Harangszó, 1931
1931-07-12 / 28. szám
228 HARANGSZÓ I98i. július 12 csomót kergetnek be. Ha erősen doppingolják az embereket, akkor hamar el is hagyják magukat és ellanyhulnak... Az óember olyasvalami, hogy minél nagyobb tűzzel állnak neki a kiirtásnak, annál ravaszabb lesz. Várnia kell tudnia az embernek, csendben maradni, imádkozni s arról, hogy gyümölcsöt lásson, egyelőre lemondani.“ Ugyanígy nyilatkozik az eredeti Flattich lelkész, Bengel egyik tinitványa is: „Az Ur mindent helyesen tesz s a maga idejében, nem elsietve. Kapkodni csak az ördög szokott.“ S ehhez igazította a maga egész gazdagon megáldott lelkészi munkáját is. A legfontosabb, hogy az emberben valósággal létrejöjjön egy fordulat: az elfordulás a világtól és annak dolgaitól s odafordulás teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes elmével az Úr dolgaihoz. Sokan ki szokták ugyanis használni azt a lehetőséget, hogy a megértés „lassú folyamat“ is lehet. „Nem megy az olyan gyorsan“, „nem lehet azt erőltetni“ — mondogatják és aközben egy valóságos belső fordulathoz sohse jutnak el. A régi énjükkel, régi gondolat- világukkal, régi szokásaikkal még mindig közösséget vállalnak. Különösen megfigyelhető ez, mikor régi történeteket mesélnek el kacagva, dicsekedve, holott igazi keresztyén érzülettel olyasmit már szégyellő kellene és odafektetni a régi, az ó-ember dolgai közé, amelyek „elmúltak“. Az „új embernek“, ha az volóság bennünk, semmi köze többé ezekhez. Szép példát nyújt erre az a fiatal württém- bergi özvegyasszony, aki szintén nem tudott valami különös, hirtelen megtérési történetet elmesélni, de mikor egyszer ösz- szetalálkozott egy leánykori barátnőjével s az rögtön azzal kezdte: „Emlékszel még rá, mennyi pajkosságot követtünk el az iskolában? Megismersz? Én még mindig a régi vagyok“ •— csak annyit feleit komoly határozottsággal: „Én azonban már nem“. A régi württembergi „közösséget" jellemzi még a megtéréssel együtt járó „túlfűtött érzelmek“ elleni ellenszenv is. rtk maguk igyekeznek az ilyet lehűteni és a felhőkből, ahol csapongani szeret, józan talajra állítani: Az Isten igéjétől való élés talajára, amely nem inog meg, ha az érzelmek kihűlnek s felemelik ki-, sértő szavaikat az „érzékek.“ Kolb Immánuel Gottlieb iskolamester, egy igazi württembergi pietista karakter, írja egy helyen: „Az emberek eleinte olyan tüzesek, mint a sütőkemence. De csak várj egy kicsit. Olyan hidegek lesznek, mint a jegespince. Semmi csoda.. Hisz az emberi szív csak olyan, mint a próféta mondja: „csalárdabb a szív mindennél és gonosz az“ (Jeremiás 17:9.) ■— A fellelkesedés folytatása rendszerint a lé- lektelenség. Csak semmi gombakeresz- tyénséjget ne termeljünk, amelyik egy éjszaka alatt női ki! jézus Krisztus feltámadásnak ereje lassan növekvő folyamatban szokott igazán megnyilatkozni. Először nedvesség jő a törzsbe, aztán jönnek a rügyei é^ a levelek, aztán a bimbók és a virág s csak végül a gyümölcs s ez se miijdjárt érett, még ha mutat is a fa ágán.“ (N. ö.: Márk 4 :28: „Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.“) A württembergi „közösségek“ tehát teljes komolysággal veszik, hogy ebben a világban és személyes életünkben minden a megtérésre int, már csak az a tény is, hogy még élünk és létezünk (Róma 2 : 4.) Még pedig sürgetően mindenki számára, mint a zsidóhoz irt levél mondja: „Ma, ha az ő szavát meghallgatjátok, meg ne keményítsétek a ti sziveiteket.“ Az augsburgi mezítlábas barátok temploma (4:7). De tudják azt is, és teljes igyekezettel érvényesítik, amit Luther mondott a 95. tétel, első tételében: „Hogy ha a mi Urunk Jézus Krisztus azt mondja: „Térjetek meg!“ stb., ezzel azt akarja hogy a mi egész életünk megtérés legyen.“ Erről azonban bővebben majd a következő fejezetben szólunk. (Folytatjuk.) D. Luther Márton bűnbánati zsoltár magyarázatai közül a 6. a Harangszó kiadásában külön füzetként is megjelent. Ára darabonkint 14 fillér. Aki megvenni, vagy terjeszteni akarja, jelentkezzék le’- készénél, vagy forduljon közvetlenül a Harangszó kiadóhivatalához. Egy lap a salzburgi emigránsok történetéből. Ebben az évben múlik 200 éve annak, hogy Szirmiárl salzburgi érsek, miután nem sikerült neki az ott eddig szorgalmukért megtűrt evangélikusokat a katholi.kus hitre áttérítenie, elrendelte kiűzetésüket. Sok ezer lutheránus kényszerült az érsek rendelete folytán hazájának, házának és vagyonának elhagyására. Közülök 20.000-en Porosz-Litvá- niában találtak menedéket és befogau- tatást. Mások Amerikába vándoroltak ki. Mind a két irányban Németországon keresztül vezetett a szegény számüzöt- tek útja. Amerre csak vezetett az útjuk, mindenütt a legnagyobb részvétre találtak németországi hitsorsosaiknál. Mindenütt szeretettel fogadták, vigasztalták és megajándékozták őket. Erről tanúskodik az alábbi kis történet is, amely egy lapocskáját képezi a salzburgi emigránsok történetének. „Á felsőhesseni tartomány északi szélén fekvő Queck városkának krónikájában találtam meg tolnamegyei németajkú híveink eredetének kutatgatása közben a salzburgi emigránsokra vonatkozó"'alábbi feljegyzést. A salzburgi számüzötteknek egy bizonyosan Poroszország felé törekvő kicsi csapata, szám szerint 45-en, 1732. júl. 23-án a régi, hires Görtz grófoknak a Fulda mellett fekvő székhelyére, a 4 váráról és 812-ből származó régi templomáról hires Schlitz városkájába érkezett. Érkezésükről tudomást szerzett a városka lelkes lakossága. Az üldözöttekkel való hitrokoni együttérzés, az irántuk érzett részvét és tisztelet arra indította a schlitzbelieket, hogy küldöttséget küldjenek ki fogadásukra. A lelkész vezetése mellett elibük ment a praecep- torral az élén a tanulóifjúság, a városi tanács és a város ösz- szes tisztviselői egész a város határában levő mészégető kemencéig. Itt Gerlach rektor fogadta a számüzötteket beszéddel. Majd harangzúgás, ének és trombiták szava mellett bekísérték őket a városba. A szomorú menet a templomba vonult, ahol a Schlitz szomszédságában fekvőQueck városka lelkésze Luk. 6, 22—23. verse alapján tartott beszédet, amely helyen Jézus ezt mondja az övéinek: „Boldogok lesztek, amikor az emberek titeket gyűlölni fognak és mikor a gyülekezetekből kivetnek és titeket szidalmaznak és a ti neveteket mint gonoszt kivetik az emberek Fiáért. — Örüljetek azon napon és örvendezzetek: mert íme a ti jutalmatok bőséges mennyben, mert hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ö atyáik.“*) *)' Hányszor teljesedett be Jézus e jövendölése evangélikus egyházunk történetében ! Mily fájdalommal és mily keservesen kellett tapasztalniok e jövendölés beteljesedését a szegény salzburgi emigránsoknak is!
