Harangszó, 1931

1931-08-16 / 33. szám

a csónakjuk felborult a viharban. A ki­rály a partról látta vergődésüket, gyor­san beleült motorcsónakjába és a már fuldoklókat egytől-egyig kihúzta a víz­ből. A lakosság lelkesen ünnepelte az életmentő uralkodót. — Az amerikai Egyesült-Államokban növekszik a mun­kanélküliek száma. Ford, a világhírű autógyáros beszüntette gyári üzemét. Ennek ellenére amerikai gazdasági szak­értők azt mondják, hogy a mély pontot már elértük és nemsokára gazdasági fel­lendülés várható. KARCOLATOK. Mit tanulnak meg mások tőlünk ? Két kép jelenik meg a szemem előtt. Az egyik a háború alatt történt. Magyarországon. Elgondolkozva megyek egy hatal­mas gyárudvaron keresztül. Köröttem fülsiketítő zaj. Hengerek dübörögnek, motorok pöfögnek, tolató mozdonyok kerekei csikorognak De mindent túl­harsog egy érces férfihang. Rettene­tesen káromkodik, de úgy ám, hogy még ma is belepirulok, ha rágondo­lok. Nem tudom szó nélkül hagyni. Odamegyek hozzá és szemrehányást teszek neki. És ekkor olyan feleletet kapok, amire egyáltalán nem voltam elkészülve: „Nem tudom magyar!“ Kisült, hogy orosz fogoly az illető, akit napszámos munkára rendeltek be a gyárba. Talán kenyeret még nem tudott kérni magyarul, magyar imádságot még bizonnyal nem tudott, de .. . káromkodni magyarul, már kitünően tudott. * * ■* A másik most történt ezen a nyá­ron. Németországban. Berlinben kellett töltenem pár órát. Ép ebéd idő volt. Gondoltam, meg­ebédelek. A pályaudvar körül keres­géltem vendéglő után. Végre találtam egyet, amelyik nem volt nagyon fé­nyes, tehát nem látszott nagyon drá­gának, de elég bizalomgeijesztő volt, tehát nem gondolhattam piszkosnak. Bementem. Harmadmagammal vol­tam. Még egy magyar és egy finn tanárnő. Míg az ebéd készült, a nem­zetközi érintkezés bábeli nyelvzavarán beszélgettünk. Hol magyarul, hol finnül, hol németül, már amelyik nyelven valamit jobban tudtunk meg­értetni. A furcsa hangzású beszélge­tésre egyszerre csak odajön az asz­talunkhoz a vendéglő tulajdonosa és megkérdezi, hogy milyen nemzetisé­gűek vagyunk? Mikor meghallja, hogy magyarok, akkor felderül az arca s elkezd magyarul beszélni. De 1931. augusztus lé. Háranószó mit ? Csak az első két szót tűri meg a papír: „Az apád Istenit. . .“ A folytatását el lehet képzelni. Az ocs- mány káromkodások egész áradata. Rettenetesen szégyeltük magunkat s csak azért adtunk hálát Istennek, hogy finn tanárnő vendégünk nem értett belőle semmit. A beszélgetés során kisült, hogy valamikor régen, mint osztrák állam­polgár, a magyar felvidéken szolgált, mint katona a vendéglő tulajdonosa. Egy kukkot sem ért magyarul. Még csak meg sem ismeri a nyelvek töm­kelegében, ha valaki magyarul beszél. De káromkodni kitünően tud. * * * Az ember mindig azt tanulja meg egy idegen néptől először, amit leg­többet hall tőle s amit legjellegzete­sebbnek tart nála. Hát nem rettenetes szégyen az, hogy a magyartól káromkodni tanul meg a világ? HARANGSZÓ. Szentháromság u. 11. vasárnap. 1. Korinthus 15. 1-10. Szomorúan áll a magyar gazda a hom­bár mellett, amelynek a fenekén úgy hú­zódik meg az idei termés, mint a sareptai özvegy vékájának fenekén a marék tiszt. Szomorúan emelgeti a részes arató a csép­lőgép mellett a zsákját, melybe igen gyéren ereszt a gép magot. Ajkukon egyforma a panasz: Hát hiába dolgoztunk? Hiába dolgozni nagy fájdalom. Hát mi nem dolgoztatjuk-e sokszor hiába az Istent? Milyen aratást ad a mi lelkünk szántóföldje a magvető Istennek ? Milyen eredményt ér el az igehirdetés a mi életünkben ? Elmondhatjuk-e, hogy Istennek hozzám való kegyelme nem lön hiábavaló? Vagy azt állapítja meg rólunk Isten, hogy hiába lettünk hívőkké? D. Kapi Béla püspököt a Pécsett nemrég alakult Janus Pannonius-Társa- ság irodalmi és kulturális téren kifejtett eredményes munkálkodása elismeréséül tiszteleti tagjának választotta meg. Magyarhoni egyetemes egyházunk évi rendes közgyűlését f. évi november hó 27-én tartja Budapesten. November 26-án d. u. 5 órakor közgyűlési előérte- kezlet, 6 órakor megnyitó istentisztelet lesz a Deák-téri templomban. A dunántúli egyházkerület október 15-én tartja rendes évi közgyűlését Kő­szegen. A kedvezményes vasúti igazol­ványt igénylők a kiinduló állomás és a vasútvonalak megjelölésével forduljanak illetékes esperesei hivatalukhoz. A pápai ev. elemi iskola a múlt tan­évről házi sokszoritással adott ki értesí­tőt, mely 8 oldalon röviden tájékoztat a tanév történetéről s a tanulók eredmé­nyeiről. Az iskolába 109 fiú és 71 leány jár, mint mindennapos. Ezek közül 170 2 fi evang. Az ismétlő iskolának 27 növendé­ke volt, melyből 25 evang. Kakas Irén tanítónő az elmúlt évvel töltötte be taní­tói működésének 25-ik évét. Ágoston Jó­zsef tanító a jövő évben katonai szolgá­latot teljesít. Ez idő alatt helyettest al­kalmaz az egyház. Másodfelügyelő beiktatás. Szutter Dánielt, a pápai ev. gyülekezet újonnan választott másodfeltigyélőjét e hó 9-én a délelőtti istentisztelet keretében iktatták be tisztségébe. Uj orgona Bonyhádon. A bonyhádi ev. gyülekezet a mai nehéz időben dicsé­retre méltó áldozatkészséggel uj orgonát szerzett be, melynek ünnepélyes felava­tását aug. 20-ra tervezik. Az uj orgona 10.000 pengőbe került. Uj Johannita-lovag. A Johannita-rend nagymestere a rendkáptalan javaslatára jalsovai dr. Jalsoviczky Zoltán pénzügy- miniszteri osztálytanácsost a rend tiszte­letbeli lovagjává nevezte ki. Diakonissza felvétel Győrött. A győri ev. diakonissza anyaház augusztus 9-én öt uj diakonissza nővért vett fel ünnepé­lyes keretek között a templomban: Tóth Margitot Börcsröl, Szarka Irmát Celldö- mölkröl, Schrödl Adél és Zsohár Lenkét Kőszegről és Lackner Paulát Sopronból. Egyházmegyei közgyűlés. A veszpré­mi evangélikus egyházmegye július 8.-án tartotta évi rendes közgyűlését Takács Elek esperes és Mihály Sándor egyház­megyei felügyelő társelnöklete alajtt. Előző nap a különböző bizottságok tar­tották meg üléseiket, majd előértekezlet volt a gyülekezeti nagy tanácsteremben. Másnap reggel a közgyűlés gyámintézeti istentisztelettel vette kezdetét, amelyen Somogyi Károly, somlószőlősi lelkész prédikált. Istentisztelet után a közgyűlés alkotó tagjai s az érdeklődő hívek felvo­nultak a tanácsterembe, hol a megalaku­lás után Takács Elek esperes a közgyű­lést emelkedett szellemű beszéddel ve­zette be. Megemlékezett a reformáció, illetőleg a protestántizmus áldásairól, amely különösen a kultúra előrehaladá­sában nyilvánult meg. Féltő gonddal szólott a törpeiskolákról, amelyeket a kutuszminiszter rendelete halálra ítélt. A közgyűlést a megjelentek üdvözlésével megnyitotta. Vitéz Draskóczy István, a pápai gyülekezet felügyelője szives sza­vakkal üdvözölte a Pápán gyülésezö egyházmegyét, amit Takács Elek köszö­nő szavakkal viszonoz. Az ez évben Kő­szegen tartandó egyházkerületi közgyű­lésre megbízólevéllel kiküldötték dr. Mohácsy Lajos marcalgergelyi, Hering János veszprémi, Szabó Ferenc vanyolai lelkészeket s vitéz Draskóczy István, dr. Zauner Róbert, Rádóczi Boda László vi­lágiakat. Esperes bejelentette, hogy az egyházmegyei felügyelő mandátuma le­járt. A közgyűlés elrendelte a választást, relhíván a gyülekezeteket, hogy szavatai- kat szeptember hó 15.-ig az esperesi hi­vatalhoz juttassák el. Ezek után Takács Elek esperes előterjesztette nagy gond­dal megszerkesztett évi jelentését, amelyben a szomorú és örvendetes ese­mények egymást váltogatják. Az egy­házmegye minden fontosabb mozzanatá­ra kiterjeszkedő jelentést az egyházme­gyei közgyűlés köszönettel fogadta. Az esperesi jelentéssel kapcsolatban erélye­sen állást foglaltak minden olyan törek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom