Harangszó, 1931
1931-12-20 / 51. szám
Főtiszt.és Mélt.Dr.Antal ref .pü3píJic urnák Géza ?Apa HARANGSZÓ 1931 december 20. MÁTIS SÁNDOR érc- és fakoporsó raktára BELED, Fő-ulca. Állandóan dús választék érc- és fakoporsókban, szemtedőkben és sirkoszo- rúkban, valamint az összes temetkezési cikkekben. Az egészségtan köréből. Irta : Dr. Kuvacsics Sándor, Győr város tiszti főorvosa. Higany mérgezések előfordulnak hőmérők, izzólámpák, tükrök gyártásánál, fémek amalgánmozásánál. Gyakoribb mérgezések történnek még arzénnel, rézzel, horgannyal stb. Védelem : ezekkel a mérgekkel való foglalkozásnál fokozott mértékben kell ügyelnünk arra, hogy a műhely levegője tiszta legyen, gyakran kell tehát szellőztetni, a munkás étkezés előtt mosakodjék, védőálarcot viseljen és szabad idejében friss levegőn tartózkodjék, hogy a munka káros hatását kiküszöbölje. Az első segély nyújtásáról. „Mindenkit érhet baleset“. Mindenkinek szüksége van arra, hogy véletlen szerencsétlenségeknél segítséget tudjon nyújtani. Azokat az ismereteket foglaljuk te- nát össze röviden, amelyek megtanítanak bennünket arra, hogy baleset, szerencsétlenség esetén addig, míg az orvos megérkezik, mit kell tennünk embertársunk vagy önmagunk megmentésére. Eljárás az eszméletlenségnél. Baleseteknél ne veszítsük el nyugotságunkat. Gondoljuk át higgadtan a helyzetet és cselekedjünk tervszerűen, szem előtt tartsuk azt az arany szabályt, „ha nem tudunk használni, ne ártsunk“. Elsősorban arról győződjünk meg, hogy lélekzik-e az elájult, rosszul lett ember, van-e szívverése? Ha nem lélekzik, akkor mesterséges lélekzést végzünk, előbb azonban győződjünk meg arról, hogy a lélekző utak, az orr, a száj, a torok, tiszta-e, nincs-e benne föld, iszap, vagy más idegen test? Ha van, távolítsuk el. A nyelv nem csúszott-e hátra? Ez esetben kendővel megfogjuk és előre húzzuk. A beteget lefektetjük a földre, pokrócra, vállai alá összehajtott ruhát teszünk, hogy a feje lelógjon. A mellkas alsó részét, a borda-íveknél, tenyerünkkel a fej és gerinc felé nyomjuk. Az összeszorított mellkas a tüdőkből a levegőt kiszorítja; ha megszüntetjük a nyomást, a kitáguló mellkas a levegőt a tüdőkbe szívja. Más módon is végezhetünk mesterséges lélekzést. A fej mellé állunk, a lábak felé tekintve a beteg karjait a könyök felett átfogjuk, a kinyújtott karokat először a mellkashoz nyomjuk (kilégzés), azután a kinyújtott karokat a fej mögé, hátrafelé emeljük (belégzés). Ezeket a mozgásokat olyan tempóban végezzük, ahogyan az ember rendesen lélek- zeni szokott, percenként 16-szor. A mesterséges lélek- zéssel akkor hagyunk fel, amikor a beteg már rendesen tud lélekzeni, vagy az orvos fölöslegesnek mondta. Ha a inelkasra tett fülünk nem hallja a szív dobogását, a hüvelykujj folytatását képező barázdában, vagy más helyen nem érezzük az érverést vagy ez gyenge, akkor a szív tájékát erősen dörzsöljük, ütöget- jük. — Hirtelen rosszullét, szédülés, ájulás Többféle okokból származhatik. Zsúfolt helyiségben, a levegő megromlása miatt a vérszegény, szívgyönge, vagy másféle okokból legyengült egyének sokszor elájulnak, eszméletüket veszítik. Az ilyeneket kivisszük a friss levegőre, vízszintesen lefektetjük őket s ruháikat mindenütt szabaddá tesszük. Gyakran már ez is elégséges arra, hogy magukhoz térjenek. Ha légzési vagy szívmüködési zavarokat észlelünk, akkor addig, míg az orvos megérkezik, a fönt jelzett módon járjunk el. Mesterséges lelekzést csak akkor kell végezni, ha a beteg nem, vagy gyengén, felületesen lélekzik. Ha nem halljuk a szív dobogását, akkor a szív tájékát dörzsöljük, meleg teát, kávét itatunk vele. Vízből kimentett embert hasra fektetünk, hogy a víz kicsurogjon belőle, száját, torkát kitisztítjuk s mesterséges lélekzést végzünk vele. Annak, kit a főid betemetett, elsősorban az arcát, száját, torkát tisztítjuk meg a földtől, utána mesterséges légzést végzünk. Felakasztott embert óvatosan kell levágni; vigyázzunk, hogy a földre ne essék; vigyük a szabadba s ha szívverése van még, mesterséges lélekzést eszközöljünk vele. Szénmérgezésnél, füsttől eredő rosszulléteknél, fojto- gatásból eredő fulladásnál első dolgunk a balesetest kivinni a szabad levegőre, hol megoldjuk ruháit. Szélütött (gutautéses) ember arca kékes, szeder- jés s a beteg hörög. Keze vagy lába béna. Ruháit megoldjuk, fejét magasra helyezzük, hideg borogatást rakunk reá, míg az orvos megérkezik. A napszúrás hasonló a gutaütéshez, de a beteg tudja mozgatni végtagjait, arca kipirult, teste forró, öntudata zavart. Hűvös helyre visszük, fejére, szívére hidegborogatást teszünk és sok vizet itatunk vele. Villúmsujtottnál, vagy villamos árammal okozott balesetnél a lékzés és szívverés állapota szerint járunk el; ez utóbbinál a mentő egyén kezeit, lábait csavarja be vastag ruhával, hogy a villamos áram ne érhesse. Az égési sebeket olajjal kenjük be. Görcsöknél, melyek szívbajtól, idegbetegségből (epilepszia) erednek, a beteget puha helyre fektessük le s arra vigyázzunk, hogy magában kárt ne tegyen; görcsösen összehúzódott végtagjait nem is kell kinyújtanunk, hanem küldjünk azonnal orvosért. Széngázmérgezés. Ha az égő kályha csövét elzárjuk, a szén égéséből keletkező mérges gáz, szénmon- oxid a kályhából a szoba levegőjébe jut. Sohasem szabad tehát egy égő kályha kivezető csövét elzárni. Szén- gázmárgezés történhetik szenes vasalóval is. A balese- tes halavány, szédült s eszméletét veszíti, ezért csak nyitott helyiségben szaba szén-vasalót használni. Eljárás: kivisszük a friss levegőre, ruháit megoldjuk s mesterséges lélekzést végzünk, meleg teát, kávét adunk. Világítógázzal véletlenségből, vagy öngyilkossági szándékból gyakran történik mérgezés. Ilyenkor azonnal kinyitjuk az ajtót, ablakot. Egyéb tekintetben eljárásunk hasonló az előbbihez. (Folytatjuk)
