Harangszó, 1931
1931-12-27 / 52. szám
412 HARANGSZÓ 1931 december 27. az egyháznak. Éber szeme mindent lát. Mindenről tud s nincs olyan egyházi ügy, amelyiket kicsinek találna. Figyelő tekintete túlnéz kerületének korlátain is s lelkében felelőséget érez az egész magyar evangélikus egyház iránt. Az egyház az ö számára nem közigazgatási munkatér, hanem lelki feladatok megoldására teremtett isteni szerv, ép ezért püspökségének is inkább a kötelességeit érzi, mint a méltóságát. De ép ezért igehirdető is. Szenvedélye az igehirdetés, örül, ha prédikálhat. Gyülekezete s az egész magyar evangélikus egyház tehet bizonyságot arról, hogy nem fárad bele soha az igehirdetésbe. És ép ezért pásztor. Nem trónol a főpapok megközelíthetetlen fellegvárában. Ajtaja és szive mindenkinek tárva. Ez az. oka annak, hogy minél közelebb kerül valaki hozzá, annál jobban megszereti. Nem tartozik azok közé a nagy emberek közé, akik mindig abban a mértékben törpülnek, amilyen mértékben közelednek hozzájuk az emberek. Aki D. Kapi Bélához közeledik, az minél közelebb jut hozzá, annál nagyobbnak látja őt. És ezért lett a lélek embere a betű emberévé. Felismerte a nyomtatott betű hatalmát az emberi lélek D. Kapi Béla püspök. hajtja a fejét és imádkozik. Hálát ad Istennnek azért, hogy Kapi Bélát A szent kenyér. (Karácsonyi történet). Irta: Csite Károly. Sűrű, nagy pelyhekben esett a hó. Káprázatos fehérség földön és égen. A föld sötét árnyai elhúzódtak rejtett odúikba. Öreg, töpörödött anyóka nyögve, keserveseket sóhajtva lapátolta el a havat a kis kgnyhó pitvara elől. — Istenem, Istenem! Ez is elmaradhatott volna! ... — Mi baj, asszony, mi baj? — jött botorkálva a félszer felől nagy rőzsekö- teggel élete párja. — Miért haragszol az angyalok szép lepedőjére? — Haragszom, mert haragudhatik rá a szegény ember. Csak dolgot ad és még nagyobb hidegséget, mikor úgyis majdnem megfagy az ember gyereke. — Ne haragudj. Bábikám. Tudják az angyalok, mit csinálnak. Eltakarnak a földön minden sötét foltot, szennyet, mire felragyog a bethlehemi csillag. Ugy- ám, azért csinálják ... Add ide csak azt a lapátot. Siess a konyhába, mert elég a tűzhelyen a fánkod. — El ám, a krumplija: a mindennapos reggelije, ebédje és vacsorája. — Áldott az Úr, aki megteremtette, aki a szegény embert egész a sírig eltáplálja vele...'Ugy-e, Miska, te is szefölött s ezért alapit lapot és ir könyveket. A Harangsző hatalmas tábora lereted a fölséges, jó krumplit?.. . Isten hozott. — Igen, szeretem, ha töpörtő is van hozzá ... A töpörtőt szeretem ... — Hehehe! — nevetett az öreg a lapátra támaszkodva. — Ebből a Miskából pap lesz. Csodálatos nagy esze van ... Mi jót hoztál, kis fiam? A gyerek hadarta, mint iskolában a leckét. — Tisztelteti öregnyanya Gergő bá- csiékat és kérdezteti, hogy eljönnek-e estére az iskolába? — Hej, kis Miska, kiöregedtünk mi már az iskolából. — Nem tanulni ám, hanem karácsonyi színdarabot nézni. Én is játszok benne. — Te is?! Tyű, akkor el kell mennünk! Hallod, asszony, elmegyünk beth- lehemet nézni, de mit kapunk fizetséget Miskici, ha szívesen megnézzük a játék- tokát? — Hohó! Nem Gergő bácsiék kapnak pénzt, hanem inkább fizetni kell húsz fillért. — Tyű, az sok pénz! Hallod, Bábi? Kérdezteti az öreg komaasszonyod: tojtak-e sokat a tyúkok? — Éppen ilven hidegben tojnak kee- nek a jószágok! De azért elmegyünk. Hogyis ne mennénk. Mondd meg csak, Miska fiam, öreganyádnak, hogy oft leszünk, ha azr utolsó fillérünket adjuk is oda. megteremtette, püspökké tette s hogy nekünk adta árva magyar evangélikusoknak. Hisszük, hogy a hálás lelkeket szerető Isten még sokáig meg fogja tartani öt áldásul nekünk. A megtartó. Csillagászok beszélik, hogy a világűr vándorai: az üstökösök csodás szépségű, szivárványos fénypalástba burkolóznak, amikor a Naphoz érnek, megteljesednek fénnyel, erővel, élén- kebb lendületet vesznek s amint távolodnak, úgy fogy a ragyogásuk. Mintha rólunk volna szó. A lelkűnkről. Amint közeledünk a karácsonyhoz, amint ennek az istenáldotta ünnepnek a hangulatkörébe érünk, a szivünk valahogy szeretni kezdi a békét, a szeretetet, az otthont, amely-, be e napokon belép égi vendégként az egymásnak örömet szerezni akaró jóság. — Jaj, miért ünnep, tűnő ünnep a karácsony?... Miért nem árad királyi fénye tovább-tovább a szürke hétköznapokra, az egymás sarkát taposó, tolakodó koldusokra. A keresztyénség ünnepei, amint egymás után jönnek és mennek, mintha gyönyörű csillagzatok volnának; . rájuk pillantunk és elbűvölödött szívvel nézegetjük az eszméket, melyek középponti bolygókként bennük ragyognak. Az ádvent a reménységé és megtérésé. A karácsony a távolállók egymáshoz közeledése: az Isten kiengesztelődött szive fölé öleli a nagy tékozlót, az embert, az Ég ráhorul a földEjnye, de határozottan mondta a menyecske! Hátha még addig úgy történhet a dolog, hogy az égi bethlehemet kell megnéznünk. — Oda is jó ember kelj. — Ember igen, de asszony nem. Asszony semmiesetre sem. Mit gondolsz? Micsoda csiribelés, pletykavásár lenne a mennyországban, ha feíiérnépeket te beeresztenének! Úgy, biz’ a... De ha már megígérted, hogy elmegyünk, siess a tálalással s aztán öltözz, hogy el ne késsünk ... A sovány kis vacsorázás hamar megtörtént, az öltözködés már tovább tartott Bábi részéről. A szoknya és egyéb, szépnemekre szabott festi burkolat még csak tűrhető hamar reá került, de a fekete szatin fejkendő helyére illesztése és megkötése eltartott félóráig. Gergő ide-oda tipródott türelmetlenül. Leült, felkelt, fejét vakarta: — Ne nektek, kuka férfiak! Asszony után indultatok, azért késtek le a menyországi útatokról is. A lekésés annyiban most is megtörtént, hogy mikor megérkeztek a karácsonyi gyermekszínelőadásra az iskolába, a padokat mind tele ülték a népek s legfö- kép kisebb, nagyobb gyerekek, lányok. Az előadást azonban még nem kezdték meg. — Látod. asszony, álldogálhatnál most két óráig a rozoga lábaiddal, ha férfi ész nem segítene. Maradj most itt elől és légy résen.
