Harangszó, 1931

1931-05-24 / 21. szám

1931. május 24. HARANGSZÓ 169 munkája mögött sunyi ellenségként meg­jelenik a sátán is. Megjelent az első pün­kösdkor is. Amig az apostolok a Lélek tüzének szent mámorával bizonyságot tesznek a Krisztusról, ott settenkedik már a gonosz is, amiről a pünkösdi történet végén az az ünneprontó szomorú mondat tanúskodik: „Édes bortól részegedtek meg ezek.“ A háború után és nyomán valami nagy erkölcsi elvadulás kapott lábra, amelynek a csalitjában úgy élnek az em­berek, mint egymásra irigy farkasok. — Belgiumban egy fiatalember azt mon­dotta a bibliaterjesztőnek: „Ugyan hagyj békét ezekkel az istenes mesékkel. Talán vallatni tapasztalatlan gyereknek nézel? Tudod, hogy én résztvettem a háború­ban.“ „Igen, elhiszem — felelt a kolpor- tör, hogy sokat láttál és tapasztaltál, de éppen a beszéded mutatja, hogy a leg­nagyobbat. Isten Igéjét nem ismered.“ ■..Isten Igéje?! — mondja keseirüen a fiatalember — egy ilyen háború igaz­ságtalan szenvedései után tud is valaki hinni az Isten Igéjének!“ — Szíriában valaki azt mondta a Bibliára: „Ez a könvv már régen idejét múlta, valami jobbat ajánlj, ha üzletet akarsz csinálni. Á Biblia nagvon unalmas, csak köteles­ségeket hánytorgat és fenyegetőzik.“ — Egv másik: „Nekem semmi szükségem a Bibliára. Az csak megzavarja az em­ber lelkiismeretét és nyugalmát. Nem mdnt el a jó dolgom, hogy vallási kér­désekkel zavarjam magamat.“ 3. Annál csodálatosabban mutatja a Lélek erejét az a körülmény, hogy a ter­jesztés munkája mégis egyre és mindig fokozottabb tempóban halad. A Társulat intéző bizottsága áprilisi, rendes havi közgyűlésén 408.000 Ujtestamentom és Biblia-rész kinvomatását határozta el. Az évi jelentés elmond nékünk sok olyan esetet amelyek a maguk apróságában is mutatiák, hogy a oünkösdi Lélek hogvan munkálkodik a Biblia által minden aka­dály ellenére is. Spanyolországban, amelvnek 22 millió 601.000 főnyi lakosa közül még ma is csak 10.000 a protestáns és ahol a leg­utóbbi időkig nem volt telies vallássza­badság, egvik vezető madridi lap képek­kel illusztrált cikket közölt a bibliater- iesztés nehézségeiről, sikereiről és fon­tosságáról. Ugyancsak egv spanyol ke­reskedő 700 pesetát küldött a Társulat munkájának a támogatására. Ugyanerre a célra egész Spanyolországból 9.101 pe­seta folvt be. Portugáliában egy rab a következő levelet irta a bibliaterjesztö- nek: „Őszintén hiszejk a Bibliában és ko­molyan megbántam bűneimet, amelyek engem öreg ember létemre börtönbe jut­tattak. Szomlorú, hogy börtönbe kellett jutnom, hogy Istdnhez térjek.“ ■—■ A dor- 'páti bibtiaházban történt a következő eset: Egy észt ember jött be egyszer a boltba és előadta, hogy neki ugyan van már egy észt nyelvű Bibliája, de sze­retne most egy oroszt is. Aztá.n elmond­ta azt is, hogy valamikor az édesatyja is hagyott rá égy Bibliát, de ő azt a tűzbe dobta. Aztán az Isten meglátogatta: el­veszítette az egyik szemét. Mikor két szemem volt —• úgymond — nem olvas­tam a Szentírást, most fél szemmel bol­dogan olvasom. — Rigában 1928. kará­csonya előtt egy ittas állapotú ember állított be ugyancsak a bibliás boltba, amelyről azt hitte, hogy papirkereskedés. Mikor látta, hogy ott csak Bibliákat lehet venni, eltávozott. Kisvártatva azonban visszatért és így szólt: „Iggz, hogy a Biblia meg tudja tenni azt a csodát, ame­lyet az édesanyám mondott róla még gyerekkoromban, hogy ki tudja gyógyí­tani még az iszákost is?“ „Ha imádkoz­va és hittel olvassa, igen“, mondta neki a bibjíaárus. 1929 karácsonya előtt ugyanaz az ember, józanon, kivül-belül megváltozva kopogtatott be ugyanabba a bibliaházba, hogy bizonyságot tegyen az Ige csodálatos ujjászülő erejéről. Egy egyiptomi családot az a biblial&p veze­tett az Igéhez, amely az ottani kereske­dőtől vett néhány dekagramm bors cso­magoló papírjaként jutott hozzájuk. Bra­zíliában egy elkergetett biblialárus vala­mikor futása közben elejtett egy Bibliát. A dühös tömeg először el akarta égetni, de aztán valaki mégis megnézte, hogy mi is van a könyvben. Az illető lakására A kísterenyei evang. templom. is elvitte az elejtett Bibliát s lassanként egész kis bibliatanulmányozó társaság alakult ki körülötte. Idők folyamán pedig virágzó evangéliomi egyházi élet virág­zott ki az elejtett Biblia nyomán. — Egy müveit hindu újságcikkéből való a kö­vetkező idézet: „Én nem vagyok keresz­tyén, de azt tartom, hogy nekünk Krisz­tushoz kell hasonlóbbnak lennünk. Ha­zánknak és magunknak használnánk ez­zel. Hogy pedig ez így legyen, meg kell tanulnunk a szeretetnek, az önmegtaga­dásnak és másokért való szenvedésnek azokat az eszméit, amelíyak az evangé- liomok lapjain vannak megörökítve ...“ — Kínában van egy bibliaárus, aki vala­mikor rablógyilkos volt. A bibliaolvasás nemcsak a tisztességes életre vezette el, hanem azóta maga is a terjesztés mun­kájának a szolgálatában áll. íme néhány apróság azon sok közül, amelyekkel tele van a Biblia-Társulat évi jelentése, s amelyek mind azt mutatják, hogy a „szél fuj, ahova akar“, hogy a Lélek munkál ma is csodálatos eszköze a Biblia által. Olyart szépéji és olyan igazán mondja Gárdonyi Géza: „Minden fakul, minden romlik^ Márvány vár is összeomlik; Biborleplek ronggyá mállnak, Dicsőségek füstbe szállnak; Csak ez a Könyv nem tér porba Mintha volna égi lelke. Ez a Könyv a Mózes bokra, Isten szive dobog benne." Kísterenye - Pásztó. A „Harangszó“ mai száma a kistere- nyei templom képét hozza. Ez a kép egy néhány pillanatra meg akar állítani min­kéi. rohanó idők embereit. Ez a kis templom ma a Kisterenye— Pásztói Ev. Missziói egyháznak a szívd- Innen indul útjára a friss vér az erekbe; a tagokba, a sok szórvány helyre. Két vármegye területén szétszórt ev. testvé­reknek ez az édesanyja, mely virraszt, hogy a báránykák el ne tévelyegjenek; imádkozik, hogy legyen rajtok áldás; int, hogy a hit harcát győzelmesen meg­harcolják :• verejtékezve dolgozik a szebb jövőért. Csengő hangja bdekiált az al­vók, a közönyösök, a megalkuvók, a két­felé sántikálók, a lélekkufárok dermesztő éjszakájába: sajnállak Titeket! Eljön az óra, mikor számot kell adnotok minde­nért! Sokan érezték ennek az édesanyá­nak a hiányát a múltban és a gyermekek azért rakták össze keserves filléreiket, hogy legyen édesanyjuk, templomuk. Nem régen. 1906-ban épült meg ez a templom a Mátra tőszomszédságában, Kisterenye nagyközségben. Azon a tel­ken, milyet Br. Solymossy adományo­zott az egyháznak. Tornya azonban még nem volt, mert erre már nem tellett. — Harangszó sem hangzott. De hangzott benne minden harangnál pompásabban a Krisztus Igéié, a hamisítatlan evangélium jó papok: Egy Ruttkay Sándor, Jeszen­szky Károly ajakáról. akik a szomszéd Salgótarján városból jártak le az ő fiók­egyházukba. Azonban az igazán hívőknek mindez nem elégítette ki a lelki éhségét, ők többre vágytak. Ők papot akartak, aki egészen az övék volna. Hogy ezt a cél­jukat elérjék a leikefe Clark Simon gyógyszerész, egyházfeiügyelő vezetésé­vel zörgetnek, kérnek, könyörögnek az egyházkerületnél, egyházmegyénél, egy­háztagoknál, más vallású testvéreknél adományokért, hogy megépíthessék a lelkészlakot, harangozólakást, és végül lelkészt hozhassanak. Munkájukat siker koronázza. Megépül a lelkészlak, a ha­rangozólakás. De papjuk még nincs. Nincs annyi erejük, hogy önálló egyház­zá szerveződjenek. A vágy azonban sza­kadatlanul ott ég a szivekben. Nem tudja ezt megsemmisíteni a világháború réme, kommunizmus tomboló féktelensége. És mert a Clarkok, Kralovánszkyak, Achá- tzok, Ulbrichtok, Bechtek, Szivákok, ezek a lelkes egy házfel ügyelők, gondno­kok reménységüket az Isten szivére he­lyezték, mert tudták, énekelték: „Ki csak Istenre dolgát hagyja és beVine remél mindenkor, azt ő csudaképpen megtartja minden szomorú Ínségkor“, — nem is csalatkoztak Benne. Közülök többen érhették meg terveik megvalósulását, mert nagy vívódások

Next

/
Oldalképek
Tartalom