Harangszó, 1931
1931-11-01 / 44. szám
1931 november 1. HARANGSZÓ 349 désről, hogy mire van legfőbb szüksége a mai nemzedéknek? Reámutatott arra, hogy a mai nemzedéknek mindenekelőtt arra van szüksége, hogy meglássa, mennyire fontosabb a belső, mint a külső, mert a rontó tényezőket nem a környezetünkben, hanem mindenekelőtt önmagunkban kell keresni. Azután szüksége van a mai nemzedéknek, hogy belássa azt, hogy az önzetlen emberszeretet a legkeresztyénibb erény, mert lelkiség és szeretet hiányzik legjobban ebből a világból. Mindezt azonban csak a hivő emberek tudják belátni és ezért van szüksége a mai nemzedéknek arra, hogy meglássa, hogy csak a hivő embernek van jövője. A vallásos estély zenei részét a Kühn János tanító vezetése alatt álló egyházi énekkar szolgáltatta, amelyír. Kárpáti S: „Jézusom cl“ c. kantátáját es Gailbrait„Imádd az égi királyt“ című vegyes karát énekelte Budacker Oszkár orgona kíséretével. Kováts Ferenc, Arató Frigyes, Arató József és Kühn János Danka: Andante Religiosoját játszotta. Az ünnepély Zongor Béla esperes imádságával végződött. A templomból való kimenetkor toronyzene volt. A harsonakar az Erős várt játszotta. Menyasszonyi aranylánc — az oltáron. Akármilyen hihetetlenül hangzik is — megtörtént. Egy kicsi kiizkodö gyülekezet oltárán ott csillog egy menyasz- szonyi nyaklánc drága aranya... Elmondom mégis hogyan történt a dolog. A zalaegerszegi gyülekezet templomának belseje erősen megkopott. A templomépítés óta eltelt közel 25 esztendő, bizony meglátszott már az egész berendezésen: oltáron, szószéken, karzaton. A boltozat hallásain fekete foltok hirdették, hogy évekkel ezelőtt a tetőzet hullatott... Az orgona akadozó hangjai ugyancsak hibákról adtak hirt... Mit cselekedjünk? .. . tanakodtak sokszor a gyülekezet tagjai, presbiterei, elnöksége, — de az anyagi szegénység egyik tervet a másik után vette le a napirendről. Jobb időket kell várni, hisz adósságunk is roskasztóan nehéz és próbára teszi a hívek áldozatkészségét... Most nem lehet, majd talán jövőre! Emberi számít- gatások után így szófiák a legjobbak is, még azok is, akik áldozatos hűséggel kitartóan álltak mindenkor a gyülekezet mell lett. Isten azonban mást gondolt.' Őneki most is volt útja-módja. Mi emberek csüggedten számítgattunk, de a számvetés eredménye mindig lehetetlen torlaszként meredt elénk. Hiába, nem lehet most! kezdtünk beletörődni a változha- tatlanba... Ám az egyik napon csendes kopogtatás után felnyílik a lelkészi iroda ajtaja és belép rajta egv szerény fekete ruhába öltözött nő. Valamikor a világ a vagyona után a „gazdagok“ közé sorozta ... Anyagi gondjai nem voltak, sőt mindenki bizonyos irigységgel gondolt rá. De azóta világháború volt..., hadi- kölcsönjegyzés volt. . ., pénzdevalváció volt... s a megirigyelt gazdagság semmivé lett. Most igen szerény özvegyi nyugdíjából éldegél ..............A templomunk b első renoválására hoztam ..és letett íróasztalomra kerek száz pengőt!... „De kérem, ne tessék kihirdetni... csak a jó Isten és kettőnk között legyen tudva, hogy én adtam. Annak idején — boldogult férjem drága menyasszonyi aranylánccal lepett meg, boldogan viseltem; előttem az a lánc volt a legdrágább ékszerem .. . félve őrizgettem, mint emléket, amely mindig boldogult férjemről beszélt s a vele eltöltött boldog időkről... néha este a könnyeimet szokta elöcsalo- gatni... Szép volt... s nekem drága ... de azt is tudtam, hogy kerek e világon többé senkinek sem lesz olyan szép... olyan drága. Miért hányódjék-vetődjék az örökösök között... elindultam vele mégegyszer és — eladtam . . . nem, nem adtam el: az oltárra tettem... ott megmarad ... ott tovább csillog... ott tovább beszél... ez a száz pengő az, amit kaptam érte . .. Kérem fogadja el — névtelenül... az oltárra szántam.“ És ez a névtelen adomány úgy hatott, mint a varázsvessző! Szíveket érintett meg s kezdte maga után vonni a többi adományt. Az Isten megáldotta... nem kellett mulatság, nem kellett amerikai árverés, nem kellett semmiféle furfangos pumpolás és mégis összegyűlt az összeg. Isten megint megmutatta, hogy neki csak olyan szívekre van szüksége, mint az ajándékhozóé és kész csodát tenni, kész a lehetetlent valóra váltani, kész a mi emberi kishitűségünket a saját javunkra megszégyeníteni .. . Semmivé vált földi vagyon romjai felett állva, gazdasági válság és pénz válság tombolása közepette is az Úr csak a szívünket kéri ... a többiről ö gondoskodik! 1931. szeptember 27.-én a hálaadás énekével vonidt be a zalaegerszegi gyülekezet szépen átrenovált templomába. Nagy István zalaistvándi lelkész mondotta a megáldó imádságot, Nagy Miklós lelkész pedig prédikált. Egyébként maga az egész templomrenoválási aktus egy hatalmas prédikáció volt az Istennel megtelies°dett szív mindeneket legyőző hatalmáról. Csodálatos lecke volt ez a mi számunkra . . . Magvar evangélikusok! Megtorpanjunk?! Nem! Isten csak a szívünket kéri és megindulnak a menyasszonyi aranyláncok, a veretes kössön- tvük, a gyémánt ragyogástól fénylő dia- démok — megindulnak anvaszentegy- házunk. templomaink, iskoláink megmentésére ... Isten csak a szívünket kéri. .. Nagy Miklós. A Celldömölki Nőegylet jubileuma. örömünnepe volt e hó 11.-én a celldömölki ev. gyülekezetnek és ev. nőegyletnek: ezen a napon ünnepelte a nőegylet fennállásának 25 éves jubileumát. A délelőtti istentiszteleten Molitőrisz János esperes hirdette az Igét a bűnös nőről. Az istentisztelet után a nőegylet díszközgyűlése volt, melyet dr. Holéczy Zóltánné elnöknö nyitott meg. Visszatekintett a nöegylet 25 éves múltjára. Bár 25 év aránylag kevés idő — mondotta — egy hosszabb életre hivatott egyesület életében, ám ha az ember nézi, hogy ezen idő alatt mennyi fáradhatatlan kitartásra, ügyszeretetre s finom, tapintatos munkára van szükség az ily irányú munkálkodás érdekében, akkor mégis jelentős mult a 25 esztendő. Nöegyletünk jelszava mindig a krisztusi hit, a szebb jövőbe vetett remény s az igazi szeretet volt. Különösen a mai rideg világban, aki a szeretet békéjét építi, az az egész világ békéjét építi; aki pedig a szeretet pilléreit megbontja, az az egész világ békéjét rontja. Felhívta a gyülekezetét és vezetőségét további szeretetteljes támogatásra, egyben a nöegylet tagjait a lehető legnagyobb áldozatkészségre. Nagy Sándor ny. lelkész az elmúlt 25 év történetét és munkásságát ismertette. Megemlékezett az egyesület megteremtőjéről, az áldott emlékezetű Gyurátz püspökről, az alapítóról, a volt elnöknök: dr. Hattházy Elekné, Berzsenyi Dezsöné, Szabó Károlyné, Záborszky Sándorné, dr. Berta Benőné, valamint az alelnökök és tisztikar érdemeiről. Rámutatott a nöegylet sokoldalú munkásságára; éven- kint átlag 400—500 P értékű adománynyal segített a szenvedők és nyomorgók könnyeit letörölni, emmellett több alkalommal hozzájárult a templom díszítéséhez és felszereléséhez. A belmissziói munkából is kivette részét; évenkint több vallásos estélyt rendezett. Előadása végeztével Isten áldását kérte a nöegylet nemes munkásságára. A gyülekezet nevében koltai Vidos Dániel felügyelő köszöntötte az egyesületet, majd az elnöknő köszönetével és zárószavaival a Himnusz hangjai mellett véget ért a díszközgyűlés. Este vallásos estély volt az ősi artiku- Iáris templomban, amelyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő közönség. Az estély középpontjában D. Kapi Béla püspök előadása állott, aki hatalmas beszédben tárta fel a női lélek hivatását. Végigment a történelmen s megrajzolta a különböző korok női eszményképét s a vallásos, nőies és szolgáló nőben mutatott rá a nő igazi eszményképére. Az estély sikeréhez járult Farkas Ilona két missziói énekszáma, Ovády Zoltán szavalata. Szabó Dezső orgonajátéka. Ezután Csaby József segédlelkész imájával zárult az estélv. amely a délelőtti offertóriummal együtt 61 P anyagi eredménnyel is segítette a Nöegylet nemes törekvéseit. 1932, évi képes Luther Naptár. A Luther Naptár ma már több, mint naptár. Nem vásári portéka, hanem irodalmi alkotás. Nem színtelen tömegcikk, hanem az ev. világnézet képviselője. Nem a múló évvel elmúló idénycikk, hanem a magyar ev. egyház történetírója. Huszadik éve végzi már ezt a szent missziót, előbb Het- vényi Lajos soproni vallástanár, majd az ő halála után Németh Sámuel soproni líceumi igazgató szerkesztésében. Ebben a szellemben jelent meg az 1932. évi nantár is. Gazdag és szines megemlékezéseket hoz a naptár a jubileum alkalmából Gusztáv Adolfról, a Gusztáv Adolf Egyesületről, a salzburgi protestánsok elűzetéséről, Kőszeg ostromáról, Haydin Józsefről, Goethéről, Baksay Sándorról. Ezenkívül a naptári részben bő és értékes egyháztörténeti emlékeztető hívja fel a figyelmet az egyes napokhoz fűződő egyháztörténeti eseményekre. Az elmúlt év egyháztörténetének nemcsak összefoglalását adja, hanem külön is megemlékezik a hittudományi kar új épiile-
