Harangszó, 1931
1931-09-13 / 37. szám
XXII. évfolyaitl. 1931 szeptember 13. 37. szám. Alapította: KAPI BÉLA juin-bMD. I .aptulajdonoa : Dunántúli Luther-Szővetseg. kr. OrHZÁgow Luther* S/.övoiHtí*; hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacse.kkszánila: 80 526 Klőfizotést elfogad minden ovang lelkész és tanító. De Jézust estik úgy lehet követni, Hogyha, mint ö, úgy tudunk szeretni; Úgy lesz példátok, Hogyha egymás terhét hordozzátok ! A ..Marangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR ÍI., Pntöfi-tAr 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4o fillér. Kgy évre -t P Hu fillér Csoportos küldéssel l0°/o-08 kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódallamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A mi dicsőségünk. Galata 520. .Ne legyünk hiú dicsőség kívánók" . . . A ugustinus, ez a nagynevű és kegyes lelkű egyháziatya így nyilatkozott egyszer: „Ha megkérdezel a felöl, hogy melyik a leg- elengedhetetlenebb keresztyén erény, így telelek: az alázatosság. És ha százszor megkérdezel, százszor azt felelem: az alázatosság“ ... Az e világ szerint gondolkozó emberek persze más véleményen vannak. Valaminek lenni, vagy még inkább valaminek látszani, feltűnni, érvényesülni bármi áron vallja a „modern“ emberek serege. Ma is mindenki sokat tart magáról, várja a felebarátok hódolatát, hajlongását, csengő-bongó dícséretét. Kicsinyek és nagyok, tanult és tanulatlan emberek „hiú dicsőség kívánók“, törtetők, önmaguknak bálványozói... Pedig ennek a dicsőségnek igazán nem sok értelme van ... Szétfoszlik, oda lesz, mint a pára . . . Ma „Hozsánna“ - holnap „Feszítsd meg!“. . . Aki most magasztal, a következő órában már átkozod lehet. Embereknél ezt a hiú dicsőséget szerezheted meg. És vájjon az Isten is ezt a dicsőséget mérlegeli a számadáskor? Az élőknek és a holtaknak bírája talán, a földi rangodat, népszerűségedet, hiú dicsőségedet fogja keresni, mikor ítélet alá von ? , . . Feleletként eszünkbe jut Augustinus szava az alázatosságról . . . Eszünkbe jut, hogy szegény bűnös emberek vagyunk, haszontalan szolgák s nem az emberek dicséretére, hanem az Isten kegyelmére vagyunk rászorulva. Ott nyerünk mi igazi dicsőséget, amikor kegyelemből az Isten gyermekei lehetünk, Jézus tanítványaivá és a mennyország boldog örököseivé tetetünk . . . Ezt a dicsőséget keressétek! Örök Istenünk, a te Szentlelked ígv igazgassa értelmünket, szivünket, gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket . .. „Oh dicsőség örök Fölség, Előtted lebont tok; Bús szivemmel, könnyes szemmel, Jézus, hozzád fordulok. * * Tekints reám kegyes Atyám Térítsd hozzád szivemet. Van valami boldogító tudat, valami lélekemelő őserő a fenti két szóban: „Jézus tanít“. Két ezredéve hangzott el ajkairól a szó, mellyel felrázta a vaksötétben bujdokló szegény földi vándort. Ez a két ezredév a tanúsága annak, hogy tanítása utolérhetetle- nül és egyedülállóan igaz tanítás, mely üdítő balzsamként gyógyít- gatta, hegesztgette be az emberek szívén az élet feltörte nagy sebeket. Talán csodálkozva kutatjuk az erőt, mely az Ő egyszerű tanítását ilyen egetverő magasságokba emelte, talán kételkedünk afölött, hogy nem volt-e Ö egy földi sereggel ellátott nagy hadvezérzseni; hiszen az emberek által tisztelt „nagyok“ mind fegyverrel, ártatlan és bűnös emberek vére árán lettek naggyá. Talán mindezen csodálkozunk. Csodálkozunk, mert még mindig igen sokunknak megfoghatatlanul ismeretlen fegyver a szeretet fegyvere s erejében még mindig oly sokan nem akarnak hinni. Gyarló anyagias gondolkodásunkban még mindig felette áll az anyag a szellemnek, a földi élet az örökkévalóságnak. Hozzád esdek és kereslek, Mint én jó Istenemet. * * E világnak, mint virágnak Szépségei bár nagyok; Hízelkednek, de nem tesznek Senkit boldoggá azok. * * Kívánságom és vigságom Teljes s állandó lészen, Ha kegyelmed, segedelmed, Jézusom körülvészen “ Ámen. * Két évezred tűnt le már azóta. Az emberiség megriasztott hangyabolyként nyüzsög, ront, alkot és kutat nagy lázas tettrekészséggel s Jézus egyszerűen fenséges kiáltó szava a pusztában eljut a mai kor lármájában robotoló ember fülébe is: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugosztallak titeket“. És akkor elnémul a zaj, a technikai alkotások, gyárak idegroncsok) dübörgése, hogy helyet adjon az emberben lakozó másik világnak, — a léleknek, mely épen úgy megköveteli kielégítését, mint a test. Valami úgy hív, úgy húz a Mesterhez. „Jöjj hozzá, légy vele, pihend ki nála fáradt lelkedet, meríts tőle új erőt a küzdelemhez — Jöjj, — nézd Ő vár és hívogátólag int feléd.“ Elsimulnak homlokunkon az élet barázdái, vele vagyunk. Mintha ezer édes harang csilin- gelése ringatná lágyan lelkünket, amikor beszélünk vele. Micsoda erő az, mely úgy elfogja szívünket, amikor elővesszük az Ő tanítását, az ősök vérén megvédett és megszentelt Bibliát! Belső fohász tör Jézus tanít. Irta : Eördögh Virgil, ev. tanító.
