Harangszó, 1931
1931-08-16 / 33. szám
1931. augusztus Iß. HARANGSZÓ 267 élsz, segíts rajtam!“ De rögtön utána megbánta az imádságát és hirtelen felkelt a térdeiről. „Mert, — mondta magában — ha Isten segít, akkor azután kénytelen leszek egészen neki szolgálni, azt pedig nem akarom“. De alighogy ezt végig gondolta, kopogtak az ajtaján s belépett rajta egv molnárnak a felesége, kezében egy levéllel, amelyben egyik tehetős nőrokona kérdezi, nem lehetne valamivel a szolgálatára. „Nem“ — felelte Hoffmann kurtán és dacosan. Ezzel azonban még nem szabadult meg az asszonytól. írásbeli igazolást kért tőle, hogv a levelet és üzenetet tényleg átadta. Erre aztán összetört a daca. Leült és megírta őszintén, micsoda helyzetben van. A rokona segített rajta, de nemcsak pénzzel, hanem általában abban is, hogy más útra térjen. Hoffmannak pedig a hosszú és gazdagon megáldott keresztyén életében nem ez lett az utolsó tapasztalata a könyörgést meghallgató Úrról. Hogv egv-e*»v nefmz anvagi helyzetből hogyan segítette ki az Úr a benne hi vöt, va pv egy-e^v családot. néha egészen csodálatos (a világ azt mondaná: ..véletlen“1* utakon, arról igen-igen sokat tudnak Wiirttembergben beszélni. Természetes azonban, hogy az Urnák ilyen közvetlenül beavatkozó segítségére csak akkor kerülhet a sor, ha már tényleg bezárult m'nden út, amely egészen mindennapi módon is segítséget hozhat. De, ha szükség van reá: az Urnák „van hatalma“ adni. Ebben hisznek rendületlenül. Csodálatos volt pl. Hiller iskolamester esete. Szorgalmas és gyermekien ‘ hivő férfi volt, de mégis gyakran került szorult anyagi helyzetbe. Egy alkalommal a pénztára ismét olyan üres volt, mint a sareptai özvegyasszony olajos korsója. Mindenütt hiába igyekezett pénzt keri- teni. A következő nap 700 márkát kellett volna kifizetnie egy szomszéd falubeli földmivesnek. S nem volt sehol segítség. Hová menekülhetett, ha nem az Úrhoz, hogy ne hagyja szégyenbe esni. De nem jött mégse sehonnét semmi. Másnap szoAztán szíves örömest látom magamnál bármikor. — Úgy lesz, tekintetes uram. — Hát akkor Isten velük. Kezet fogot a férfiakkal. Ella is elbúcsúzott Mátétól, aztán Csemeznek nyújtotta kezét. — Isten hozta, Gabi. Csemez némán hajtott fejet. Keze á leányéba kulcsolódott. Tekintetük egymásba forrott s a szemek pár pillanat ala'tt elmondták a négy évi távoliét ösz- szes mondanivalóját. * Felvirradt a feltámadás napja. Az emberek már együtt voltak a tölgy alatt. Csepreghy is megérkezett a leányával. Aztán megérkezett a két lelkész és felharsant a diadalmi ének. Alig kezdtek a második versbe, amikor hirtelen vége szakadt az éneknek. Az erdő fái között katonák tűntek fel s egy-kettőre körülvették az embereket. A barát volt a vezetőjük. Ott termett Csemez előtt s magából kikelten ri- valt rá: — Azonnal távozzanak! Különben.... Csemez a szeme közé nézett. — Mi lesz különben? — Szétveretem magukat! rongó szívvel ült odahaza. Már hallotta, hogy befordult az udvarára egy szekér. Minden pillanatban várta már a hangot, amelyik a fizetésre szólítja fel. Ehelyett azonban egv rég nem látott barátjának ismerős hangja üti meg a fülét, aki ezzel lép be a szobába: ..Hiller, nincs szükséged pénzre?“. „Dehogy is nincs!“, ..Mennyire?", .,700 márkára!“, „Itt van ni! Éppen annvit hoztam magammal. Tizenegy óra hosszat kellett miattad utaznom, de nem volt addig nyugalmam, míg el nem indultam!" Hiller nem tudott hová lenni a csodálkozástól. Akkoriban még nem ismerték az emberek a rádiót. De az Úr már ismerte és alkalmazta is. A legcsodálatosabb imádság meghallgatásokat azonban egyes betegségek esetén tanasztaliák meg. Jakab apostol szavait (5 : 13—18) egészen szószerinti komolvsángal veszik s igen sokszor tesznek csodálatos tapasztalatokat. Általában itt Wiirttembergben koránt sincs olv babonás tisztelete az orvosi tudomány egvediilvalóságának és mindenhatóságának. mint nálunk. A közösségi körökben pedig szilárd a hit, hogy a Megváltó ma is ura minden betegségnek s ha neki tetszik megszabadíthat tőle, akit akar. „Ti. pietisták gyakran csúffá teszitek a mi egész diagnosztikánkat" •— mondta egy orvos egy hivő családnak. Kiáss biró, még ifjú korában, egy nehéz zsák vállrakapása alkalmával sérvet kapott. Kénytelen volt sérvkötöt hordani és minden erőteljesebb mozgástól tartózkodni. Hogy egész életén keresztül ilyen rokkant legyen, az annyira a szívére nehezedett, hogy szinte elviselhetetlennek tetszett előtte. Egy nap térdre esett és keserves sóhajtással panaszolta el Istennek nagy baját. Már az imádság alatt magától elszakadt a sérvkötö és leesett. Kiáss nem vett helyette újat, mert attól az órától kezdve egészségesnek érezte magát. Röviddel azután orvosi vizsgálatra kellett mennie, de az orvos a legnagyobb ámulatára semmi nyomát se találta az előbbi sérülésnek. Csemez egy lépést tett feléje. — Már pedig innen egy tapodtat sem megyünk! Ezt a templomot nem tudja beszegelni! A barát toporzékolt. — Mennek, vagy nem? — Nem megyünk! Az emberek lelkesülten kiáltották utána: — Nem megyünk! — Nem? — Nem! A barát rekedten ordította: — Katonák! Rajta! A zsoldos pribékek marokra fogták fegyverüket. Ki karddal, ki puskatussal esett a tömegnek. óriási zsivaj támadt. Csemez a barát elé ugrott. Szívéhez szorította a bibliát s hangja tulharsogta a lármát. — Te ember! Ismersz te Istent? Tovább nem folytathatta. Az egyik katona fejen sújtotta. Csemez megtán- torodott. Arcát elöntötte a vér s ájultan esett össze. Szívettépő sikoltás hangzott fel. Mint az örült, úgy rohant az elesetthez Ella s hangos zokogással borult az eszméleten emberre. Átölelte a nyakát Württembergben nem ritkaság és unikum az sem, hogy emberek vannak, akiknek megadattak a gyógyítás ajándékai a Lélek által (I. Kor. 12 : 9.). viszont másoknak pedig fogékonyság a hit által való gvógvulás befogadására. Nemcsak ar egész világon ismeretes Rlumhardt lelkész nevét említhetjük itt meg. hanem ma is élnek ilven emberek s magam *s megismerkedhettem env párral. Beszéltem azonkívül olvan emberekkel, n>ik a hitreiutás által olvan betegségekből és sérülésekből gyógyultak ki, Tiplivel szemben az orvosok tanácstalanul álltak. Megvallom, hogv eleinte igen tÜ7almatlanel álltam szemben az ilves dolgokká' dp a ténvek. a letagadhatatlan tények előtt be kellett vallanom, hogy nem a württembergiekben van a hiba, hogy itt a feltámadott Úr ereje ilyen úton is megnvilatkozhatik. hanem bennünk, hogv nálunk ilven nem történhetik a hitetlenségünk miatt. Egv külön „közösség“ is keletkezett, fáz u. n. „mött- lingeni“) amelyik különösképpen hangsúlyozza a feltámadott Megváltó ilyes iránvú hatalmát, ha valaki azt gyermeki hittel el tudja fogadni. Csak röviden egy-két kirívó esetet. Thumm Wilmos 29 éves korában sorvadásba esett és lassan mind gyengébb, mind betegebb lett. Hiába járt hires gyógyhelyeken, hegyi levegőn stb. 1847. elején különösen rosz- szul volt. Vért hányt és annyira elgyöngült, hogy már az ágyból fel sem tudott kelni. Hite és az Urban vajló bizalma azonban rendületlen maradt. Egy nap belép hozzá a „Brüdergemeine“ egyik tagja és elmondi-i, hogy közös elhatározással öt választották meg a Wilhelms- dorban „herunhutis testvérközösség“ .elöljárójának. „Ugyan mi jut eszetekbe! — válaszolta Thumm tompa hangon — Hiszen a sir szélén állok és néhány nap múlva a temetésemre gyűlhettek össze!“ „De nem szabad ám meghalnod! — mondta az illető brúder határozott hangon. — Mi már elkértük az életedet az Úrtól s Ö nekünk is ajándékozta“. És s odanyomta ajkát annak szájára s arca csupa merő vér lett. Csepreghy dermedten nézte a jelenetet. De csakhamar magához tért s felemelte a karját. — Katonák! Megálljatok! Azok a barátra néztek. Csepreghy hozzá fordult.-— Vezényelje innen el a katonáit. Biztosítom, hogy ezután nem lesz itt istentisztelet, míg az engedélyt meg nem szerzem. Azonban e brutális tettéért felelőssé teszem s ha meghal ez az ember, jaj lesz magának, ha a kezem közé kerül. Most pedig távozzék. A barát szólni akart. De csak nyelt egyet s elkotródott a zsoldosaival Csepreghy most az emberekhez fordult. — Távozzatok ti is emberek. Azok szótlanul elindultak. Azután a leányához lépett, ki még mindig az eszméletlen férfi mellett térdelt. — Kelj fel, Ella! Csupa vér az arcod. Hadd töröljem le. Felemelte a leányt, elővette a kendőjét, hogy letörölje Ella arcát. De az nem hagyta. (Folytatjuk).
