Harangszó, 1931

1931-12-06 / 49. szám

390 HARANGSZÓ 1931 december 6. Melyik zsoltárt szeretem legjobban és miért? A zsoltárok mindegyike olyan gyö­nyörű szép és mindegyikben van szá­munkra valami üzenet, intés vagy feddés Istentől. De én úgy gondolom, hogy majdnem minden keresztyén embernek, akinek a Biblia a mindennapi olvasmá­nya, van egy kedves helye, amelyet örömben és bánatban egyaránt szívesen keres fel, mert ott mindig megtalálja, ami után a lelke vágyik. Nekem a 23.-ik zsoltár tetszik legjobban. Már jóideje, hogy ez a zsoltár nekem a legkedvesebb zsol­tárom. Akkor találtam rá igazán erre a lelket megnyugtató szép szavú zsoltárra, amikor életemben először egyedül virasz- tottam egy haldokló felett. Amint az ágy mellett álltam, és néztem beteg ember­társam halálküzdelmét, valami kimond­hatatlan félelem és rettegés vett erőt raj­tam, Arra gondoltam, hiszen ennek az embertársamnak nemsokára meg kell je­lenni az Úr ítélő széke előtt, hogy be­számoljon földi sáfárkodásáról. És hirte­len magamra fordult gondolatom, hogy ha az Úr ennem is elszólítana most in­nen a világból, vájjon hogy állhatnék meg szent színe előtt. És akkor egész önkénytelen a 23.-ik zsoltrnak ezeket a szavait kezdtem mondani: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vi­gasztalnak engem.“ Mint a simogató szülői kéz a gyermek arcán, olyan volt az én lelkemnek a 23.-ik zsoltár eme pár spra. Mert hiszen, ha az Úr az én pásztorom és Ő vezet a halál völgyén keresztül, akkor nem kelt félnem semmi­től. Ez a zsoltár biztosít engem afelől, hogyha, az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm semmiben s lelkem vidám és kimondhatatlanul boldog. Mert hiszen a pásztorok pásztora Ö, aki füves legelő­kön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem. A 23.-ik zsoltár a lelket fejüdítö zsoltárok egyike. Szabó Ida, Käs:es. OLVASSUK A BIBLIÁT. Emberek az ádventi Király útján. December 7. Kételkednek. Máté 11, 1—11. Kételyei gyakran támadhatnak az embernek. Sohasem tudja, mikor. Még Jánosnak is voltak. Pedig ö nagy, okos, hivő ember és próféta volt, tehát olyan valaki, akinek számára mindennél na­gyobb lehetőség volt arra, hogy bizo­nyossága legyen Jézus jövetele felől. Mégis elfogja a kétség: Ö-e a Megváltó? Sok ember kételkedve áll a közelgő Ki­rály utján: mit akar? Nem látjuk, hogy tenne valamit. A jelek nem mutatják. Még nem voltál így? Ha igen, mit csi­náltál? lános Jézust kérdezte meg. S lézus felelt. A tényekre mutatott. Nézz körül, mennyit segített. Rajtad nem? Tudod-e, hogy talán éppen azzal segít, hogy még nem segít, mert nem érezted meg egészen az Ő segítségének a szük­ségét. Most azért jön, hogy ezt meg- érezd. December 8. Megbotránknznak. Máté 21 : 10. Máté 13:53—58. Tart a bevo­nulás. A királytváró tömeg hozsannája zeng, az úton a hódolat pálmaágai, az arcokon a lelkesedés tüzei, — s bent a városban felháborodás és megbotránko­zás. Jézus jövetelén megbotránkoznak a zsidók. Megbotránkoznak a hazájabeliek is. S mire a kereszthez ér, a nagy éjsza­ka előestéjén maga megjövendöli, hogy megbotránkoznak rajta még a tanítvá­nyok is. Milyen rettenetes, Jézust sok helyen a megbotránkozás fogadja. Gúny, harag, bántalmazás. És Ö ezt mind tudja és látja. Imádlak, Uram, hogy mégis el­jöttél s most újra jössz szegény bűnös lelkem, szegény, bűnös világ felé. December 9. Látni akarják. Lukács 19:1—4., Ján. 12:20—21. Mi viszi az embert Jézus útjába? Sokszor a kíván­csiság, vagy valami óhaj. nem egyszer a lélek vágyakozása, a lélek éhsége és szomjúsága. Ezzel máshova nem lehet menni, csak Jézushoz. Ez a vágy nem is­mer akadályt: munkát, mely lefoglal, hosszú útat, mely otthon tart, tömeget, mely nem enged. Akarom! Ebben benne van az a szilárd elszántság, amellyel az ember valamit, ha törik, szakad is, de keresztül visz. Mikor ádvent most azt harangozza, hogy feléd jön Jézus, tudsz-e így beszélni: látni akarom, mert nem tu­dok Nélküle élni? A lelkedet, életedet így viszed-e Hozzá, hogy Neki felkínáld? December 10. Vele találkoznak. Lu­kács 19 : 5., Márk 10 : 46—52. Jézus nem néz és nem megy el az emberek mellett, akik találkozni akarnak Vele. A nagy tö­megben egvenesen ezeket keresi és lát­ja meg. Zakeust észreveszi a fán, a vak koldust előhívja az útszéli árokpartról. Hiába lapul meg a fa ágai között az előbbi, hogy senki észre ne vegye, hiába parancsolnak rá az utóbbira, hogy hall­gasson és ne kiabáljon. Jézus tudja, hogy ezeknek épen övele és Neki éppen ezekkel van találkozása és beszédje. Akárki vaev, gazdag. vagv koldus, akár­mi a bajod, Jézussal mindig lehet talál­kozásod. Nem mondhatod, hogv ő nem ér rá. vagy veled nem fog törődni s ta­lálkozni, legfeljebb azt, hogy te nem érsz rá s nem akarsz Vele találkozni. Vajion most hiába megy feléd? December 11. Házukba fogadlak. Lu­kács 19:6—7., Máté 10:40—42. F.1 tu­dom képzelni, milyen öröm szánhatta meg Zakeus szívét, mikor ajtót nyitott a magas Vendég előtt. Az utcán az embe­rek morajlása zúgott: bűnös ember ment be. Talán ott bent minden bűn ujilenvo- matát viselte, az ott folyó élet bűnös élet volt eddig lézus éppen azért mepv be, hogy erről beszéljen és ezen változtas­son. Boldog hajlék, melynek ajtaja meg­nyílik Előtte, melynek asztala mellett van hely lézus és az ö nevében iárók számára. A te házadban szállást talál-e, szava hangzik-e? December 12. Megtérnek. Lukács 19, 8—10 Ki tudja, milyen beszélgetés folv+ le a házban négyszemközt Az em­berek csak az ajtóig kisérték őket. Ké- sőhh látták, hogy az a ház új életnek hailéka lett. az a szív Jézusért dobog, körülötte és bennp minden mássá lett. Zakeus megtért. Biinbocsánatot. iidvbi- 7nnvosságot békességet, boldogságot, új életcélt talált a Krisztusnál. Ezek alap­ién az életében egv átértékelést csinált. Aki eddig átka volt a világnak, áldássá lett a világ számára. Mennyire látszik ez a te életedben? December 13. Bizonyságot tesznek. Máté 3 : 1—12., Ján. 1 : 19—34. Olyan János alakja az adventi Király útján, mint egy élő bizonyságtevés. Bizonysá­got tesz a mennyek országának közelsé­géről, a megtérés szükségességéről, a meg nem térők megitéltetéséről. Bizony­ságot tesz önmagáról, méltatlanságáról, útegyengetéséről. Bizonyságot tesz a Királyról, Aki a mennyek országát, egy­úttal az ítéletet hozza s mint az Isten Báránya, a világ bűnét elveszi. Minden szavával Őreá mutat és őhozzá vezet. Bizonyságot tettél-e már te valaki előtt a Krisztusról? Kr. emberei bizonyságtevö emberek. Krisztusé vagy? Akkor az ád­venti Király utján hangozzék az emberek előtt a bizonyságtevésed: „íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét’“ Lukács István. A cél előtt. Én Istenem, jó Istenem Szentlelkeddel Te légy velem; erősítsed a szivemet s világosítsd —, világosítsd értelmemet. Hogy hirdesse földnek-égrtck bölcsességed • Csend-országból szálló ének. Ki szent kezeidben tartod a sérült szárnyú bogárkát s lehullt szirmát a virágnak s kegyelmedből áldássá lesz minden átok: — magasztalj fel a cél előtt Uram Isten, ki szövöd az öröklétet... — Dicsőség, dicsőség Néked...! S. Pohánka Margit. HETI KRÓNIKA. A kormány egyelőre visszavonta a nyugdíjak leszállításának tervét. — A Vasmegyei Gazdasági Egyesület elhatá­rozta, hogy sürgős memorandummal fordul a kormányhoz és kéri, hogy akár adóemeléssel, akár más módon, csök­kentsék azoknak a külföldön élő magá­nosoknak és földbirtokosoknak a jöve­delmét, akiknek a magyar föld ontja a jövedelmet, de akik nerrt itt élnek és évenként csak egyszer-kétszer látogat­nak el Magyarországra. — A kormány rendeletet ad ki, amelv szerint azok a nyugdíjazott tisztviselők, akik valami­lyen más állást vállaltak el. új fizetésü­ket a régi nyugdíjjal együtt legföljebb 1000 pengős havi jövedelemig egészít­hetik ki. Ez elsősorban a képviselőkre vonatkozik. — Külföldre 300 pen­gőn felüli értékű postacsomagot ezen­túl csak az küldhet, aki a küldemény ellenértékét külföldi pénznemben a pen- gő-ellenérték ellenében beszolgáltatja a Nemzeti Bankhoz. — Az angol vámok miatt Csehországban több gyár beszün­tette üzemét. — Romániában törvény­nyel fogják szabályozni az egyházak

Next

/
Oldalképek
Tartalom