Harangszó, 1931
1931-06-21 / 25. szám
XXII. évfolyam. 1931 június 21. 25. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bBn. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség ül falai ős lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszáinla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Lelkem vigyázz serényen, Hogy a síkos ösvényen Buzgón fohászkodjál, Meg ne csnszamodjál. A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Kgy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lU°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Bűnbánati zsoltárok. Irta: I). Luther Márton. Forditotta : Schulek Tibor. A hatodik zsoltár vége. 9. Ezekről így szól: Távozzatok tőlem mind, akik azt cselekszitek, ami nem igaz. Ezalatt nem értendők mindenféle hamisak, hanem azok, akik nagybölcsek, szentek és okosak. Máté 7, 23-ból is meglátható ez, ahol az Ür Krisztus éppen ezt a fél verset hozza fel azok ellen, akik majd az utolsó ítélet napján mondják: „Uram nem a te nevedben prédikáltunk és tettünk sok csodadolgokat?“ Megtudják itt Krisztus által ezek a bölcsek es szentek, hogy operarii iniquitatis-nak, azaz a hamisság cselekvőinek vagy gonosztevőknek neveztetnek, mert a jót nem helyesen cselekszik. Ezek azért a keresztyénség igazi ellenségei. Mert nem volt még más ellensége, nincsen is és nem is lesz neki más, mint azok, akik azt vélik, hogy igazságban vannak. Megsemmisíteni vélik az igazakat hamisságok miatt, közben azonban nagyszorgalmasan úgy akarnak élni, hogy valahogy csak nyugalomban, békességben, tisztességben, kényelemben, bőségben élhessenek, ne pedig kereszt alatt vagy nyugtalanságban. Nem különböznek a többi, durva bűnöstől másban, mint hogy azok testi dolgokban keresik örömüket, ezek pedig szellemi javaikban: bölcseségben, okosságban, kegyeskedésben; és ezek élvezésében kéjesebben s mélyebben merültek el, mint a durva bűnösök a testiségben. Mert 'meghallgatta az Út az én siralmam kiáltozását. Ameddig fölül vannak és azt vélik, hogy igazuk van, nem hiszik el, hogy az alul maradottak valamit is érnek Isten előtt, hanem azt tartják, hogy az Istennek tesznek szolgálatot vele és az igazságot támogatják. És ez a félelemnélküliség és biztosság átkozza és rontja meg minden cselekvésüket. Mert félelem és alázatosság nélkül senki sem kedves Isten előtt. Azért így szól (a zsoltár író): Istennek az a szokása, hogy szívesen meghallgatja a sírókat és panaszkodókat, de nem a biztosakat és szabadokat. Azért a jó élet nem külső cselekvésből és látszatból áll, hanem sóhajtozó és töredelmes lélekben, amint alább a negyedik bűnbánati zsoltárban (51. zs. 19. v.) olvassuk: „Az Isten előtt kedves áldozat a töredelmes lélek és a töredelmes és bűnbánó szívet nem veted meg.“ És a 34. zsoltárban (19. v.): „Közel van az Isten mindazokhoz, akiknek töredelmes szenvedő szívük van.“ Azért előbb való a sírás, mint a cselekvés, a szenvedés minden tevékenykedést felülmúl. 10. Meghallgatta az Úr az én könyörgésemet, elfogadta az ür az én imádságomat. Nem fejez ez ki mást, mint egy Lélekben szegény léleknek szavait, amelynek nincsen már egyebe, mint sírása, könyörgése és kérése erős hitben, nagy reménységben és állandó szeretetben; és olyan legyen minden keresztyén ember élete és lényege, hogy ne tudjon másról és ne legyen neki semmije Istenen kívül és Isten se másképpen mint a hitben. Azért a többieket, akik nem ilyenek, nem hallgatja meg. Mert nem is a szívükbe»! kiáltanak hozza, nem is szegények s nem is szorulnak kiáltozásra, könyörgésre, hanem jóllakottak és teltek. Bocsánatkérés a neve annak az imádságnak, amely rossztól vaio szabadulást célozza és könyörgés az, amely a jót akarja megnyerni. 11. Üli csak megszégyenülnének és igen megijednének minden ellenségeim. Vagyis annyi kárnak es veszélynek vannak kitéve tetszelgesükben s amellett még dicsekszenek is önmaguk előtt, mintha ugyan jó renuoen lennenek. De jaj, nem tudják, hogy milyen kárhozatban vannak. Azért jó volna, ha magukDa szállnának es igazan megismernék, hogy milyen gyalázatban és nyomorúságban állnak az isten előtt. A nagy szellemek és bölcsek mást sem tudnak, mint hogy tetszelegjenek önmaguk előtt, biztonságban ringatódz- zanak, önmagukat dicsőítsék, magukat nagyra tartsák, semmi balgaságot ne érezzenek; hogy nagyokat mondjanak, igazat tegyenek, szentül vélekedjenek, magukat másoktól megkülönböztessék és különbnek tartsák. Ez a legnagyobb vakság a földön. Mert amilyen sokat tartanak, vetekednek önmagukról, annyira vettetnek meg és szégyenülnek meg Isten előtt. (A zsoltár író) pedig, noha ellenségei, azt akarta, hogy ezt ösmernék meg. Mert jóbarátokká lennének, hogyha magukba szállanának és önmaguk előtt megdöbbennének. Az önteltség ellenséggé és üldözővé teszi őket, de alázatosság, azaz szégyen és ijedtség: baráttá. Hogy visszafordulnának: mert túl mélyen és túl távol fordultak el az Istentől a maguk dolga után; és csúffá lennének hirtelen: bensőleg a saját szemük előtt, mert oly nagy becsben tartják magukat. És külsőleg is az emberek előtt, amennyiben az a belső meg- szégyenüléshez szükséges. Mert különben a külső ineg- szégyenülés önmagában, a belső nélkül, terméketlen, sőt veszélyes.
