Harangszó, 1931
1931-05-24 / 21. szám
1931. május 24. HARANGSZÓ 171 Sokan azt hiszik, hogy az egészséges test magától terem, mint a fííszál és — amint Herbert Spencer mondja — sokkal inkább lelkesednek az állattenyésztés s idomítás kérdései iránt és szívesebben járnak utána istállóiknak, baromfiudvaraiknak, mintsem megvizsgálnák gyermekük élelmét, törődnének az étkezés idejével és meggyőződnének arról, vájjon van-e elegendő szellőztetés gyermekeik szobájában. Bár tudom^ hogy ezeket a vádakat a magyar evangélikus anyákkal csak kis mértékben lehet vonatkozásba hozni és meg vagyok győződve arról is, hogy közöttük nincs senki, aki tisztában ne volna a testi nevelés legáltalánosabb követelményeivel, mégis szükségesnek tartottam mindezeket megemlíteni. Szükségesnek tartottam azon elvi igazságnál fogva, mdly szerint: valamit tudni és azt meg is valósítani két különböző dolog. És mennél többször hallunk valamit, annál közelebb jutunk annak megvalósításához. Mindenki tudja pl., hogy a levegő a legfontosabb életeledel és mégis hányán elhasznált, pipafüstös szobában fektetik le ' naponként gyermekeiket. Tisztában van mindenki azzal is, hogy a mai kor legelső egészségügyi követelménye a minél gyakoribb fürdés, mégis hány szülő van, aki eltűri, hogy gyermeke heteken át a „szájából“ mosdjék! A harmadik gondolat, amit a családi nevelésnél az anya szerepével kapcsolatban érinteni kívánok a helytelen szeretedre vonatkozik. A nevelésben amilyen nagy áldás az anyai szeretet, épp oly mértékben okozhat rombolást az, ha gyöngeséggé és következetlenséggé fajul, mert ilyenkor előáll a kényeztetés. Ez pedig minden körülmények között megzavarja a gyermeki élet külső és belső rendjét. Sajnos a szeretetnek helytelen irányban való megnyilvánulása igen sok anyánál fellelhető. A kényeztetés egyik oklát abban a sok kedves naivságban és elragadó bájosságban látom, melyet minden kis gyermeknél tapasztalhatunk. Hisz mozdulataikban, játékukban, beszédjükben sokszor olyan csodálatosan, ennivaló módon nyilatkoznak meg, hogy szinte lehetetlen elragadtatásunkat elpalás- tolni. Úgy érezzük, hogy boldogtalanok lennénk, ha nem ölelhetnénk őket keblünkre, ha nem gügyöghetnénk el becéző szavainkat és ha nem csókolhatnánk reájuk gyönyörűségtől túlcsorduló szivünknek minden forró szeretetét. És a legtöbb anya nem is mond le erről a gyönyörűségről egyletien egy alkalommal sem, pedig tudnia kellene, hogy minden egyes becéző szó, mit gyermekének fülébe súg s minden dédelgető ölelés és csók egy-egy fejhöjoszlány, melyek végül homályba borítják a gyermeki ártatlanság kék egét. Ezzel keltik fel először az anyák gyermekeik önszeretetét, mely őket —1 az édes játékszereket — hamarosan kibírhatatlan zsarnokokká teszik. Később már megvárják, hogy mindenki őket nnilatassa, édes- gesstj, az ö kedvüket keresse, egyszóval, hogy mindenki az ő bolondjuk legyen. A kényeztetés másik oka az anyák elfogultsága gyermekeikkel szemben. — Sok igazság van abban a mondásban, hogy az anyai szeretet megszépítő szemüvegén keresztül minden gyermek tökéletes „csodagyerek.“ A legtöbb anya nem veszi észre gyermeke fogyatékosságát és hibáit. Ők a halványságot finomságnak, a kegyetlenségei játéknak, a csökönnyösséget jellemnek, a gyávaságot pedig engedékenységnek, vagy éppen jószívűségnek látják. Erre vonatkozólag igen jellemző az a megfigyelésem, melyet egy sétatéren tettem, ahol tanúja voltam úgy a gyermekek viselkedésének, mint a szülök nyilatkozatainak. Az eset a következő: Az anyák egymás mellett ülve beszélgetnek: a gyermekek játszanak. Egy 3 év körüli fiú kocsijával való játékát félbeszakítva, odamegy a kavicsot szedegető, hasonlókorú kis leányhoz s annak haját cibálja, kezét csavargatja. A kislány, bár ijedten néz kínzójára, de nem szólt semmit, ott marad a helyén. Csak akkor sikolt fel hangosan, mikor a fiú egy hirtelen mozdulattal szájába kapja mutató ujját és azt erősen megharapja. Ekkor a szülök között a következő párbeszéd folyik le: A kislány mamája: „Jaj, de kegyetlen gyerek ez a Tibor!“ A fiú mamája: „Ö, hisz t Baldauf Gusztáv. csak játék volt!“ A kislány mamája keblére vonva csimotáját, ezzel intézi el a maga részéről az affért: „Gyere gyönyörűm, hagyd azt a rossz fiút. Téged mindenki bánt, mert tq olyan szelíd vagy, mint egy angyal.“ íme az anyai elfogultság, mely a kegyetlenséget játéknak, az élhetetlenséget pedig szelídségnek minősíti a maga gyermekénél. Igen sok példát lehetne arra is felhozni, amikor a szülők látják gyermekeik hibáit, de nem ostorozzák azokat, mert attól félnek, hogy elveszítik gyermekük szeretetét. Többször volt alkalmam már olyan anyákkal beszélni, akik csak a legnagyobb elővigyázatosság mellett mertek velem, a tanítóval gyermekük hibái':1 szólani és akik ezzel búcsúzta1 el tőlem: ne tessék ám megmondani neki, hogy én panaszkodtam rá, mert azt sohasem bocsátaná meg nekem. Ó, sokszor megdöbbentő az anyák kicsinyessége! Már nem a gyermek fél tőlük, hanem ők azok, aWik rettegnek a gondolattól, hogy gyermekük esetleg nem lesz velük megelégedve. A kényeztetés, — azzal, hogy a szülői tekintélyt aláássa, — engedetlenségre is nevel. Az elkényeztetett gyermek vagy egyáltalában nem, vagy csak vonakodva engedelmeskedik. Nem akarok itt az engedetlenség káros következményeiről részletesen, szólani. Csak utalok arr)a, a mindnyájunk által ismert tényre, hogy ezen a földön az engedetlenség volt az első bűn (Ádám, Éva) és ma is minden bűnnek az engedetlenség a szülőanyja. Nem borzasztó-e tehát még gondolatnak is, hogy a kényeztetéssel az anyák nyitják meg gyermekeik előtt azt az ajtót, amely mögött feneketlen mélységek leselkednek rájuk? A kényeztetés egyéb okainak, illetőleg megnyilvánulási formáinak felemlítése helyett — gyakorlati tanácskén* — azt a sarkalatos nevelési elvet szeretném minden édesanyához eljuttatni, mely sze" rint „vigyázzon a szülő, hogy mikor öleli gyermekét, meg ne fojtsa azt!" Szeressék a gyermeket úgy, hogy néki legnagyobb jutalma legyen az, ha édesanyja megcsókolja és ne legyen számára soha hathatósabb biztatás az édesanyja mosolygásánál. 1. Napóleon egyszer ezeket a szavakat intézte egy nevelőintézet vezetőjéhez: „A régi nevelési rendszerek mit sem érnek, mi hiányzik akkor, hogy Francia- ország ifjúsága jó nevelést kapjon? A nevelő azt felelte: „Anyák“. — mire Napoleon felkiáltott: „Nini! Egyetlen szóban egész nevelési rendszer!“ — Igen, egyetlen szóban egész nevelési rendszer. Ne feledjük el azonban, hogy az a nevelési rendszer, mely ebben az egyetlen szóban van kifejezve, csak akkor lesz tökéletes, ha az anyák megismerik gyermekeik testének és lelkének fejlődési törvényeit s azokat mindig szem előtt tartva, helyesen alkalmazott szeretette) vezetik, ösztönzik és támogatják az ö ..lelkűkből leiedzett gyönyörű magzataikat.“ BALDAUFGUSZTÁV 1878-1931. Itt hagyott bennünket pécsi lelkésszé történt beiktatásának 14 éves évfordulója napján. Pásztor nélkül maradt nyája, Pécs társadalmának minden tagja köny- nyes szemmel tekint utána. Amig élt, áldott szivének jóságát, nemes lelkének gazdagságát szétszórta hívei között. Értékes életének áldásában mindenki részesült, aki vele érintkezett. A szeretet aranyláncával bilincselte magához hozzá hűségesen ragaszkodó híveit. Közel másfélévtizedes pécsi működésével, nagy képzettségével, önzetlen munkásságával, nemes j'ellemével, vonzó egyéniségének súlyával fényt, tiszteletet, tekintélyt és dicsőséget szerzett egyházának. Lekötelező, figyelmes és lebilincselő modorával úgy a hívek, mint Pécs társadalmának szeretetét, tiszteletét és őszinte nagyrabecsülését érdemelte ki. Az ő számára Isten igéjének hirdetése nem múló fellángolás, hanem életcél, elhivatás volt. Élete folytonos isten- tisztelet volt. 14 évvel ezelőtt elmondott beköszöntő beszédében a hit, remény és szeretet alapelveinek áldásos voltát tárta a hívek lelki szemei elé. Baldauf Gusztáv hű maradt elveihez, célkitűzéseihez. Lelkének gazdagságánál, szeretetének
