Harangszó, 1931

1931-10-04 / 40. szám

T', y* A ^ 1 «-A • t\* 1 Wii p a * ‘ 3 4VV i­ref, ,'í'r'r'T/ ; sS U írna* : -a HARANG SZÓ 1931. szeptember 2?. PÁPA MÁTIS SÁNDOR érc- és fakoporsó raktára BELED, Fő-utca. Állandóan dús választék érc-és fakoporsókban, szemfedökten és sirkoszo- rúkban, valamint az összes temetkezési cikkekben. Az egészségtan köréből. Irta : Dr. Kovacsics Sándor, A mellüregben van a szív és a tüdő. A mellüreg síma hártyával, a mellhártyával van kibélelve; egyik lapja a mellüreg csontos falát, másik a benne levő zsi- gerek felületét takarja. A mellhártya két lemeze között van a mellhártyaür. A szív a mellüregben, a mellcsont mögött, a második és ötödik borda között fekszik; csú­csával balfelé néz; férfiököl nagyságú. A szívburok ban, mely sírna, sávos hártya, szabadon mozog. Sírna izomsejtekből áll. Jobb és balfélre osztható, mindenik félben felül van a pitvar, alul a kamra. Rendeltetése a vérkeringés fenntartása. A szív a vért a balkamrából a főerekbe, innen a kisebb, majd a legfinomabb hajszál­erekbe hajtja. Ezek a verő erek. A szív lüktetését, ösz- szehúzódását átadja ezeknek az ereknek, úgyhogy az erek verése érezhető. A verőeres vér színe élénk piros. A vér a hajszál-erekből lassan visszafolyik s a kisebb-nagyobb ereken át a .jobb szívbe ömlik. Ezek a vivő erek. A vivőerekbe.n levő vér a sejtekben elhasz­nált és felvett bomlási termékektől sötétpiros. A vivő­eres vér a szív jobboldali kamrájába ömlik s innen a tüdőkbe jut, hol az elhasznált anyagcsere-termékeket, a vízgőzt, a szénsavat átadja a levegőnek. A tüdőkben a vörös vérsejtek élenyt (oxigént) vesznek fel és ezzel a vér újból alkalmas lesz a sejtek táplálására. A tüdők­ből a vér visszakerül a bal szívkamrába, honnan újból megkezdi körforgását. A szív percenként hetven-nyolcvanszor húzódik össze. Ezen összehúzódással igen jelentékeny munkát végez. Ez a munka 24 óra alatt körülbelül akkora, mintha egy kg. súlyt harmincezerszer emelnénk fel egy méter magasra. A szívcsúcs lökése kívülről is érezhető a negye­dik-ötödik borda közt, a mellbimbó alatt. A tüdő a mellüregben, a szív két oldalán fekszik s több lebenyből áll. A légzést közvetíti. Puha szöveté­ben a lélegző-csőnek finom elágozódásai vannak: ezek a tüdőcsövek (bronchusok). A tüdőcsövek legfino­mabb ágai hólyagocskákban végződnek. A belélegzett levegő ezekbe a tüdő-hólyagocskákba jut, itt történik a gázcsere. A szénsav, a víz a levegőbe jut és a beszí­vott levegőből a veres vérsejtek élenyt vesznek fel. Percenként 16—18-szor lélegzőnk. Belélegzéskor a lé­legző izmok összehúzódása folytán tágul a mellkas s a levegő a tüdőkbe jut, kilégzéskor pedig összeesik a mellkas s a beszívott és kicserélt levegőt,kinyomja a tüdőhólyagocskákból. A hasüreg sím a, savós hártyával, a hashártyával van kibélelve. A mellüregből a rekesz-izom választja el. Jobboldalt, a rekesz izom alatt van a máj, mely cu- kornemü anyagot felraktározó mirigy. Ezenkívül a májsejtek a zsír emésztéséhez szükséges epét termelik, mely az epeútakon át a vékonybél felső részébe ömlik. Baloldalt, a rekeszizom alatt, van a lép. A vérsejtek képzésében vesz részt. Középütt és balra fekszik a gyomor, mely a köl­Győr város tiszti főorvosa. 3. dókig terjed. Tartalma 2V2—5 liter között van. Az ételek és italok befogadó, emésztő szerve. Belek. Megkülönböztetünk vékony- és vastag­belet. A vékonybelek a hasüregben középütt, a köldök körül, a vastag belek a jobbcsípőcsont tájékáról kiin­dulva, jobboldalt, középütt és Daloldalt vannak elhe­lyezve. Kötőszövetből, izomból, nyálkahártyából és a nyálkahártyában levő mirigyekből állanak. A vastag­bél a végbélben végződik. A belek feladata a táplálék megemésztése, felszívódása és az emésztetlen részek továbbítása. A két vese hátul, a gerincoszlop mellett, közvet­lenül a bordák alatt van elhelyezve, ökölnyi nagyságú mirigyek; melyek a vérből az ártalmas anyagokat vá­lasztják ki. A kiválasztott anyagok a húgyvezetéken át a hólyagba jutnak és innen mint vizelet ürülnek ki. Az agyvelő, gerincvelő és az idegek alkotják az idegrendszert. Az agyvelő a nagy- és kisagyból áll. Folytatását képezi a gerincvelő. Az idegek ujjnyi, hajszálvékony szürkésfehér kötegek, melyek az agytól, gerincagytól mennek az izmokhoz, erekhez, bőrhöz, a test összes szerveihez, készülékeihez. Azokat az idegeket, amelyek segítségével az izmokat mozgatni tudjuk, mozgató idegeknek, amelyek segítségével pedig a külvilág be­hatását felfogni, érezni tudjuk, érző idegeknek nevezzük. Az érzékszervek. A tapintás érzéke a bőrben van elhelyezve. Az izérzék szerve a nyelv. A nyelven levő szabad szemmel is látható szemölcsökben végződnek az íz­érzéket közvetítő idegek. A látás szerve a szem. Az arcon a^szemüregben van elhelyezve. A szemgolyó izmok segélyével moz­gatható. A szem védő készüléke a szemöldök, szem­héjak, szempillák, a könny, a csontos szemgödör. A szemgolyót fehér hártya veszi körül. Ennek elülső részén van az átlátszó szaruhártya, melyen keresztül a fénysugarak a szembe hatolnak. A szaruhártya mö­gött levő lencse a fénysugarakat összegyűjtve a szem­golyó fenekén levő recehártyára veti. A recehártya folytatása a szemideg, mely a fénysugaraktól okozott ingert az agyvelőhöz vezeti. A szaruhártya és a lencse között van a barna, kékes, vagy szürke korong, köze­pén nyílással. Ez a szembogár, mely sötétben tágul, erős fényre összehúzódik, szűkül. A hallás úgy keletkezik, hogy a hanghullámok a külső hallójáraton keresztül a dobhártyához jutnak és közvetítésökkel az agyvelőhöz. A dobhártya kitérését a garatba nyíló cső, az Eustach-kiirt teszi lehetővé. A garatban levő gyulladások ennek segélyével átterjed­hetnek a dobhártyára, a hallószervre. A torokban vannak kétoldalt a mandulák, melyek gyakran gyulladásnak vannak ki téve. Ha nagyok, gá­tolják a légzést, nyelést, el kell őket távolítani. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom