Harangszó, 1931
1931-09-27 / 39-40. szám
1931. szeptember 20. HARANGSZÓ 307 — semmint bárki is gondolná és általában sokkal nagyobb a kihatása az ifjúkori környezetnek az ember fejlődésére, sem mint feltételezik“. Beszédjét ezekkel a szavakkal fejezte be: „Csendes vágyakozással néztem fiatal koromban nem egyszer más, derék családok életét és kívántam, vajha nálunk, otthon is így lenne!“ E szavak, melyeknek őszinteségében nem lehet kételkedni, (hisz a bitófa árnyékában nincs helye már a képmutatásnak!) újra, meg újra belehasítanak telkembe és mindig megborzongat az a gondolat, hogy a bennünk foglalt vádak a mennyei nyilvántartásban is fel vannak jegyezve és lesznek emberlelkek, kiknek azokat — egy égi főtárgyaláson — végig kell hallgatniok. Sok szomorú megfigyelés teszi számomra indokolttá, hogy a XX. század legelvetemültebb gonosztevőjének fenti szavait ide Írjam. Bár lennének azok komoly figyelmeztetések mindenki számára, hogy a család és társadalom lelki és fizikai légkörében a gyermekek csak olyan példákkal és tanításokkal talá’oznának, melyek hasznukra és nemesbbülésiikre szolgálnak! — Bár megszívlelnék a pokol kapuján átlépni készülő léleknek utolsó üzenetét azok is, akiknek gyermekei most csendes vágyódással nézik más derek családok életét és akik forró vágyakozással így sóhajtoznak: „Vajha nálunk, otthon is így lenne!“ * Kapunyitogató Szeptember! Taníts minket áldást kérni a kipihent lélekszántóföldek magvetésére és indíts önvizsgálatra mindnyájunkat az örök isteni bölcseség által elkészített óriási ravatal mellett! Geduly Henrik. Trianon borzalmainak legszomo- rubb áldozata a magyarhoni evangélikus egyházban. Neki volt a legkiterjedtebb egyházkerülete. Árvától Brassóig terjedt az egyházkerülete. Az ő pásztorsága alá tartozó gyülekezetek száma volt a legnagyobb. Tíz egyházmegyében 173 anya, 5 missziói, 171 leány, 90 fiókegyházban s 1300 szórványban éltek a hívei. A háború előtti népszámlálásnál 420.940 volt a híveinek száma. Majdnem annyi, mint ma az egész országé. S ma az ő kerülete a legkisebb. 2 egyházmegyéje van: a hegyalja 10 gyülekezettel és a tiszavidéki 6 gyülekezettel. Van-e a magyar evangélikus egyházban nagyobb vesztes, mint ö? De épen ezért van-e valaki, aki jobban ragaszkodnék Nagymagyar- országhoz s forróbban vágynék utána, mint ő. A trianoni magyarság soha semmiről lemondani nem hajlandó akaratának a megtestesülése. Nem Trianontól tanult új vonás ez lelkiiletének az arcán. Nagy kerületében is a magyar egység képviselője volt s állandóan harcolt az ellen, hogy a politika szétválasztó szelleme bevanuljon az egyházi tanácskozások termébe. D. Geduly Henrik nyíregyházai lelkész, a tiszai ev. egyházkerület püspöke, a magyar ev. egyetemes egyház egyházi elnöke. Püspöki szolgálatának húsz esztendős jubileumát most ünnepelte a tiszai kerület közgyűlése. Ebből az alkalomból lapunk nevében mi is szeretettel köszöntjük. A kerületi gyűlésről külön cikkben számolunk be, püspöki jelentésének az általános helyzettel foglalkozó részéből azonban itt közlünk egy részletet: — Az állam részéről — mondja a jelentés — jóindulatú figyelmet, azonban törvényen alapuló igényeink kielégítése körül a gazdasági és pénzügyi helyzetből folyó fájdalmas korlátozásokat is tapasztaltunk. Költségvetésünk a legszükségesebbekre van redukálva és nem rajiunk múlt, hogy a protestáns egyetemes egyházak, főként pedig a tiszai ev. egyházkerület föntartására folyósított államsegélyt a háború végével annyira csökkentették, hogy annak minden további, akár néhány százalékos redukciója már a lét és a nem lét kérdését érintik. Azt mondják, hogy a jelenlegi gazdasági válság világválság és ennek elmúlását türelemmel kell kivárni, mert akkor majd minden jóra fordul. Vajha a türelmes várakozást rövidesen követné reményeink valóra válása. Az emberiség történelmének egyetlen korszaka sem igazolta any- nyira az örök evangéliumi igazságok örök fensőbbségét az egyoldalú anyagias gondolkodásmód fölött, mint éppen korunk eme szörnyű gazdasági válsága. De éppen ezért kellene belátni a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy valamit mégis csak tenni kellene a néperkölcs legerősebben tartó oszlopainak, a történelmi egyházaknak, főként az anyagilag gyönge protestáns egyházaknak erősítésére, nehogy azok megrendülésével helyrehozhatatlan károkat szenvedjen az államnak jelenlegi társadalmi szerkezete is. A felekezeti helyzetről itt csak annyit jegyzek meg, hogy annak minden vonatkozásban való békés kialakulása valamennvi hazafias és keresztyén testvér érzéseinek egyik legbensőségesebben ápolt vágya és mi volnánk a legboldogabbak, ha az annak teljesülését gátló akadályok mindenestül elhárulnának. A mozi, a divat és a közerkölcs. Irta: Benedek Vince. ..Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs ...“ Fogy már a nap és fogy vele a nyár... Itt van az ősz. Immár véget ért az ú. n. holtidény s a társadalmi élet a rendes kerékvágásba zökken. Megnyíltak e napokban nemcsak az iskolák kapui, hanem a színházak, hangversenytermek és mozielöadások helyiségének kapui is. Megjelennek majd a moziba hívogató, frivol jeleneteket rikító színekkel rekla- mirozó öles falragaszok is. Ép ez utóbbiakról s a velük járó erkölcsi hátrányokról óhajtok e lap hasábjain szólam. Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy nem végzek felesleges munkát. Úgy érzem, hogy ezeket a pikáns filmplakátokról ismert emberi mozzanatokat a társadalmi, erkölcsi és egy magasabb értelemben vett szemérem magaslatáról, szókimondó kíméletlenséggel kell kipécézni, hogy a káros mozik mérgező légkörét megtisztítani iparkodjunk, illetőleg az ifjúság testi és lelki épségét veszélyeztető kóranyagot veszélymentessé tegyük. Ha gyógyítani akarunk, el kell pusztítani a kórokozó bacilusokat. * Filmjének tárgya szerint, a mozi lehet ismeretterjesztő, erkölcsnemesítő; — lehet ismeretzagyváló, erkölcsméte- lyező. Ha szép és hasznos dolgokat mutat be, azt épen olyan mohón szívja magába a fogékony néplélek, mint a rosz- szat és csúnyát. Népünk ■— értem különösen a szeméremre kevésbbé kényes városi népet — sainos, inkább a mozi ferde irányát kedveli: mert perverzzé vált Ízlését ez elégíti ki, vánnyadt idegrendszerét ez
