Harangszó, 1931
1931-01-04 / 1. szám
4 HARANGSZÓ 1931. január 4. szatérnek a szárazföldre, ahol a perzselő nap öt perc alatt elvégzi a szárítás munkáját. Továbblépegettem, mint a többiek, mert magas termetű vagyok, addig, amig a viz az államig ért. Meleg volt a viz, sűrű és tapadós. Miután úgy tettem, mintha innám a förtelmes pocsolyából, megálltam, mintegy imába mclyedve és elnéztem a leirhatatlanul szinpompás képet. Erre belépett egyik az imént érkezett csúszó-mászók közül. Most már egyenesen járt, hiszen a fogadalmának eleget tett. De menésén meglátszott, hogy ez az ember hosszú ideig nem járt lábon, más ember módjára. A szemé szikrázott, a két karját függőlegesen a feje fölé tartotta és énekelve taposta a vizet. És egyszerre átmenet nélkül csend feküdt a tömegre, a legkisebb zörej is elhalt. Ez az ember énekelve ment tovább, a szemeit mereven előreszegezve. A víz már a melléig ért, azután a nyakáig, elöntötte a száját, az 'orrát és mikor mellettem elhaladt, már csak a keze látszott ki. És ezek a kezek mintegy tapogatódzva siklottak tovább, előre, azután néhányszor imbo- lyogva kapkodtak és eltűntek. És most szörnyű kiáltás, amely ezerszeres bömbölő visszhangra talált, terjengett a két part között. A tomboló vallásos el- vakultság jeladása volt ez. És mindjárt még egy indult el énekszóval, a kezei utoljára villantak fel a sárga tükör fö- lötj, . tirysen . bélePiarkoltak a levegőbe — és elsülyedtek. Tomboiló lelkesedés fogadta ezt az isteneknek tetsző áldozatot. Még hárman sétáltak át ugyanezen az úton a sokfejű indiai istenek mennyországába, azután az utolsó következett, egy tagbaszakadt, szép szál legény. — Egészen lassan lépegetett. És ismét felharsant az ordítás a tömeg ajkán, de most másképpen szólt: figyelmeztetően. És a folyón lefelé, egyenest a halálraszánt felé, repült a rendörbárka. Két tehérruhás férfi állt az orrán, integetve és a hindu most már sietett. A keze abban a pillanatban tűnt el, amikor a bárka hirtelen megállt és a két férfi egyike a magasan félcsapódó vizbe ugrott. Másodpercekig ott maradt. Azután örvénylett a víz, két dulakodó test bukkant fel a tajtékban. A karjaik csapkodtak, egyszer a rendőr fél testével kiágaskodott, azután mindkettő ismét elmerült. Ott lenn életre-halálra menő küzdelem folyt, mert szemmellátható volt, hogy a hindu magával együtt a vizbe akarja fullasztani hivatlan életmentőjét. Újra felkerültek és az angol hatalmas ökölcsapásokat osztogatott. A hindu alighanem jól irányzott ütést kapott, mert feldobta a karjait és lebukott. A kivörösödött arcú angol fürgén, mint egy csuka, utánamerült és az élettelen embert a hajánál fogva, újra feltűnt. A csónakról kinyúló rudak és segítő kezek mindkettőt a fedélzetre emelték. Amig a vallásos öngyilkos mozdulatlanul feküdt, a vörös áííkapcsú, csuromvizes rendőr dühösen ugrált a fedélzeten, az öklét rázta és fenyegetően kiáltotta felénk: —• Barna csőcselék, én majd megta- nítlak titeket! A csónak megfordult, felfelé kapaszkodott a folyón és sok ezernyi torokból panaszos sóhaj kelt egyik partról a másikra. A fanatizmus fellobogott és rövid időre ismét elhunyt. Több barnabörű nem indult ezután Hindosztán istenektől nyüzsgő paradicsoma felé. Visszatértem a szárazföldre, megszá- ritkoztam a napon és egy zsúfolt udvaron leltem tanyát, ahol leheveredtem a sarokba, elfogyasztottam a vásárolt ételeket és elaludtam.“ Szabad-e nekünk ezek után tétlenül nézni a kiilmisszió ügyét? Szabad-e engedni, hogy azok az emberek, akik így vágyódnak az Isten után, ne találjanak oda Istenhez, csak azért, mert mi semmit sem teszünk azért, hogy ők megismerjék az igaz Istent? H adakozzunk a ARANGSZÓ TERJESZTÉSÉRE! Karácsonyi szeretet. Minden ajándék új ajándékokat szül. Hogyne szülne tehát sok ajándékot Istennek az a nagy ajándéka, amivel karácsonykor ajándékozta meg a világot az Ő szent Fiában. Minél jobban érezi valaki megajándékozott voltát és minél jobban örül annak; amit kapott, annál jobban akar másokat is megajándékozni. Ki érezné jobban Krisztus ajándékának értékét, mint ép az az evangélikus egyház, mely egész vallásosságát erre építi fel? Kinek kötelessége a karácsony ünnepét szeretet ünnepévé tenni az emberek számára, ha nem az evangélikus egyháznak? Érdemes volna egyszer statisztikát állítani össze arról, hogy menynyire megy annak a szeretetnek az értéke, amit egy karácsonykor csak a magyar evangélikus egyház juttat a szegényeknek a maga szegénységéből. Az alábbiakban adunk egy kis ízelítőt belőle. Miskolcon már dec. 6-án ruházott fel az ev. nöegylet 100 leánygyermeket, 50 fiúnak pedig cipőt ajándékozott. Tatabányán, a református egyház és az evangélikus misszió karácsonyi ünnepélyén nagy sikerrel adták elő ifj. Hegedűs Sándor „Bakony“ című színdarabját. A szép ünnepély keretében százötven szegény gyermek kapott ruhát és ajándékot. Pécsett. Egyik jó evangélikus családunk eredeti és bizonnyal Istennek is tetsző módon "kívánt hódolni karácsony fenséges ünnepeiben az örök Szeretet ura előtt. A család felkérte lelkészünket, hogy küldjön neki az ünnepi napokra, 24 — 28-dikára vendégül teljes napi ellátásra egy kis 8—10 éves leánykát, akit mint családtagot kívánnak megbecsülni és szeretni. Igen, — mert az ő ekkora leánykájuk már nem tér meg karácsonyfájuk alá — elköltözött egy szebb világba, — és a család: szülők és testvérkék úgy szeretnék, ha legalább helyettesében lenne köztük a harmadik leányka, a harmadik testvérke is. Orosházán a Nő- és Leányegylet 200 szegény gyermeket ajándékozott meg dec. 20-án meleg ruhával és cipővel. A Szombathelyi Prot. Nőegylet december 23-án tartotta karácsonyi ünnepélyét az evang. templomban, amely alkalommal 51 felnőtt és 28 gyermek részesült karácsonyi ajándékban. Szentendrén az Evangélikus Nöegylet dr. Dobák Em'ilné vezetése mellett 20 szegény gyermeket ruházott fel karácsonyfa ünnepélyén. A mezöberényi I. kerületi nő- és Ie- rinyegyesület karácsony ünnepe alkalmából 60 szegény gyermeket s 15 elaggott, szegény egyháztagot részesített Morrison Róbert, Kína úttörő misszionáriusa, ki 40 évet töltött egy pincében, hogy a kínai nép részére lefordíthassa a bibliát. — Állandóan ki volt téve annak, ha megtalálják, azonnal megölik.
