Harangszó, 1931

1931-02-08 / 6. szám

44 HARANGSZÓ 1931. február 8. azt is, hogy az Ur megáldotta a munkát, az oklevél nélküli „tanítómester" hű­séges fáradozását. A kis leány konfirmációi emlékül egy Gyurátz-féle imakönyvet kapott aján­dékba — Kardos József családtól. Istenem, mennyi gondot okoz sok­sok gyülekezetünknek és lelkipászto­runknak a szórvány-gondozása! Amikor a nagy távolságok lehetetlen, emberfe­letti munka elé állítják a „hivatalos pásztort“, amikor sokszor azon töpren­günk: hogyan lehetne egy órából kettőt csinálni, amikor sírva könyveljük el szórványbeli veszteségeinket — minderre milyen csattanós feleletet ad a bucsu- szentlászlói Kardos József és felesége, ők megoldották a szórvány-gondozás égető kérdését. Lelkiismeretük megérez­te, hogy őrhelyen állanak és felelőssé­gük tudatában teljesítették a parancsot ... Áldja meg az Isten!... „Amit cse­lekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül — azt énvelem csele- kedtétek“... így kellene!... A jó Isten szaporítsa meg a Kardos József-fóle családokat, hogy minél többen megértsék az egy­másért való felelősség igéjét: „Őrhe­lyemre áltok — és vigyázok!"... Isten gondot visel. Talán két esztendeje lehet, hogy a báseli theol. alumneum értesítőjé­ben körülbelül a következőket olvas­tam : »Egyik napon az alumneum előtt megállóit egy társzekér. Kevés­sel ezután jelentkeztek az otthon irodájában, hogy az intézet számára küldött zongorát vegyük át. Mi erre megjegyeztük, hogy itt nyilván téve­désről van szó, mert az alumneum számára zongorát nem rendeltünk. A szállító azonban kitartott amellett, hogy a zongorát az alumneum szá­mára küldték és igy ő kénytelen azt itthagyni, azért tessék átvenni. Mit volt mit tenni, átvettük a zongorát s azóta — ott áll az alumneum tár­salgójában s hálás köszönettel gon­dolunk mindig arra a névtelen nagy­lelkű adakozóra, aki alumneumunk számára ilyen nagy meglepetést szer­zett.,.“ Körülbelül így hangzott az említett értesítőnek idézett szakasza. Nekem pedig mindez azért jutott eszembe, mert a közelmúltban körül­belül így járt az Evang. Theológusok Otthona is. A társzekér ugyan még nem állott meg az Evang Theoló­gusok Otthona előtt s még nem hozta el az értékes zeneszerszámot, de tudjuk, hogy az máris útban van és ha Isten is úgy akarja, belátható időn belül meg is fog az érkezni. A dolog úgy történt, hogy a múlt évi egyetemes közgyűlés idején, az egyetemes tanügyi bizottság ülésén, Dr. Szigethy Lajos, az evang. tanár- egyesület érdemes elnöke, átadott kezeimhez 108 — pengőt azzal, hogy ezt az összeget egyik kedves rokona, Sándor Lászlóné, szül. Polgár Zsófia Amerikából küldte a Theol. Otthon számára harmonium vagy esetleg pianino beszerzési alap javára. Erre a szép cselekedetre otthonunk jól- tevőjét a hálás gyermeki kegyelet indította, mert soraiból kitűnik, hogy édesanyja: Sándor Mózesné szül. Szigethy Eszter emlékére kívánta ezt a harmonium-alapot lé­tesíteni. Azóta még nem múlt el két hónap sem s máris újabb 120— P érkezett a fenti összeg kiegészítésére azzal, hogy otthonunknak jólelkü támogatója további összegeket is fog még küldeni mindaddig, mig az összeg elég nem lesz egy harmonium vagy pianino beszerzésére. Sándor Lászlóné szül. Polgár Zsófia, newyorki lakos, a Theol. Otthon, az öttevényi, mencshelyi és ujmalomsoki gyülekezet jótevője. Kifejezhetetlen öröm tölti el a szi­vünket arra, hogy a távol idegenben, messze Amerikában is mily nagy szeretettel gondol Sándor Lászlóné, szül. Polgár Zsófia úrasszony erre a szegény árva nemzetre, annak küzdő evangélikus egyházára s ennek egyik szcretetintézményére: a Theológusok Otthonára. A harmóníum vagy pianinó tehát úgy-e, igazunk van — útban van és csak idő kérdése, hogy a társzekér mikor fog megállni Sop­ronban, Felkelő u. 42. sz. alatt, a Theol. Otthon előtt... Mi pedig hálás szívvel mondunk köszönetét Amerikában élő kedves hittestvérünknek, hogy áldja meg őt a jó Isten egyházát szerető, nemes szive szép godolatáért s áldozatos cselekedetéért az ö nagy kegyel­me szerint. De kívánjuk neki még azt is, hogy nemes tette indít­son példája követésére másokat is, itthon a régi hazában, meg ott az új hazában is! Me.t az „Evang. Theológusok Otthona“ csak úgy lesz theológusaink meleg családi otthona, ha egyházunk híveinek egész serege a magáénak tartja azt és támogatja is ki-ki a maga tehetsége szerint. Legközelebb azt szeretnénk elérni, hogy hallgatóinknak benn az otthon- bannyujthassukazellátástis. De ehhez először is ebédlői és konyhai felszere­lésre, fazekakra, tányérokra, abro­szokra stb. van szükség s kellene még némi kis forgótőke is, hogy a „konyha-üzemet nyugodtan meg­kezdhessük. Kérjük a jó Istent, hogy otthonunk nemes szivü adakozóinak, támogatóinak a számát gyarapítsa és sok hittestvérünket indítson cselek­vésre. Mi hisszük, hogy a jó Isten meg­hallgatja ezt a kérésünket is. Dr. Deák János. Mindennek rendelt ideje van. Prédikátor könyve 3. részének első verseit bizonyára szívesen olvassák a rendszerető emberek. A kötelességtelje­sítésnek, az ezer gondban is gondosság­gal végzett munkának, a százrészre té­pett idő bölcs beosztásának törvényét foglalja össze: Mindennek rendelt ideje van!... mert mint Pindaros görög köl­tő mondja —: Az idő minden dolgok atyja. Milyen kellemetlen lenne, ha a rég­múlt események most jutnának fülünk­be, ha az élet története nem lehetne ta­nítómesterünk. Senkisem venné szívesen, ha pár heti késéssel olvashatná csak a Harangszót. A Harangszó egvik legna­gyobb értékét abban látom, hogy az egymástól távoleső s egymás előtt is­meretlen gyülekezeteknek röntgenképét vetíti elénk az egyházi élet nagyobb mozdulatairól. Az a szerkesztői újítás, amely az okt. 31—i s karácsonyfaünne­pélyek lefolyását egyszerre ismerteti, valami megragadó történeti korképhez hasonló, melynek kerete az idő kereszt- metszete. Mivel a gyülekezeti hírek érdeklődést csak akkor keltenek, ha az időszerűség melegében jönnek napvilágra, nagy szol­gálatot tehet mindenki az egyház szolgá­jának, a Harangszónak, ha akkor küídi

Next

/
Oldalképek
Tartalom