Harangszó, 1931
1931-03-01 / 9. szám
1931. március 1. HARANGSZÓ hiába jelenik meg a lelkiismeretben a titkos írás, mi hamarosan rávon- juk a feledésnek, vagy az ellenszegülésnek kárpitját és a titkos írás megfejtetlenül marad. Nem is fejti azt meg más ezen a földön, csak az Isten embere. Belszázár király, mikor a titkos írás értelmét tudni akarta, magához hívatta az Isten emberét. Mi is tegyünk így. Kérjük magunkhoz a minden titkot megfejtő Jézust, akit azért küldött az Isten erre a világra, hogy az Istennek minden titkos írását felfedje előttünk. Mikor a léha örömökben egy pillanatra megadsz és szemed’ a tulajdon lelkédre és életedre irányul, akkor jusson eszedbe, hogy melletted áll Jézus, aki megtanít .olvasni a tulajdon lel— kedben. A böjt áldott napjainak éppen az a hivatása, hogy megállítson a farsangolásban és odatelepítsen az Űr lábaihoz és megmutassa, mi van feljegyezve a tulajdon lelked- nek a falán. Felpéc. Györvármegyében, .ahol a Kis Magyar 'Álfmaét' a fiakóriyból kiágazó Soéjifil’tiJ'dJjtiit?sj fekvééű, Htöjtténelrfii múltú Felpéc. Ha a község, .határán átfutó vonat ablakából néztük, úgy Jíinik fel, mintha fehér hánek tornyában épen akkor kondult meg a harang, mégpedig mindahárom. Mert újra három harangja volt a jánosfalvai templomnak, a háborúba vitt harangokát pótolta a vallásos áldozatkészség, a hitbéli búzgóság. Alkonyodni kezdett. Világosság gyűlt itt is ott is a házakban. Csak gyönge kis fények, de az ünneplőbe öltözött emberek úgy érezték, mintha a világ összes fényességei mlinc! itt világítanának Já- nosfalván s az egész falú egy nagy fény- ténner lérine.' mert a szivekből a szeretet milliónyi fáklyája' lobogott: a kis Jézus szeretete, aki ime újra eljött, hogy sze- retetével elárassza és megváltsa a bűnös világot. Az asszonyok lassan vonulnak halkan beszélgetve, a szépen felöltözött fehérruhás leányok sietve igyekeznek, az öregebb gazdák patkós csizmája ütemesen kopog a keményre fagyott havon. Mindenki egy irányba tart: a templom felé, csupán egy ember: Dobos Mihály válik le az útról, a pincék felé... — No nézd az istentelen vallástagadóját, még ma is a pincébe megy — jegyezte meg a kegyes szívű, vallásos öreg Misúráné a mellette haladó Dómján Katának. — Egy kis bor még nem vallástalan- ság — szólt közbe Szekeres András gazda, aki mellettük lépkedett. — Egy kis bor nem, de az már nem vezethet jóra, ha valaki olyan mértéktelenül hódol annak az átkos szenvedélyzaival, szép templomával, karcsú tornyával réásimulna a mögötte húzódó hegy oldalára, csak amikor a községben vagyunk, vesszük észre, hogy közte és a szőlővel, gyümölcsfákkal betelepített hegyoldal közt egy szép fensik terül el. Maga a község is hegyen, jobban mondva dombon épült, legmagasabb pontján azzal a szép templommal, amelynek képét itt közöljük, amelynek s vele együtt a felpéci gyülekezetnek múltjából néhány adatot mondunk el a „Harangszó“ kedves olvasóinak okulásául, tanúlságául. Felpéc község története. Magának a községnek eredetét, mint legtöbb községünkét, nagy részben homály fedi. Valószínűleg Árpád korabeli település, amikor a 108 nemzetség közt volt a genere de Pech s ez a mai Felpéc helyén nyert birtokot, állítólag a község is tőle kapta nevét. A régi írások szerint volt egy régi Öregpéc, egy Balázspéc, amelynek már csak egy híd őrzi emlékét és a mostani helyen épült Felpéc, vagy ahogyan akkor írták: Feö-Pétz. Felpéc nemes kuíiális község volt. Lakói legnagyobbrészt köznemesek, akik élvezték a nemességgel járó jogokat és hűségesen teljesítették az ezzel járó kötelességeket. A község Győr közelségében utjába- esett a Bécs felé vonuló török hadaknak, erről Szól az a feljegyzés, amelyszerint a temető és a templomkerítés „minekutána török háborúban lerontatott, sok esztendőknek lefolyása alatt azon pusztán hagyatott.“ A nemessége kivette részét a kurucvilág harcaiból is, amikor a szomszédps kqroncói csatában lemészá- MH^Wéíi^r^kitrtté^között'1 bizonyára nem egy felpéci harcos is akadt. Később a francia háborúk idején 1809-ben francia katonák szállták meg a községet, akik nek, hiszen néha mindennap részeg, s ilyenkor a gazdaság pusztul, bekopogtat a szükség, pedig a felesége szép jusst vitt a házhoz, amikor Dobos elvette, de a föld se ad ám pénzt, ha rosszul növelik s a gazda kezén nem ég a munka — vágott vissza Misuráné. — Tisztességgel, mérséklettel kell élni az embernek, ha azt akarja, hogy igazi emberszámba vegyék s dolgoznia, verejtékeznie Istenbe vetett hittel! De az ilyen ember nem törődik a vallássál, hittel, lám még a szent estén sem rostéit a pincébe menni, ahelyett, hogy jönne velünk ünnepelni a Jézus Urunk születését. — Dehát, nénémásszony, van olyan is, aki igyekszik, dolgozik, még sincs semmije! Csapások, betegség, családi gyász, károk érik, vagy hirtelen meghal, mint az a Podolini Pál, akit a Villám sújtott agyon, pedig az jó ember volt — vetette újra ellene Szekeres gazda. — Igen! van olyan is! De olyapnál ott van a hiba, hogy az olyannak rendszerint nincs elég hite, istenbizodalma, üres a szíve, s kétszeresen üres, ha a sorscsapásokat nem tudja elviselni. Mert Isten a sorscsapásokat, bajokat is azért eíészji az emberekre, hogy kipróbálja a lelkűket, van olyan, akit a sorscsapások megtérítenek, amelyik pedig istenfélő, hívő ember volt rríár azelőtt is, az még jobban megacélozódik a lelkében. De akiben nincs hit és bizalom Istenben, annalk még ha jól is megy a dolga, örömei is csupán múló virágok, melyek ha69 az egykorú feljegyzések szerint „igen úri módon megvendégeltették magukat“ s magukkal vittek, ami elvihető volt, sőt Győr ostroma alól is mintegy két hétig visszajártak zsarolni és — cseresznyeérés lévén — cseresznyézni. Ez utóbbit úgy cft'nrjltak. hogy a cseresznyéhez könnyebben hozzáférjenek, egyszerűen kivágták a megrakott fákat. .1 Ferenc király önkényes uralkodása idején Felpéc nemessége fellázadt s fegyvert fogott, a király sereget is küldött a község ellen, de komolyabb összeütközésre nem került sor. A gyülekezet alakulása. Hogv ebben a változatos s küzdelmes múltú községben pontosan mikor alakult meg az evangélikus gyülekezet és melvik esztendőben épült a templom, erről biztos adataink, sajnos nincsenek. Lehet, sőt bizonyosra vehetjük, hony a külfölddel oly evakran érintkező Győr közelségében Feünéc lakossága is már a 16. század első felében megismerkedett a reformáció tanaival; a gyülekezetté szervezkedés azonban a jelekből ítélve a legnagyobb valószínűség szerint az 1560-as években történt. Ekkor épült a templom is. valószínűleg 1565. és 1568. közt. A gyülekezet alakulására utalnak ma is meglevő szentedényeink, egy keresztelő kanna 1566. egv boros kancsó 1565. évszámmal Hogy pedig a község ezekben az évtizedekben kizárólag evangélikusokból állott, bizonyítja a még ma is használatban levő beteg- gvontató kehely következő felírása: „A felpéci egész falú , csináltatta 1632.“ ■ t A templom története. A templom eredetileg 5 öl hosszú, 3 öl széles oratórium volt, előtte fámar elhervadnak és lehullanak, boldogsága pedig csupán olyan, mint a szivárvány, mely ha eltűnik, csak a barna felhők maradnak meg az égen. Azzal a Podolinival pedig jót cselekedett az Isten, mert jó ember volt, megóvta öt at tói, hogy az életben esetleg szerencsétlenség, sok testi szenvedés érje, fájdalom nélküli elmúlást adott neki, amikor magához vette öt. Ha egy jó ember sokat szenved betegségben, annak megváltás a halál, végeredményében tehát ez is egy jótéteménye az Istennek! De hány eset van, amikor súlyos beteg is meggyógyul, ami valóságos csoda! Mert vannak ám — Szekeres uram — ma is csodák! — tette hozzá Misuráné asz- szony. —- No, még talán azt is állítani fogja a végén, hogy Jézus is itt jár még közöttünk! — kiáltott fel Szekeres. — Igen! Jézus most is itt van közöttünk, ha nem is látjuk látó szemeinkkel, de a lelkeinknek érezni kell, hiszen ha nagy bánatunkban hozzá fohászkodunk, ott érezzük magunk mellett a közelségét, azért is könnyebbülünk meg, s amikor mindennapi dolgainkat végezve, valami csodálatosát látunk, sokszor nem is tudjuk meggondolni, hogy az talán Jézus Urunk egy újabb csodatétele. Pedig az! Én érzem, hogy itt van közöttünk, s láthat még maga is, csodát — Szekeres uram —, hogy mikor és hol, azt nem tudhatjuk, lehet, hogy még ma is! (Folytatjuk.)
