Harangszó, 1931
1931-10-04 / 40. szám
316 HARANGSZÓ 1931. szeptember 27. kifejezésre az 1855-i ú. n. Párisi Alap megszövegezésében is. A KIÉ tehát alapelveit adná fel, ha feladná a Bibliát. Egyitek-másitok ezen a ponton talán azt az ellenvetést teszi, hogy Isten nemcsak az írott és nyomtatott Biblián keresztül tud hozzánk szólani, hanem biblikus jellemeken keresztül is, akiknek a lelkén ott van az Ige bélyege s akiknek a befolyása sokszor erősebb, mint volna az Ige közvetlen hatása. Nagyon jól tudom, hogy milyen áldott hatása lehet az ifjúságra egy-egy keresztyén személyiségnek. De ha valaki sziklát akar robbantani, nem sokkal biztosabb-e az eredmény, ha a dinamitot magába a sziklába helyezi el, mint ha tőle egy méternyire helyezné el és azt várná, hogy a robbanás átvitt ereje fogja megnyitni az arany rejtő sziklatömböt!? A keresztyén jellem az Isten erejének a műve s mint ilyen nem közvetlen, hanem csak átvitt hatóerő. Nekünk pedig magát az erő forrását kell megkeresnünk. Sokan ezt el is ismerik. Azonban egy másik ellenvetést tesznek. Azt t. i., hogy a KIÉ munkájának a célja abban áll, hogy tisztességes játékok, sport stb. felkarolásával megfelelő jó légkört teremtsen az ifjúság között, az evangéli- zálás munkáját pedig bízza rá az egyházra. Félő azonban, hogy a templomba- kiildés ezen kényelmes módja nem mindig célravezető. Még ha feltesszük is, hogy a tagok valóban eljárnak a templomba, akkor is, vájjon nincs-e szükségük olyan igehirdetésre is, amely nekik, mint ifjúságnak szól. Vigyázzatok, hogy szép nevetekből (KIÉ) el ne tűnjék a K. Sokszor találkozunk helytelenségekkel a magát biblikusnak nevező KIÉ munkában is. Miért van az, hogy az ifjúság igen sok helyen bizonyos ellenszenves előítélettel tekint a Bibliára. Főképpen két oka van ennek. Az egyik az, hogy igen sok Egyesületben a vezető unalmas tankönyvvé tette a Bibliát. Ezek azok, akik elspekulálják az evangéliumot és spekulációt adnak örömhír helyett. Dinamit helyett a dinamit kézikönyvét adják az ifjúság kezébe. Az eredmény aztán az, hogy a tagok megállapítják magukban, hogy a Biblia „nagyon nehéz“, „unalmas“, „nem az ifjúságnak való“. Másutt meg az ellenkező végletben esik a vezető. Minden áron érzelmi felbuzdulást, szélesskálájú emóciókat akar elérni az ifjúságnál a maga bibliai munkájával. Dinamit helyett csak azt a port adja, amit felvetett a robbanás. Ez a munka aztán múló érzelmi hullámzásokat eredményez maradandó élmény helyett. Az evangéliom amilyen egyszerű, olyan csodálatos, örömhír s egyben forradalmi hír. Lehet-e ez az evangéliom unalmas az ifjúságra nézve. Nem. Ha mégis az, úgy mi vagyunk az oka, akik visszük nékik az evangéliomot. Ne játszatok a dinamittal. Ne játszatok az evangj'liommal, meg se rontsátok azt s akkor nem fogja az ifjúság unalmasnak találni. Vegyétek kezetekbe az Isten dinamit- ját. Nekünk forradalmasítani kell a világot. Ehhez pedig nem elég a szó és a hadonászás: ehhez dinamit, — Isten ereje kell! Terjesszük a „HARANGSZÓM! Líc. dr. Szelényi Ödön. Törékeny volt a teste, de törhetetlen volt a szorgalma. A késmárki evangélikus líceum tanári állásából küzdötte fel magát a pozsonyi theológia akadémia tanári székébe. Vérbeli bölcsész és nevelő volt, de deresedő fővel elvégezte a theológiát. Életének utolsó időszakában nem találta meg azt az egyházi méltánylást, amelyet keresett, de törhetetlen szorgalma ezen a keserű csalódáson is diadalmaskodott s dolgozott tovább rendületlenül. Szerelmese volt a tolinak s a munkának. Mint ny. theol. akad. tanár, ev. lelkész, a debreceni gr. Tisza István Tudomány- egyetem és a miskolci Ev. Jogakadémia magántanára, a Veres Pálné ev. Leánykollégium óraadó tanára, a Magyar Pedagógiai Társaság választott, a Magyar Protestáns Sajtószövetség, a Protestáns Irodalmi Társaság választmányi, tudományos szakosztályának választott rendes tagja, az Orsz. Evang. Tanáregyesület titkára, a Protestáns Tanügyi Szemle főszerkesztője, a tudományos kutatásnak önzetlenül szentelt munkás és eredménydús életének 55. évében, nehéz megpróbáltatások után a Mindenhatótól rámért hosszú és szenvedéssel telt betegségében 18.-án visszaadta nemes lelkét a Te- remtönek. örökös tennivápyástól lobogó lelke által felőrölt és immár enyészetnek ítélt porsátorát 21.-én temették el a farkasréti temetőben Budapesten. Szántó Róbert kelenföldi lelkész, volt tanítványa temette. A volt theológia akadémia nevében annak utolsó rektora, Draskóczy Lajos, a debreceni egyetem nevében dr. Tankó Béla egyetemi tanár, az Országos Evangélikus Tanáregyesület nevében dr. Szigeti Lajos, a budapesti leánykollégium nevében dr. Böhm Dezső igazgató s egy leánykollégiumi növendék s a pozsonyi tanítványok nevében D. Gaudy László búcsúzott el tőle. Sírja mellett Tankó Béla egyetemi tanár azt mondotta. hogy Szelényi Ödönnek volt egy látomása arról, hogy mily sokat köszönhet a magvar lélek az evangélikusságnak s Szelényi Ödön nem volt engedetlen e látomással szemben. Sírja köré sereglö régi tanítványainak is van egv látomása arról, hogy mily sokat köszönhet az evangélikus magyar lélek Szelényi Ödönnek. Ki idelent sokat dolgozott, kinek minden fájdalma az volt, hopv nem dolgozhatott eleget, áldja meg az Űr azt odafent többre biztatással. OLVASSUK A BIBLIÁT. Nehéz idők tanítása. Szeptember 28. Az idők nehezek ? 25. Zsoltár 1—2., 19. A 25. zsoltár írója üldözött ember. Szenved ellenségei erőszakossága miatt, gúnyolják és halálra keresik. Nehéz, fojtó levegő veszi körül, nem tudja, melyik pillanatban lép élete utolsó fordulójára. Megértjük, hogy szenved, kínlódik a nehéz súly alatt, amit a nehéz idők hoztak el számára, mert mi is állandóan érezzük a bizonytalanságot nemzeti és egyéni életünkben egyaránt. A zsoltáriró azonban mindjárt annak is bizonyságát adja, hogy az idők a maguk nehézségét nem önmagukban hordják. Ezért nem panasz fakad az ajkáról, hanem bizalommal fordul az Istenhez. Én sem foghatom az én mai gondjaimat, nehézségeimet a körülményekre, az idő sötét fellegeire, hanem Isten Igéje magyarázatát kell keresnem. Szeptember 29. Gyengék vagyunk! 25. Zsoltár 15—18. A tegnapi igék után másutt kell keresnünk a nehéz idők terhe okát, mert ha meg szeretnénk szüntetni a terheinket, akkor azoknak az okozóját kell megszüntetnünk. A zsoltáríró is így gondolkodik és világosan látja, hogy bármennyire nehéz idők járnak felette, nem az idők nehézsége teszi elviselhetetlenné azokat, hanem ő maga gyenge a teher hordozására. Egészen semminek, megüresítettnek, árvának és szegénynek tudja magát; olyannak, mint akit megbénított a tőr, mely lábába hatolt. Semmit nem tud tenni. Mai napom minden baját, szinte elviselhetetlen nehézségeit gyengeségem miatt érzem, ha nincsen számomra senki, aki megerősít. Szeptember 30. Elkövettük a rosszat. 25. Zsoltár 7. A zsoltáríró azonban mélyebbre lát. Látja, hogy a gyengeség sem csak úgy magától támadt benne, hanem eredetét az ifjúkorában, már régóta elkövetett bűneiben találhatja. Ezért szeretne Szabadulni tőlük. Hányszor tapasztalhatjuk, hogy minden vétkünk komoly elgyengülést, kimerültséget hoz Nemcsak a test által elkövetett, hanem a gondolatban megszületett bűnök is egészen megtörik az ember minden ereiét, akár az izmokban, akár az idegekben, akár a lélek nyugalmában rejlő erőt Az ifjú életnek komoly figyelmeztetés ez. hogy még most keresse a bűneitől való szabadulást. Az öregeknek pedig bünbá- natra való felhívás ez a vers. Október 1. Elmulasztottuk a jót! 25. Zsoltár 3, 8—14. Az Isten gyermeke: megszégvenülésének, bajba, üldöztetésbe jutásának a végső oka az, hogy elpártoltak az Úrtól, hogy nem azt cse.le- kedtélc, amit az Úr rendelt. Minden elkövetett bűnnek a gyökere a tagadásban a mulasztásban rejlik. A zsoltáríró a 7 vers bizonyságtétele után a 8—14. ver sekben nemcsak az Úr dicséretét zengi, hanem a II. vers tanúsága szerint Isten e sok ajándéka, útmutatása, szövetsége elmulasztásán is kesereg. Ne mulaszd el naponta, hogy átadod magadat szent bi- zodalommal az Istennek, mert ez az igazi jó, amit tehetsz: Istent öntudatosan is uradnak, királyodnak választani! — Ma is elmulasztottad? Október 2. isten próbára tesz. 25 Zsoltár 4—5., Zsid. 12, 4—8. Az Isten útjai kikutathatatlanok. Sokszor megtörténik, hogy meggyőződtünk magunk Isten utján járásunkról és ugyanakkoi mégis ólomteher gyanánt nehezedil reánk az idők minden gondja, nag\ problémája. Zúgolódunk is az Isten ellen hogy miképen érdemeljük mi ezt. Nézc meg — Testvérem — milyen mélysége^ bizalommal hagyja a maga útját a, ké szentíró Istenre és mennyire tudatába: van mind a kettő az Isten kipróbáló sze retetének. Nekünk sincsen más módunk mint kitartani hűségesen. (Jakab 1, 12. Október 3. Az Úr könyörületes. 25 Zsoltár 6., 20., L Kor. 10, 13. Isten ir
