Harangszó, 1931

1931-11-29 / 48. szám

m HARANGSZÓ 1931 november 2!) néhány alkalommal a vidéki nagyobb helyekre is kimegy istentiszteletet tarta­ni. 1924-ben fia, Zoltán veszi át atyja örökét, aki a belső, építő munka felé fordítja figyelmét s intenzív lelkipásztori gondozás alá veszi a helyben és a nagy szórványban lakó híveket. Ekkor kezdő­dik meg a szórványbeli alapos vallás­tanítás, amely felkeresi a jókora távol­ságban élő, egyetlen evangélikus gyer­meket is és a vallástanítás által meg­menti az egyháznak. Megkezdődnek a bibliaórák, vallásos estélyek és a bősé­ges ígehirdetői munka. A toronyban megkondul az elvitt harang. A templom alapos renováláson megy át, kicserélődik az orgona. 1927-ben Marcsek János fog­lalja el a lelkészi állást, aki tovább halad a megkezdett úton. Szinte évröl-évre sza­porodnak a fiókegyházbeü és szórvá­nyokban tartott istentiszteletek, biblia­órák. A templom előtti téren csinos park létesül, amely még kedvesebbé teszi az amúgy is nagyon szép fekvésű templo­mot. 1928-ban megkez­dődik a tőkegyűjtés a tervezett gyülekezeti házra, amely három év múlva a hivek áldozat- készségéből fel is épül. Az építkezésben érzi az egyházközség az egyhá­zak munkáját állandóan támogató részvénytár­saság segítségét a tég­laadományozásban és a szükséges vasanyagnak önköltségi áron való ki­utalásában.. A 20.000 P értékű ingatlannak azon­ban ez csak egy — há­lával fogadott -— kis része, mert a tekinté­lyes részt a hivek ön­ként felemelt egyházi adója és adománya te­szi ki. Október 25.-én, ünne­pi istentisztelet után, amelyen a helybeli és vidéki hivek nagy szám­ban vettek részt, vo­nult a gyülekezet az egyházi elnökség vezeté­sével a templomból a gyülekezeti házba, amelynek ajtajánál az építész adta át dr. Svehla Gyula másodfelügyelőnek a gyü­lekezeti ház kulcsát, melyet a mi him­nuszunk. az „Erős vár a mi Istenünk“ szavaival vett át és nyitotta ki vele az épület ajtaját. Majd bevonultak a hivek a presbitérium és Női Luther-Szövetség választmánya után. Itt a Jövel Szentlélek eléneklése után a lelkész végezte az avatást I. Kir. 8. r. 28—30. v. alapián, majd imádságban kérte az Egyház Urá­nak oltalmazó kegyelmét és megáldotta a hajlékot. Ezután díszközgyűlés kereté­ben az építés történetét olvasta fel a lel­kész, végül az „Erős vár a mi Istenünk“ eléneklésével ért véget a felavatási ün­nepély. Az épületben van egy nagyobb terem vallásos esték, közgyűlések stb. tartására, egy kisebb terem a presbité­rium tanácskozásaira s egyben a lelkészi hivatal számára, egy ugyanolyan nagy­ságú terem a bibliaórák, kisebb Luther- szővetségi összejövetelek és szórakozó délutánok céljaira. Este vallásos estély volt az új terem­ben, melyen dr. Dómján Elek, tis?avidé­ki főesperes tartott előadást az áldoza­tokról, továbbá Varga László bibliama­gyarázatot tartott, Wagner Valéria és Sajbán Jolán szavaltak, az Ifjúsági Lut­her-Szövetség énekkara pedig két szép karéneket adott elő Joób Sándor kántor vezetésével. Közreműködött még Ta- vassy Zoltán újcsanálosi lelkész, aki imádsággal nyitotta meg az ünnepélyt és Schulek Imre, aki több Bach-variációt adott elő, az újonnan beszerzett kitűnő harmoniumon. Képeink bemutatják az egyházközség templomát, továbbá a lelkészlakot és tőle jobbra a gyülekezeti házat. Befejezésül megismertetjük azt a munkát, amely jelenleg folyik a gyüle­kezetben. Nyolc fiókegyházközségben és rendezett szórványhelyen vannak ha­vonként istentiszteletek, az egyházköz­ség területén minden ev. gyermek része­sül vallástanításban; két helyen 1—1 gyermekért egy teljes félnapot kell eltöl­teni emiatt. Borsodnádasdon és Bánszál­Az ózdi ev. lelkészlak és új gyülekezeti ház. láson vannak bibiiaórák, az anyaegyház­községben hetenként egy evangélizáló- cst, három bibliaóra, egyszer vasárnapi iskolai előkészítő óra. Van vasárnapi is­kola (gyermekistentisztelet), működik az Ifjúsági és a Női Luther-Szövetség. Van iratterjesztés, szegénygondozás. A gyü­lekezet fejlődik. M. Egy testvér nép. A keleti tenger partján, Észtország és Litvánia határán lakik a finn-ugor néptörzsnek egy kis töredéke, a ma már alig 1400 lelket számláló liv testvérnép. Nálunk már talán csak a nyelv- és föld­rajztudósok tudnak erről a csekély szá­mú testvérnépröl, amely teljesen magára hagyatva nyelvétől megfosztva tengeti mindmáig életét. Hiszen ugyan ki is tö­rődne ebben a nagy világfelfordulásban egy ilyen kis néppel, melynek lélekszáma alig teszi ki egy falunak a lakosságát, mikor manapság a nagyobb nemzeteket is a végpusztulás fenyegeti. És ez a kis néptörzs mégis csodálatosan megtartot­ta ősei nyelvét. Pedig sohasem volt sza­bad nép, amióta letelepedett mostani la­kóföldjére és amikor a német lovagrend megvetette a lábát Litvániában, úgy lát­szott, hogy teljesen kipusztul a lovagok­nak rabszolgatartó kezei alatt. Istennek csodálatos kegyelme, hogy ebből a nép­ből ma mégis él 1400 lélek, akik még megérhették azt is, hogy őseik nyelvén hallgatták Isten igéjét és énekelhették atyáik vallásos énekeit. Megindító jele­net volt az, mikor a tavasszal Helsinki­ben tartott finn-ugor kongresszus alkal­mával a zenekar a liv himnuszt játszotta és a hat liv kiküldött szemében megje­lentek az öröm könnyei. Nemhiába finn­ugor néptörzsnek az egyik nemzete a liv nép is,-az ő lelkében is éppen úgy él, még minden elnyomás ellenére is a sza­badságnak a vágya, mint akár a finn, akár a magyar nemzet lelkében. Ennek az évnek az elején nagy öröm érte a liv nemzetet, amely kivétel nélkül ____________________az evangélikus egyház­I hoz tartozik. Liv nyel­ven hallgathatták Isten igéjét. T alán már évti­zedek óta nem volt ilyen örömben részük. Most pedig van már lelkészük, aki livül prédikál, esket, keresztel és liv nyelven osztja ki nékik Isten ke­gyelmét, az Úr szent vacsoráját. Az észtor­szági finn kisebbség kö­zött dolgozik Erviö H. finn lelkész, ki saját szorgalmából megtanult livül és minden hónap­ban ellátogat közéjük, hogy liv nyelven vezes­se el őket Krisztushoz. A munka bizony nem könnyű, hiszen nem egy helyen laknak és azon­kívül is megnehezíti a munkát, hogy olyan na­gyon szegény egyszerű halásznépek, akik a ter­méketlen földből nem tudnak megélni. Erviö lelkész maga írja, hogy a munka nagyon nehezen indult, de mégis mikor közöttük járt, azt tapasztalta, hogy a munka Isten kezében van és ö új és új lehetőségeket nyit meg előtte. Nemrég, az elmúlt hó­napban, újból két hetet töltött a körük­ben és ekkor tartott először liv nyelven keresztelőt és urvacsoraosztást. Csodá­latos. hogy az ifjúsági munka is hogyan halad előre. Nem veszett még ki a liv if­júságból sem az anyanyeiv szeretete. Ma már két fiatal leány tanul a helsinkii dia­konissza intézetben, hogy később mint felavatott diakonisszák visszatérjenek testvéreik közé, hogy ott munkát foly­tassanak. Méltán kérdezheti már most valaki, hogv hogyan lehetséges az, ha olyan földhöz ragadt szegény a liv nép, hogy van 'lelkésze és diakonisszákat képeztet ki. Talán ez a legcsodálatosabb ebben az egész kérdésben. Ennek a már elve­szettnek hitt kis testvérnépnek a segítsé­gére sietett a finn félébredtekhek a moz­galma. Ennek a mozgalomnak volt lelki vezére az Istentől gazdagon megáldott és az Ő kezében engedelmes eszközzé

Next

/
Oldalképek
Tartalom