Harangszó, 1931
1931-05-24 / 21. szám
XXII. évfolyam. 1931 május 24. 21. szám. ▲ lapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Post&csekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. r yövel Szentlélek Úristen, Mennyei ajándékoddal 1 oltsd be sziveinket buzién Ssivbeli szent buzgósdggal. A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petöfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 6»» filler Uf pünkösd. Irta: Bélák Sándor. Csel. A fenti igék már magukban is világossá teszik előttünk, hogy itt egy csodálatos ima meghallgatásról, egy új pünkösdről van szó. De, ha az előzményeket sem hagyjuk figyelmen kívül s az Apostolok cselekedeteiről írt könyv 3. és 4. fejezetét, sőt a 2-at is végig elolvassuk, még határozottabb körvonalakban bontakozik ki előttünk az a pünkösdi élmény, melyben a jeruzsálemi keresztyén gyülekezetnek része volt. Pétert és Jánost, a Úr apostolait, kik a jeruzsálemi templom kapuja előtt Jézus nevében meggyógyítottak egy sántát, a tekintélyére és népszerűségére féltékeny zsidó papság kihallgatta a történtek felöl. Ez a kihallgatás Péternek alkalmat adott, hogy a Szentlélektül indítva hatalmas vallomást tegyen Uráról, a megfeszített és feltámasztott Krisztusról s elmondja róla ezeket az örökszép igéket: „Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegletnek fejévé. És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk“. E vallomásból mindenki tudomást szerezhetett arról, hogy mit jelentett az első keresztyéneknek Jézus neve. Mindent! Megtartást, erőt, üdvösséget. Amint az emberi test nem élhet szív nélkül, a természet birodalma nap nélkül, ők sem élhettek Jézus nélkül. Elhallgatni s e névben többé nem tanítani, egyértelmű lett volna az öngyilkossággal. S a papi tanács mégis megfenyegette őket, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Kegyetlen rendelkezés! Meg lehet-e parancsolni valakinek, hogy a szíve dobogását állítsa el, vagy hogy soha az életben ne vegyen lélekzetet ? Aki élni akar, ezt a parancsot nem teljesítheti. A tanács elől ilyen utravalóval elbocsátott apostolok az övéikhez mentek és elbeszélték, amiket a főpapok és vének mondottak nékik. S a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet, a hivök kicsi közössége mindjárt tisztában volt azzal, hogy e nehéz helyzetben mi az első és legfontosabb teendője. Nem a sopánkodás, jajveszékelés, hanem az imádkozás. Megragadó az is, hogy egy szívvel-lélekkel könyörögtek! A számuk nagyobb volt már, mint az első pünkösdöt megelőző napokban, de a szívüket most is egy vágy dobogtatta. A számbeli növekedés nem lazította meg a lelki egységet. S mily sokat mond imádságuk tartalma! Nem arra kérték Istent, hogy kímélje meg 4. 31. őket a szenvedésektől, ellenségeik táborát semmisítse meg, vagy fegyveres erőt adjon védelmükre, egyedüli kívánságuk az volt, lelki erővel ruházza fel őket, hogy teljes bátorsággal szólják ezután is az Ö beszédét. Ennek az imádságnak lett a visszhangja az az új pünkösd, melyről alapígénk szól. Evangélikus Testvérem! Meglátod-e e történeten keresztül a mi nagy kötelességünket? Egy új pünkösdért kell nekünk is könyörögni! A pünkösdi csoda megismétlődése nem mese, valóságáról bizonyságot tesz a jeruzsálemi gyülekezet s a keresztyén egyház későbbi története. Drága záloga ennek Jézus Ígérete is: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik“. Ha evangélikus egyházunk Krisztus teste, jóllehet sok tagja van, egy szívnek kell benne dolgozni s az egy szívet egy vágynak hevíteni. Sok akadályt gördíthet munkánk elé az ellenséges világ, de hogy egy szivvel- lélekkel könyörögjünk Istenhez, ezt semmiféle erőszakkal nem akadályozhatja meg. Ennek egyetlen akadálya a mi széthúzásunk lehetne, de ha ez a bűn uralkodik közöttünk, nem vagyunk Krisztus testének tagjai. Egy szívvel-lélekkel könyörgő evangélikus egyház, mily fenséges látvány lenne ez. Óh vajha mielőbb valóra válna s megvalósulását te is elősegítenéd, Evangélikus Testvérem buzgó könyörgésed, imádkozó életed által. A jeruzsálemi gyülekezet példája megtanít arra is, miért kell könyörögnünk. Nem azért, hogy Isten kímélje meg egyházunkat a szenvedésektől. Ezekre szükségünk van. Mint a múltban, úgy a jelenben is tisztító tűz a szenvedés az egyház életében, mely kiolvasztja belőle a salakot, nevelő iskola, mely Krisztus testének a fejlődését, tökéletesedését, megszentelödését segíti elő. Pál apostol Filippibe küldött üzenete a mai kor keresztyénéire is vonatkozik. „Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek őbenne, hanem hogy szenvedjetek is őérette“. Az sem lehet imádságunk tárgya, hogy Isten törölje el ellenségeinket a föld színéről. Ha ilyen alacsony indulatok viharzanak a lelkűnkben, még távol vagyunk Krisztustól. Az Ő evangélioma más kötelességeket szab elénk: „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak s imád- kozatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket“. Míg a világ fennáll, mindig lesznek ellenségeink,
