Harangszó, 1931
1931-07-19 / 29. szám
1931. július 19. HARANGSZÓ 235 Az Evang. Theologusok Otthona Sopronban. Sokszor esett már szó lapunk hasábjain a Theologusok Otthonáról s azt hisszük, hogy kedves olvasóink szívesen veszik tőlünk, ha ezt a nagyfontosságú szeretetintczményünket képben is bemutatjuk nekik. Az új „Otthon“, mint még bizonyára emlékeznek rá lapunk kedves olvasói, az 1929. év nyarán készült el teljesen s az 1929—30. tanév elején kezdte meg működését s így ma már két éves működésére tekinthet vissza. Oly rövid ez az idő, hogy az intézet „történetéről“ nem lehet még szólnunk, így hát inkább arra szorítkozunk ez alkalommal, hogy belülről leírjuk az épületet s nehány szót szólunk a benne lefolyó élet rendjéről is. A Theologusok Otthona Sopron legegészségesebb és legszebb negyedében, a hires löverek alján, a Fel- kelö-út és Szegély-út sarkán épült a város által adományozott 1000 □öles telken. A telek eredetileg üres szántóföld volt, ma azonban már sejteni lehet, hogy Isten segítségével nehány év múlva valóságos kis park lesz belőle. A kertben vannak díszbokrok és díszfák is szép számban, de azért helyet hagytunk megfelelő gyümölcsfák számára, hogy így idővel innen egy kis gyümölcs is kerüljön a theologusok asztalára. Vannak kertünkben szép rózsa-fajok is, de ezen a téren még van egy kis tennivaló, mert szeretnénk, hogy rózsáink minden vonatkozásban elsö- rangúak legyenek. Az Otthon kertjének elrendezésénél az a gondolat lebegett előttünk, hogy a leendő lelkészeknek bemutassuk: miképen lehet fa- lun-városon a templomkertet vagy pa- rochiális kertet szépen és egyúttal hasznosan befásítani. A gondolat megvalósítása, a kert művészi megtervezése Dáhtént. Talpraálltam azonnal. A lovamhoz mentem. Ott feküdt az úton s előtte Cse- mez Gábor. — Csemez Gábor mentette meg az életét? — Igen. Az. A lelkész imára kulcsolta a kezét. — Lám, mily csodálatosak az Urnák az utai. Csemez mentette meg a kis Ella éjletét s most az apáét is. Cseoreghy arca borús lett. — De a feleségem, az oda lett. A lelkész részvéttel nézett a szenvedő emberre. Úgy látta, hogy most egyszeribe bele lát ennek az embernek a szivébe, most már tudni vélte, miért lett Csepreghy Isten és templom kerülő? Szomorúság nehezedett a szivére. De egyben boldogító érzés is, hogy nincs itt még minden veszve. S hogy elterelje a szomorú gondolatokat, könnyedén, de mégis fájdalmas hangon szólalt meg. Ne szaggassa fel a nehéz sebet, tekintetes uram. Nyugodjon bele az Úr akaratába s adjon hálát, hogy a kis leányát visszavezérelte ölelő apai karjai közé. Csepreghy végig simította a homlokát. Nehéz sóhaj fakadt fel a kebléből. ner Samu Sopron sz. kir. város fökerté- szének finom müizlését dicséri, aki szives önzetlen készséggel vállalta az Otthon kertjének megtervezését. Ebben a — dicsekvés nélkül mondhatjuk — szép keretben áll az Otthon méltóságteljes szép épülete. — Tervezte Gerlóczy Gedeon budapesti építész, építette Strasser Gyula építövallalkozó sopAz Evang. Theologusok róni mérnök. Az épület 1 emeletes, de az alagsor úgy van kiépítve, hogy úgyszólván földszintnek számíthat. Itt az alagsorban nyert elhelyezést a tágas ebédlő, a szükséges mellékhelyiségekkel együtt, a házvezetőnő és cselédség lakása — s ugyancsak itt van, a másik szárnyon a könyvtári szoba és olvasó, a házmester lakása s mosókonyha és vasalószoba is. Igaza van, tisztelendő uram. Hagyjuk ezt. Beszéljünk rólam. — Mi történt azután? — Felráztuk a lovat s hazavezettem. Tudtam, hogy Csemez fát vág az erdőben, hát még a délelőtt odalovagoltam. Volt ott egy fiú s megtudtam, hogy a Csemez fia. Magamhoz hívtam s beszédbe eredtem vele. S képzelje csak, mit keresett ott az a tízéves gyerek! Segíteni akart az apjának. Mert hát úgy volt, hogy többek között Csemezt is elbocsátotta az ispánom. Nincs szükség annyi fára, mint eleinte gondolta. Hát többeket elbocsátott. Csemez is köztük volt s ép az volt az utolsó napja. S a gyerek úgy gondolta, ha segít az apjának, több lesz az utolsó napszáma is. Hát azért volt ott a fiú! — Csodálatos gyerek! Derék apának derék fia! — Nekem is megtetszett a nyilt eszű fiú. S elhatároztam, hogy a fiút magamhoz veszem, kitaníttatom arra, amire kedve és hajlama lesz. Ebben az ügyben kérettem tisztelendő uramat s kérem, mondja meg jó szívvel, helyesen cselek- szem-e? A lelkész arca csupa ragyogás volt. A magas földszinten jobbra van az Otthon felügyelő-tanárának a lakása, az irodával és szeniori szobával együtt, a balszárnyat és az emelet mindkét szárnyát viszont a bennlakók szobái foglaljak el. Ilyen formán a theologusok három csoportban, lakosztályban (népszerűén: tractus) — laknak. Ezeknek a lakosztályoknak a beosztása teljesen egyforma, Otthona Sopronban. olyan, mint egy magán lakásé; külön ajtó vezet mindhárom lakosztályhoz, melynek folyosója nagy szobává, hallá, szélesedik. Ebből nyílnak a lakószobák s a többi mellékhelyiségek. A lakószobákban rendszerint kettesével, olykor hármasával laknak. Mosdó a szobákban nincs, mert mosdóhelyül a tágas fürdőszoba szolgál. — Szivem mélyéből örülök s lelkem teljes meggyőződésével helyeslem elhatározását s megérdemli a pártfogást a fiú. S nekem volna egy eszmém is ehhez. •— Kérem, mondja el. — Csemezék vallásos emberek. A fiúk igen jóravaló gyerek s meg vagyok győződve, hogy a vallásos nevelés meg fog rajta látszani egész életén át. Ké- peztesse hát ki lelkésznek a fiút s hozza aztán ide Bogárdra. Maholnap úgy is kihull kezemből a Szentkönyv, öregszem, gyengülök1. Talán bírom, míg a fiú elkészül. S akkor jó szívvel, nyugodt lélekkel engedem át helyemet s azzal a boldogító tudattal hajtom örök álomra fejemet, hogy örökségem jó utódra száll. Kérem, fontolja meg szavaimat s ha lehet, cselekedjék eszerint. — Nincs mit megfontolnom, tisztelendő uram. Tanácsát kértem, ezt örömmel fogadom s minden úgy lesz, ahogy ajánlotta. Erre kezemet adom. A két férfi kezet fogott. — Én is köszönöm úgy a fiú, mint a szülők nevében. (Folytatjuk.) Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t!
