoroszország idáig és mi volt útja és előfeltétele, hogy ez a vallás verhetett ott gyökeret. Mert ver! A lelkek, a belső kielégülést kereső lel­kek veszik már be. Meg kell állnunk itten. Időt adni min­denkinek, hogy maga szedje össze a maga gondolatait és maga válaszolhas­son azokra a kérdésekre, amik most már maguktól tolulnak előtérbe. Nézzen egy keveset magába min­denki, egy keveset maga köré is! Nem folyik-e vájjon itt magunkban is, körü­löttünk is napról-napra a legszemérmet­lenebb kacsingatás ezzel az új vallással? Nem nagyszabású törnegönámítás-e az, mikor még valljuk a keresztyén vol­tunkat, a bűntudatot? Szájjal, szóval, formaságból, az emberek ítéletétől, a földi igazságszolgáltatástól való félelem­től valahogy mégcsak valljuk, hogy fél­jük az élő Istent és az ő parancsolatát, és valljuk a bűntudatot. De cselekede­teink és mulasztásaink nem tisztára megtagadása-e az élő Istentől való féle­lemnek, a bűntudatnak és a keresztyén forma alatt nem folyik-e itt a legvesze­delmesebb agitáció a bolsevizmus vallás mellett? A századokon át lassan kialakuló iz­csendüi a pap szava a szószéken: „örö­möt hirdetek ma néktek, mert ma szü­letett meg a megváltó.“ Minden szem a szószékre szegezve, a pap átszellemült arca felé. Síri csend. Csak a gyertyák sercegése hallatszik ... Hagyjuk el most egy pillanatra az áhitatos szép templomi képet s lássuk: mit csinálnak azok, akik nem jöttek el! III. Dobos Mihály gazda bizony ezalatt sűrűn felöntögetett a garatra, alaposan sorra kóstolgatva a hordók tartalmát. — Arca egyre vörösebb, szemei karikákat vetnek, az egész emberen látszik az ál­latias részegség. Tétován togyog ide- oda egy pár lépést, most a kishordó felé tart, mely ott van a pince mélyén, erős vörös borral teli. De már bizonyta­lanok a mozdulatai, még van annyi ereje, hogy kihúzza a szívón a bort, de mielőtt a poharat ajkához emelné, szederjessé vált arccal zuhan a pince földjére .. . Jó órába telt, amikor végre Dobos Mihály teste lassan megmozdúlt s az agya újra működni kezdett. Amikor sze­lni it bágyadtan felnyitva, csonkig le­lamnak leghatásosabb agitátorképzői voltak a keleti provinciák nyakára ült proconsulok és propraetorok és helytar­tók. Nem vagyunk-e mi is sokszor ilyen agitátorképzésre ajánlkozói az új vallás­nak? Hányán vannak itt közöttünk akik, csakhogy megszabaduljanak az élő Is­ten félelmének, a bűntudatnak feszélyező kényelmetlenségéitől, felszabadítójukul üdvözölnék már most, inkább előbb, mint később a bolsevizmus dzsihádját, akár a patarénusok Boszniában az izlá- mot? Mi lesz itt, ha Isten egyszer azt mondja, hogy legyen a te akaratotok szerint: ne feszélyezzen benneteket a Tőlem való félelem! De aztán maga­tokra vessetek, ha a többiek sem feszé- lyeztetik magukat és rajtatok próbálják ki ezt az új vallást a bosevizmust. Pedig kipróbálják, ha kivész a ke- resztvénségből az ellenátlló erő, hogy nyilvánvalóvá tétessék és tűzzel éget- tessék ki, ami a takaró alatt már régen lappang tényállás: kiveszőben a bűn­tudat. Az istenítélet útban. A Küldözött Seraphim püspök megrázó előadása Oroszország rémállapotáról. Febr. 2-án este a TESz felkérésére nagy és előkelő közönség előtt előadást tartott Budapest érdekes vendége, a Szovjet-Oroszországból kiüldözött Se­raphim görögkeleti püspök. — Adatok tömegével bizonyítom, hogyan dolgozik a szovjet minden vallás, hit, keresztyénség megfojtására- Könny, vér, terror, éhhalál borítja be — mondta — a szent orosz földet, az orosz a leg­szerencsétlenebb népe a mai kornak. Brutális fanatizmus fűti a szovjet kormá­nyát a keresztyén eszmék ellen, s a mű­velt nyugat, a civilizáció államainak történelmi vétke lesz, ha elfelejti, hogy égett gyertva kísérteties sárga fényébe meredt, első pillanatra azt sem tudta, hogy hol van, révetegen akadt meg a tekintete az összetörött borhúzó üveg­cserepein,. Lassan íe.ltájbászkodott, de balkarja mint egy darab fa, élettelenül, bénán csüngött le a válláról — féloldali szélütéstől.. . Megrendülve bámult maga elé hosz- szasan, majd egyszere csak csodás láto­más tárult réveteg szemei elé. Úgy érezte és látta, mintha a leégett gyertya pislákoló lángja helyett fényes fáklyák ezernyi raja gyulladna ki egymásután s a nagy fényességben káprázó szemei angyaíokat láttak röpködnji, hárfákklal és trombitákkal s valami csodaszép égi zene hallatszott, amelynek ez volt a dallama: „Boldog örömnap derült ránk.“ Döbbenetes szívvel, reszketve állt ott Dobos Mihály s egyszerre csak úgy érezte, hogy valami Üáfhatatjlan erő húzza, egyre húzza előre, kifelé... megindult tétova léptekkel s ment — maga sem tudja hogyan — le a hegy­ről, egyenesen a — templom felé ... Béna balkarja mint egy élettelen su­lyok lóbálódzott az oldalán.... a bolsevizmus még mindig további tér­hódításért, a jövőjéért dolgozik. Tiz- és százezrek éheznek ma Oroszországban, csak azért, mert hívek akarnák maradni hitükhöz, egyházukhoz, Krisztushoz. A szabadság, egyenlőség, testvériség go­nosz frázissá vált abban az országban, ahol ezrek patkányhussa! tengetik éle­tüket s ha bárhol mozgolódást fedez fel a szovjetkormány, elég néhány gépfegy­ver és sortűz és ismét helvre van állítva az állami egyensúly. Uj világról, az em­beriség haladásáról itt szó sem lehet, egvszerű visszatáncolás ez az állat, a vad kulturátlanság állapotába. Teljesen uj emberiséget akarnak ott létrehozni, a keresztyénség végleges megsemmisítésé­vel. csak envetlen eszköz az, amely az ő iövendő államuk“-hoz vezet: az osz- táJvharc, a feneketlen osztálygvülölet, erőszakkal lehetetlenné feme mindent, ami más. mint a nroletárideál. A forradalom kezdettől fogva mint ateistá akció lépett soromnóba. A val­lás egvszerfi narkotikum, ópium és ibv kell ellene küzdeni, mint más bódjtó szerekkel szemben. Az egyházra olyan adókat róttak ki. amelvek alatt össze kellett ronnanniok. Az orosz templomok ióres7P fából készült, tűzbiztosításra kö­telezték az egyházközségeket, de ha a templom, iskola vagv papiak leégett a biztosítási összeget nem az egvházköz- són kanta kézhez, hanem a helybeli „fel- világosító megbízott“, aki tetszése sze­rint adott, vagv tartott meg belőle. Rö- :Hocmi megkezdődött az e"vház kirab­lása és a népnek egyházától való elide­genítése Komédiás farsangi felvonulá­sokkal igyekeztek nevetségessé tenni a papságot — 1929-ben kezdődött azután a most már teliesen kendőzetlenül jelentkező egyházirtás. Rövidesen tiszta lehetetlen­séggé vált, hogy az egvházhntóságok napjaikkal és ezek híveikkel érintkez­hessenek. Ahol három embernél több vallásról beszél, ott az egész társaságot s annak hozzátartozóját könvörteieniil lecsukják. Gyermekekkel nem is szabad vallásról beszélgetni. A legfurfangosabb A templomban a nap épen az áldást mondotta a szószékről, majd újból fel­csendült az ének, az asszonyok hosszan ejnyujtva, áhítatosan kezdték zengeni: ..az egész világ vigadjon s Istenünknek hálát adjon ...s amint a padokból kilépve megindult az áradat, mindenki érezte a mi Urunk Jézus Krisztus szere- tetét, aki ime újra eljött, itt van közöt­tünk az ő véghetetlen szeretetével, hogy újra megváltsa a bűnös világot. Tódult kifelé a nép, amikor az ajtó közelében csodás látvány ragadta meg a kifelé vonuló tömeget: ott térdelt Do­bos Mihály, áhitatos arccal felfelé nézve, ép jobb karját az oltár Krisztus képe felé tartva, szemeiben patakzó könnyek­kel... Szekeres gazda kimeredt szemekkel nézte a csodát és a mellette elhaladó Misuráné arcát, örömpírba gyulladva, aki megpillantva Dobos Mihály térdeplő alakját, átszelemült arccal emelte ösz- szekulcsolt kezeit az ég felé ... (Vége.) Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!

Next

/
Oldalképek
Tartalom