Harangszó, 1931
1931-09-06 / 36. szám
290 HARANGSZÓ 1931. szeptember 6. bátorító kézszorítással biztatna téged, ha igazán mindenki,de mindenki esküdt ellenséged lenne s abban találná gyönyörűségét, hogy téged kínozzon, akkor sem volna jogod azt mondani, hogy nincs szeretet ezen a világon. Nézz arra a töviskoronás királyra, aki meghalt éretted a kereszten s aki most leszáll az Atyaisten jobbjáról, letérdel az Atya királyi széke előtt s érted imádkozik. Mögötte megszámlálhatatlan sereg zűgja rá az együttimádkozás ámenjét. Lehajtom a fejem s míg arra gondolok, hogy imádkoznak értem, a lelkem mélyén elkezd gerjedezni valami csodálatos melegség: Mennyien imádkoznak értem, mennyire szeretnek engem! Imádkoznak értem. Ez nemcsak tény és vigasztalás, hanem magyarázat is. Sok minden van az ember életében, amit nem tud megmagyarázni. Mikor biztosan várjuk bűneinkre a büntetést s összehúzzuk magunkat, mint a gyermek a megfenyités pillanatában, mikor tudjuk, hogy most csap le rám a pálca és egyszerre csak hihetetlen módon elmúlik fejünk fölött a zivatar, el- oszlik a viliámterhes felhő s kisüt a nap..., mi ennek a magyarázata? Erre nem elég magyarázat az, hogy Krisztus felvitte bűneinket a fára, mert a váltság még senkit sem mentett meg a bűn természetes következményeitől. Erre csak az elég magyarázat, hogy Krisztus és az övéi imádkoznak értem. Vagy ha úgy körülvesz minket Isten az ő szereidével, hogy szinte megdöbbenünk a jóságán, mint Péter a nagy halászaton, mikor félelem fog el amiatt, hogy minden úgy sikerül, hogy örömrózsáinknak nincsen tövise, terveink előtt nincsenek akadályok, hogy mindenki Imádkoznak értem Finnországban. úgy a kezünkre és a kedvünkben jár, amikor szeretnénk Péterrel így kiáltani: eredj el, Uram, mert én bűnös ember vagyok . . ., lehet-e erre más magyarázatot találni, mint azt, hogy mennyire szeretheti Isten azokat, akik engem szeretnek és imádkoznak értem! Lehajtom a fejem s míg arra gondolok, hogy imádkoznak értem, elkezd derengeni előttem a múltam. Kezdek sok mindent megérteni s ajkamon most már nem a tényeket megállapító tudós tárgyilagossága, a nyilvánosságtól félő ember tiltakozása, a szeretet után sóvárgó ember csendes boldogsága, hanem a hála hallelujája ez a rövid mondat: Imádkoznak értem ! Imádkoznak értem! Ez hatalmas erőforrás is. Imádkoznak értem, tehát figyelnek engem. Nem hagyhatom el magam. Össze kell szednem minden erőmet. Imádkoznak értem, tehát segítenek nekem. Nem vagyok egyedül. Számíthatok egy sereg ember támogatására. Aki imádkozik értem, az segít nekem. Aki nem segít, nem imádkozott igazán értem. Imádkoznak értem, tehát az Isten erejét szerzik meg számomra. Nem félek, erőm az Isten ereje! Önmagámból, a világból és Istenből így ad nekem sok erőt ez a gondolat: Imádkoznak értem. így tölti el az ember szivét megingathatatlan biztonságérzet. Nincs ember, aki ezt az erőforrást nélkülözhetné. Még Pál apostol is, aki pedig el merte mondani magáról: Mindenre van erőm a Krisztus által, még ő is így könyörög a hivei- nefe Kérlek pedig titeket atyámfiai A zálog. Irta: Szende Ernő. (11) ' Mindnyájan nevettek. — őszinte vagyok hozzád barátom. Leányom szereti falum fiatal lelkészét. Csemez Gábor a neve. Apja megmentette leányom életét, de meg az enyémet is. A fiút én taníttattam. Megszerettem. Igen derék,, jellemes férfi. Szivem óhaja, hogy a gyermekem legyen. Az volna az óhajom, ha fiammá lehetne a törvény előtt is. örökölhetné nevemet, birtokomat és nemességemet. — Vagyis Csep- reghy-Csemez nevet viselhetne. Wimpfeng felállott. — Más óhajod nincs? — Nincs. — Ez is meg lesz barátom, örülök, hogy szolgálatodra lehetek. De most megbocsáss egy pillanatra,. Kiadom a rendelkezést, hogy emez iratok elkészüljenek mire ö felségéhez megyek. A gróf távozott. Csepreghy egy forró imát mondott magában. Wimpfeng visszatért. Elbeszélgettek erről is, arról is. Mikor elérkezett az audiencia ideje, elbúcsúzott. — Maradj itt, kérlt'k s várj meg, míg visszatérek. Csepreghy magára maradt a gondolataival. Lassan múlt az idő, de Végre mégis csak megjelent a barátja. — Íme, itt az irat, amely a birtokaidon levő összes templomokat feloldja a zár alól. S itt van-a másik, mely nemesi rangra emeli jövendő fiadat Csepreghy- Csemez névvel. Ennek másolata majd a nádor útján lemegy a megyéhez, mert azt ott kell kihirdetni. Csepreghy szíve tele lett. Meghatot- tan ölelte meg barátját. — Fogadd hálás köszönetemet. . . A gróf szavába vágott. —- Már megint köszönet? Mindjárt visszavonatom, ha még egy szót szólsz! Azonban most én kérek tőled valamit. — Parancsolj velem. — Meddig maradsz itt? — Holnap, vagy legkésőbb holnapután indulni szeretnék. Hiszen értheted, ha sietek a boldog hírrel. — Megértelek. Hát míg itt vagy, az én vendégem iégy. Ez az én kérésem. — A legnagyobb örömmel. — így megegyeztünk. S most jüj: velem. * Csepreghy megérkezett. Ellának elmondta, mit végzett. Aztán kézen fogta — Most pedig jöjj, Ella, menjünk édesanyád sírjához. Hadd adja áldásodat ö is reád s reám is Most már teljésen megbékültém Istennel s önmagámmal. Ella átölelte édesapját. — Te jó, te édes jó apuskám! Mikor megbékült szívvel feljöttek ; kriptából, kocsiba ültek s Mátéhoz hajtattak. — Megjöttem, tisztelendő uram. í- jó hirt hozok. Egy Írást vett elő. — íme a király irata, amely a birto komon levő összes templomokat feloldj; a zár alól. Máté imára kulcsolta a kezét. — Nagy az Ür, nagy az Ö hatalma Áldassék érte az ö szent neve. Csepreghy most Csemezhez fordult.
