Harangszó, 1931

1931-09-13 / 37. szám

1931 szeptember 13 HARANGSZÓ 301 hüscg hiánya okozza, hanem egészen más dolog. Mert hiszen a protestáns önérzetnek hatalmas föllobogásával ta­lálkoztam jó magam náluk. A barlahidai evang. leányegyház a pusztulás lejtőjére azzal jutott, hogy erősen halad az elnéptelenedés és elsze­gényedés felé. Az elnéptelenedés az is­kolában az iskolakötelesek rohamos és állandó apadásával jelentkezik. A tanácskozást vezető Schrantz Zol­tán lelkész ezekre a bajokra rámutatva elmondja, hogy az egyházmegyei gyűlés is a legnagyobb megdöbbenéssel foglal­kozott a barlahidai leánycgvház ügyével s "hogy megmenthessék a barlahidai le- ánvegyházat: a kemenesaljai egyházme­gye tanítói és lelkészei személyükre néz­ve is vállaltak magukra évi járulékokat és hogy a barlahidai leányegyházra néz­ve? egyedüli mentség az lenne, ha Barla- hida evang; missziói segédlel­készt kapna, aki a leányegy­ház gondozását megosztaná a tanítóval. . A tanácskozásban résztve­vő barlahidaiak a legnagyobb örömmel látnák, ha Barlahida egy, közöttük élő segédlel­készt kapna, csak az anyagi gondok eddig is ne tennék próbára teherbírásukat! Mikor délután elbúcsúztunk a jó barlahidaiaktól s ebben a hegyre föl, völgybe la „ország­ban“ hajtattunk vissza Pusz- taszentlászlóra, úgy elgondol­kodtam magamban; vájjon en­nek a magára hagyott kis vi­lágitó mécsesnek, Barlahidá- nak az ügye csak Barlahidáé-e, a kemenesaljai egyházme­gyéé-e, vagy pedig az egész magyar evangélikus világé is? Vájjon csak Barlahida érde­ke— e, hogy ez a kis mécses tovább világítson, lobogjon, vagy az egész evangélikus vi­lágé is? Vájjon szabad-e ma­gára, meg az egyházmegyéjére hagyni ezt a pusztulással vívó­dó leányegyházat? Úgy érzem: nem. S az a meggyőződésem: akik eddig talán azt sem tudták, van-e Barlahida a világon, vagy sem : azok is megmozdulnak Barlahida megsegítésére. Sztrokay Lajos. Hazai irodalmunk a valláserkölcs,i if­júsági színdarabokban meglehetősen sze­gény és ami van, az is csekély Kivéte­lektől eltekintve angyalszerii mesejáték, amely a való életről megfeledkezik. Ezt a hiányt némiképen pótlandó, adja ki Szántó Róbert budapesti ev. lelkész (I., Lenke-út 56.) „Szegények karácsonya" és „Isten ujja“ c. egyfelvonásos játékait, amelyek evangéliumi erköicsi tanítással telitvék és egyszerű földi lényeknek kiiz- ködését és gyarlóságait mutatják be. A darabok családi környezetben játszanak, tehát a legegyszerűbb eszközökkel is előadhatók. Egy füzet ára nem fogja meghaladni az I pengőt. 6 példány meg­rendelésével az előadás joga megvált­ható. Rapos Viktor. 'Míg zúgtak a debreceni nagytemp­lom harangjai, addig temettük Mezőhe­gyesen a tragikusan elhunyt Rapos Vik­tort, a messze környék előkelőségeinek, ev. és ref. lelkészek táborának, árván maradt gyülekezetünk nagyszámú kül­döttségének gyászával. Dr. Gaudy László beszélt az elhunyt­ról. Szenvedése könnyű volt neki, mert Istennel járt. Pillanatok alatt el tudta szaki'.ani lelkét e nyomorult testtől, mindattól, ami földi, siker, hiúság. Krisz­tusi veit élete, halála: némán vigasztalt másokat s arcán mennyei boldogság ült. Nagy József a dereceniek búcsúját tol­mácsolta. Attól búcsúzott, aki maga volt a szerénység, a hivalkodás nélküli szere­tet. Garda Dezsöné a Filléregylet utolsó üdvözletét hozta,: meghalhat az, akit nc*hi szeretnek, de akit szeretnek, az • lel­kűnkbe költözik s tettekre ösztönzi az árva lelkeket. Elefánty Sándor igazgató a tanítótestület, a kis emberek világából jött, akik feleletet várnak: hová mentél? te, aki magad voltál a hozzájuk hasonló gyermeki. Oda, hol igazak élnek. Onnét, hol nem talált igazat, csak hamisságot, onnét, hol martiriumot hordott lelkében, fájóbbat, mint ami kioltotta életét. Be­hintette a gyermeki szeretet virágaival sírját, kis kertje földjét hozta vánkosúl, csendes nyugovásra. Dr. Horváth Gyula az Egyházi Vegyeskar elnöke búcsúztatta attól a kis körtől, höl örömrpel pihent, szeretetet tapasztalt-. Rákövetkező vasárnap gyászisten­tisztelettel áldozott gyülekezete, Debre­cen, felejthetetlen emlékének. E. S. OLVASSUK A BIBLIÁT. Krisztus programja. Szeptember 14. A cél. János 18, 36/a, Máté 5, 48. Jézus Krisztus, mondhat­nánk, programmbeszédet mondott Pilá­tus előtt. János evangélioma 18, 36—37- ben közli ezt velünk. Legelőször a célt jelöli meg. Mindenki, aki Őt követi, igyekezzék, hogy e célt elérje. A cél az ő országa. Erre azt moudja Jézus, hogy „nem e világból való“. Tehát messze van. Nem földrajzilag elhatárolható or­szág. Nem közelfekvö, kicsinyes cél ez, mint a hadsereg győzelme, az üzlet megkötése, a kitüntetés, a hivatali emelkedés. Az Ő or­szága a tökéletesedést, a szent­té levést foglalja magában. Vájjon ma nem vettem-e le tekintetemet életem messze látóhatárán levő Krisztus-jelöl­te célomról? Szeptember 15. Az út. János 18, 36., Máté 7, 14. Messze van a Krisztus országa és ne­héz elérni. Nem lehet fegyver­rel felszabadítani a hozzája ve­zető utat. Szoros a kapu és keskeny az út, amely oda visz: Állandó izgalomban tartja a rajta haladót. Ha ma este azzal hajthatom le a fejemet álomra, hogy elvégeztem min­dent, hogy azt érzem, jól jár­tam az úton, ha magammal megelégedve mondhatom ezt, akkor nem a Krisztus útján jártam! Szeptember 16. A segítség. lános 18, 36/a. Róm. 7, 24-25. Jézus nagyon jól tudja, ‘ hogy az ő országa messze van és nehéz a hozzá vezető út és tudja, hogy segítség kell az embernek, mert esendő és ha­landó. Mint ahogyan az or­szága is, a segítség is onnan felülről való, nem e világból. Nem pénz, nem vagyon, nem tudomány, hanem kegyelem. A ..nyomorult ember“ csupán a Krisztus által menekedhetik ki a Sátán birodalmából és csupán Krisztus vezetheti az örök révpartok fe­lé. Mi volt ma nekem Krisztus? Semmi? Nem törődtem vele? Szeptember 17. Az erő. János 18, 36/b., Filippi 4, 13. Csodálatos' Jézus Krisztus, ahogyan ott állt Pilátus előtt, a hatalmában és fegyvereiben bízó hely­tartó éllőtt. Szemébe mondja, hogy neki nem kell a fegyveres vitézek serege, amiben az akkori világ • leghatalmasabb császára és birodalma, a római, bízott. Az Ö országa „nem innen való“, hanem onnan felülről. Abban bízik, aki elkiil- dötte, megerősítette Őt. Micsoda rendít­hetetlen hit. Bizom-e én abban, aki en­gem elküldött? Hiszem-e, hogy Ő meg is erősít? Szeptember 18. Az eredmény. János 16, 33., I. lános 5, 4/b. Krisztus minden felett tud győzedelmeskedni. Általa, Velef t Rapos Viktor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom