Harangszó, 1931
1931-11-29 / 48. szám
m HARANGSZÓ 1931 november 2!) néhány alkalommal a vidéki nagyobb helyekre is kimegy istentiszteletet tartani. 1924-ben fia, Zoltán veszi át atyja örökét, aki a belső, építő munka felé fordítja figyelmét s intenzív lelkipásztori gondozás alá veszi a helyben és a nagy szórványban lakó híveket. Ekkor kezdődik meg a szórványbeli alapos vallástanítás, amely felkeresi a jókora távolságban élő, egyetlen evangélikus gyermeket is és a vallástanítás által megmenti az egyháznak. Megkezdődnek a bibliaórák, vallásos estélyek és a bőséges ígehirdetői munka. A toronyban megkondul az elvitt harang. A templom alapos renováláson megy át, kicserélődik az orgona. 1927-ben Marcsek János foglalja el a lelkészi állást, aki tovább halad a megkezdett úton. Szinte évröl-évre szaporodnak a fiókegyházbeü és szórványokban tartott istentiszteletek, bibliaórák. A templom előtti téren csinos park létesül, amely még kedvesebbé teszi az amúgy is nagyon szép fekvésű templomot. 1928-ban megkezdődik a tőkegyűjtés a tervezett gyülekezeti házra, amely három év múlva a hivek áldozat- készségéből fel is épül. Az építkezésben érzi az egyházközség az egyházak munkáját állandóan támogató részvénytársaság segítségét a téglaadományozásban és a szükséges vasanyagnak önköltségi áron való kiutalásában.. A 20.000 P értékű ingatlannak azonban ez csak egy — hálával fogadott -— kis része, mert a tekintélyes részt a hivek önként felemelt egyházi adója és adománya teszi ki. Október 25.-én, ünnepi istentisztelet után, amelyen a helybeli és vidéki hivek nagy számban vettek részt, vonult a gyülekezet az egyházi elnökség vezetésével a templomból a gyülekezeti házba, amelynek ajtajánál az építész adta át dr. Svehla Gyula másodfelügyelőnek a gyülekezeti ház kulcsát, melyet a mi himnuszunk. az „Erős vár a mi Istenünk“ szavaival vett át és nyitotta ki vele az épület ajtaját. Majd bevonultak a hivek a presbitérium és Női Luther-Szövetség választmánya után. Itt a Jövel Szentlélek eléneklése után a lelkész végezte az avatást I. Kir. 8. r. 28—30. v. alapián, majd imádságban kérte az Egyház Urának oltalmazó kegyelmét és megáldotta a hajlékot. Ezután díszközgyűlés keretében az építés történetét olvasta fel a lelkész, végül az „Erős vár a mi Istenünk“ eléneklésével ért véget a felavatási ünnepély. Az épületben van egy nagyobb terem vallásos esték, közgyűlések stb. tartására, egy kisebb terem a presbitérium tanácskozásaira s egyben a lelkészi hivatal számára, egy ugyanolyan nagyságú terem a bibliaórák, kisebb Luther- szővetségi összejövetelek és szórakozó délutánok céljaira. Este vallásos estély volt az új teremben, melyen dr. Dómján Elek, tis?avidéki főesperes tartott előadást az áldozatokról, továbbá Varga László bibliamagyarázatot tartott, Wagner Valéria és Sajbán Jolán szavaltak, az Ifjúsági Luther-Szövetség énekkara pedig két szép karéneket adott elő Joób Sándor kántor vezetésével. Közreműködött még Ta- vassy Zoltán újcsanálosi lelkész, aki imádsággal nyitotta meg az ünnepélyt és Schulek Imre, aki több Bach-variációt adott elő, az újonnan beszerzett kitűnő harmoniumon. Képeink bemutatják az egyházközség templomát, továbbá a lelkészlakot és tőle jobbra a gyülekezeti házat. Befejezésül megismertetjük azt a munkát, amely jelenleg folyik a gyülekezetben. Nyolc fiókegyházközségben és rendezett szórványhelyen vannak havonként istentiszteletek, az egyházközség területén minden ev. gyermek részesül vallástanításban; két helyen 1—1 gyermekért egy teljes félnapot kell eltölteni emiatt. Borsodnádasdon és BánszálAz ózdi ev. lelkészlak és új gyülekezeti ház. láson vannak bibiiaórák, az anyaegyházközségben hetenként egy evangélizáló- cst, három bibliaóra, egyszer vasárnapi iskolai előkészítő óra. Van vasárnapi iskola (gyermekistentisztelet), működik az Ifjúsági és a Női Luther-Szövetség. Van iratterjesztés, szegénygondozás. A gyülekezet fejlődik. M. Egy testvér nép. A keleti tenger partján, Észtország és Litvánia határán lakik a finn-ugor néptörzsnek egy kis töredéke, a ma már alig 1400 lelket számláló liv testvérnép. Nálunk már talán csak a nyelv- és földrajztudósok tudnak erről a csekély számú testvérnépröl, amely teljesen magára hagyatva nyelvétől megfosztva tengeti mindmáig életét. Hiszen ugyan ki is törődne ebben a nagy világfelfordulásban egy ilyen kis néppel, melynek lélekszáma alig teszi ki egy falunak a lakosságát, mikor manapság a nagyobb nemzeteket is a végpusztulás fenyegeti. És ez a kis néptörzs mégis csodálatosan megtartotta ősei nyelvét. Pedig sohasem volt szabad nép, amióta letelepedett mostani lakóföldjére és amikor a német lovagrend megvetette a lábát Litvániában, úgy látszott, hogy teljesen kipusztul a lovagoknak rabszolgatartó kezei alatt. Istennek csodálatos kegyelme, hogy ebből a népből ma mégis él 1400 lélek, akik még megérhették azt is, hogy őseik nyelvén hallgatták Isten igéjét és énekelhették atyáik vallásos énekeit. Megindító jelenet volt az, mikor a tavasszal Helsinkiben tartott finn-ugor kongresszus alkalmával a zenekar a liv himnuszt játszotta és a hat liv kiküldött szemében megjelentek az öröm könnyei. Nemhiába finnugor néptörzsnek az egyik nemzete a liv nép is,-az ő lelkében is éppen úgy él, még minden elnyomás ellenére is a szabadságnak a vágya, mint akár a finn, akár a magyar nemzet lelkében. Ennek az évnek az elején nagy öröm érte a liv nemzetet, amely kivétel nélkül ____________________az evangélikus egyházI hoz tartozik. Liv nyelven hallgathatták Isten igéjét. T alán már évtizedek óta nem volt ilyen örömben részük. Most pedig van már lelkészük, aki livül prédikál, esket, keresztel és liv nyelven osztja ki nékik Isten kegyelmét, az Úr szent vacsoráját. Az észtországi finn kisebbség között dolgozik Erviö H. finn lelkész, ki saját szorgalmából megtanult livül és minden hónapban ellátogat közéjük, hogy liv nyelven vezesse el őket Krisztushoz. A munka bizony nem könnyű, hiszen nem egy helyen laknak és azonkívül is megnehezíti a munkát, hogy olyan nagyon szegény egyszerű halásznépek, akik a terméketlen földből nem tudnak megélni. Erviö lelkész maga írja, hogy a munka nagyon nehezen indult, de mégis mikor közöttük járt, azt tapasztalta, hogy a munka Isten kezében van és ö új és új lehetőségeket nyit meg előtte. Nemrég, az elmúlt hónapban, újból két hetet töltött a körükben és ekkor tartott először liv nyelven keresztelőt és urvacsoraosztást. Csodálatos. hogy az ifjúsági munka is hogyan halad előre. Nem veszett még ki a liv ifjúságból sem az anyanyeiv szeretete. Ma már két fiatal leány tanul a helsinkii diakonissza intézetben, hogy később mint felavatott diakonisszák visszatérjenek testvéreik közé, hogy ott munkát folytassanak. Méltán kérdezheti már most valaki, hogv hogyan lehetséges az, ha olyan földhöz ragadt szegény a liv nép, hogy van 'lelkésze és diakonisszákat képeztet ki. Talán ez a legcsodálatosabb ebben az egész kérdésben. Ennek a már elveszettnek hitt kis testvérnépnek a segítségére sietett a finn félébredtekhek a mozgalma. Ennek a mozgalomnak volt lelki vezére az Istentől gazdagon megáldott és az Ő kezében engedelmes eszközzé
