Harangszó, 1931
1931-08-30 / 35. szám
XXII. évfolyam. í931 augusztus 30. 35. szám. Alapította: K A Pl BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országon Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r As Istennek jótetssése As ő ssent és bölcs végzése Éltem zsinórmértéke; Lelkemnek üdvössége. A ,,Harangszó" szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Potőfi-tór 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-o8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. O kívánja. Máté 5a». „Én pedig azt mondom néktek : Ne álljatok ellene a gonosznak“. . . N e álljatok ellene a gonosznak, vagyis gonoszért gonosszal ne fizessetek. Inkább tűrd el a bántal- mat, csak te ne okozz szomorúságot senkinek. „Aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is“ — ezt mondja az Úr! Türelmet, szelídséget, megbocsátani tudó készséget vár gyermekeitől az Isten, azt a fölényes, engedékeny szere- tetet, melyet Jézus tanúsított durva bántalmazóival szemben, mikor így válaszolt: „Ha igazságot szóltam, miért versz engemet? ...“ A magad kezével ne akarj elégtételt szerezni, sérelmeidet ne akarjad sérelemmel visszaverni. Isten a bíró, az Ő kezében az ítélet, várj arra . . . addig pedig, „ha valaki el akarja venni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is ..“ Látod, Isten itt megint engedékenységre, türelemre kér, félremagyarázhatatlan szavakkal megint csak arra int: inkább szenvedd el a sérelmet, a hántást, de ne bíráskodj, ne ítélkezz . . . emberi ítélet mindig új sebeket vág a szíveken ... És ha valaki téged — bár joga nem volna hozzá — egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre!.. . Miért? Azért, mert Krisztus ezt a szeretetet, ezt a csodálatos engedékenységet várja, kívánja, sőt követeli tőled! Mindezekre pedig ne mondjuk hitetlenkedő szívvel: Oh, milyen messze vagyunk még attól, hogy az emberek így cselekedjenek! Ne rázzuk a fejünket tamáskodva, hogy hát mindez csak álom, hogy angyalok kellenének a megvalósításához!... Ne azt mondjuk, de foglaljuk imádságunkba, hogy Ő kívánja, Jézus kívánja, Isten kívánja... tőlünk emberektől, gyermekeitől, akiket megváltott . . . Urunk, Jézusunk! Formálj minket új emberekké, a te népeddé, hogy akaratod szerint utaidon járjunk... Bízd Istenre mind halálig Jámbor szívvel magadat, S szenvedésed üdvre válik, Ha bizalmad hű marad, Mit az Úr nyújt, azzal érd be, S tied lesz az égi béke; „Bizonyítsa be, hogy van Isten!“ — így szólt egy fiatal, hitetlen kereskedő hozzám. „Kész vagyok bebizonyítani“ — válaszoltam s észrevéve, hogy többen érdeklődéssel hallgatják párbeszédünket, a következő okfejtésbe kezdtem: „Ismerek embereket, akik szeretettel megtelve járnak a földön. Vájjon honnan vették ezek a szeretetet? Önnönmagukból a szeretetnek ilyen bőségét nem meríthették. Hiszen tudjuk, hogy sajátmagunkban kevés jó lakozik. Emberektől sem kapták, hiszen az ő részükről inkább irigységben és szeretetlen- ségben van részük.“ „Honnan vették hát a szeretetet?“ Miután a feltett kérdés válasz nélkül maradt, így folytattam: „Az Isten szeret — azt mondja ez a könyv (s itt eléjök tartottam a Bibliát), a szeretettel megtelt emberek Istenből, a szeretet forrásából merítik a szeretetet, úgyhogy amikor rájok nézünk cáfolhatatlan bizonyságait látjuk annak, hogy él az Isten.“ Mikor I. Kor. 13, 1. versét olvassuk Apollost — a görög klasszikusok emlőin nevelkedett, ragyogó tehetségű ifjút kell szemünk elé képzelnünk. Vele polemizál Pál apostol a korinthusiakhoz írt leveKeskeny útról le ne térj S tied lesz a menny, ne félj! * Örvendeznek nagy hitednek Az ég minden angyali: S lesznek példás életednek E földön is nyomai. Nemes harcban szép a pálya, Jézusé igy lön a pálma; Aki mennybe így jutott S néked utat mutatott. Ámen. * leiben. Apollos szinte az „angyalok nyelvén“ tudott szónokolni s mégis bomlásnak indult vezetése alatt a korinthusi gyülekezet. Miért? Azért, mert Apollost nem a szeretet indított a szólásra. Neki üzeni azt Pál apostol, hogy „az Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben!“ Prófétai tehetséggel megáldott keresztyének is nem kis számmal akadtak az apostol gyülekezeteiben. De a jóstehetség még nem elég az üdvösséghez. Elvégre a kampós orrú, színes papagály is — amelyik bilétát húz a vásárban, valami hasonlót művel. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok“ — ezt mondja az Űr. (Ján. 13, 35.) Vagyis szeretet nélkül nincs keresztyenség. Éneikül a legszebb jövendőmondás sem ér egy hajítófát. Hiába tudsz sokat. Hiába halmozod fel emlékezetedben könyvtárak ismereteit. A tudománynak is csak úgy van értéke, ha a szeretet tüze folytonosan tisztítja, nemesíti és Isten szolgálatába állítja. Isten nélkül a tudomány áldás helyett átokká válik. Elég a tankok és gázbombák „feltalálóira“ utalnunk. A hit is elfajul szeretet nélkül. Egy-egy jezsuitának oly fanatikus hite van, hogy a hegyet kimozdítaÉnek a szereiéiről. I. Kor. 13. — Irta: Horeczky Béla.
