Harangszó, 1931
1931-05-17 / 20. szám
162 HARANGSZÓ 1931 május 17. >» lyét az Isten-dicsőítés igazi tiszta boldogsága. Ez az az öröm, amelyet senki se vehet el tőlem. Május 21. Bánatomban. Lukács 7:11-17. v., János 14—16. v. A naini özveggyel hiába volt veüe a „nagy sokaság“, vigasztalás helyett talán inkább növelték a fájdalmát. Vannak fájdalmak, amelyeknél az emberek vigasztalása csak a veszteségeink nagyságát' teszi még tudatosabbá és így enyhítés helyett csak növeli a fájdalmat. Ménnyire más Jézus vigasztalása. Az ö részvéte nem mű-bánat, nem alkalmilag felvett gyászruha, a vigasztalásnak Ő nemcsak a szavait hozza, hanem élettámasztó érövé válik a vigasztalása. Engem pedig boldoggá tesz az a tudat, hogy az Ö csodálatos, kegyelmes, könnytörlő vigasztalását nemcsak a naini özvegy, hanem én is megtapasztalhatom. Amikor súlyos gyászomban egvediil ülök a fájdalom magános kőszikláján, csendes léptekkel jön valaki: az égi vigasztaló, „hogy velem maradjon mindörökké.“ Május 22. Tanácstalanságomban. Luk. 12:11—12. v. Hogyan megbizonyosodott ez ige ígéretének igazsága a tanítványok későbbi életében. Hányszor kerültek nehéz helyzetbe, hányszor kell': ezeknek az egyszerű embereknek a világ hatalmasai és műveltjei elé odaállni. Milyen csodálatos, hogy rajtuk a zavarnak, aggodalomnak nyoma sincs, zeng ajkukról a bizonyságtevés, valami nem töltik- való, hanem felülről való bölcseséggel. A Lélek mindig „megtanította“ őket. — Sokszor olyan számomra az élet, mint egy kusza laljirint, tanácstalanul állok tekervényes útja előtt. Merre menjek, melyiken induljak? Milyen jó, hogy nem kell kapkodnom fűhöz-fához, mert odaáll mellém az én égi tanácsadóm, aki „megtanít“ engem és megmutatja a helyes utat. Május 23. Kísértéseimben. Lukács 22:31 —32. v. Máté 14 : 30. v. Nekünk nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki megkisértetett hozzánk hasonlóan. Itt élt közöttünk: tudja mit jelent a küzdelmes. kisértéses emberi élet. Azért vette fel olyan szereltettél a kisértések hullámverésével kiizködö Péternek ügyét. Imádkozott érte, felsegítő, kegyelmes kezével lehajolt hozzá. Oh, hogy aláhullott volna Péter a sátán rostáján, ha kisértéseiben vele nem lett volna Jézus és elbukásából is fel nem emelte volna kegyelmes rátekintésével. Kisértéseim csikorgó küzdelmében nem vagyok egyedül. Valaki imádkozik értem: velem van a jézus győzelmes példája erejével, erősítő szavával, sátán-győző hatalmával. Május 24. Halálomban. János 14: 1—3. v. Fejem felett egyre-egyre szállanak az évek, életem fájáról hullanak, szakadoznak az ágak: valami sötét ismeretlen felé sodródom mind közelebb. Hova érek, mire jutok? Itt e földön egy félelmetes szóval jelölik!, határnak nevezik azt a helyet, de én tudom, hogyha Öt szeretem, Ő velem lesz a nagy búcsuzáskor, kezére hajtom le elhanyatló fejemet s Ö majd elvezet oda, ahol sok elkészített lakóhely van, s ahol kegyelemből nekem is megnyílik az ajtó. Ha nem így volna, Ő megmondotta volna. Uram maradj velem, ha majd beestvéledik és a nap lehanyatlik. Ámen. Szabó József. HETI KRÓNIKA. Május tizenhetedike, a Népszövetség tavaszi tanácsülésének megnyitását közvetlenül megelőző vasárnap, az elnyomottak és kifosztottak napja lesz világszerte. Budapesten, Bécsben, Berlinben, Szófiában, továbbá a magyar, osztrák, német, bolgár vidéki városokban fölvonuló tömegek fognak tüntetni az elhibázott békeszerződések ellen. Ezzel egyidejűleg hasonló tüntetések lesznek Európa sok más nagy városában, így Párizsban is. És Amerika sem marad ki a. sorból, aminek következtében a tüntetés átcsap a földgolyó ellenkező oldalára is — Budapesten a Ganz-gyárban egv kevés munkateljesítményű munkást el- bocsájtottak, aki azután ezért sztrájkra kezdett izgatni az üzemekben. Izgatása több mühelvben eredménnyel járt, erre a gyár vezetősége az egész üzemet leállította. —• A minisztertanács a római kath. oüspökök új címe tárgyában kimondotta, hogy a címek adományozása az állam joffa, tehát a római kath. püspökök a felsőházban s hivatalos okmányokon mél- tósánosak lesznek és nem kegyelmesek. — Heinl oszfrák kereskedelemügyi miniszter nagyobb kiséretttel tárgyalás végett Budapestre jött. — A Lengyel- Magyar Egyesület Báthory István és felesége. lagelló Anna koronájának, valamint a királyi jogarnak művészi másolatát a magyar nemzetnek ajándékozta. — Angol vallásos testületek 1,457.683 aláírással tiltakozást juttattak el a miniszterelnökhöz a vasárnapi színház- és mo- zitilalom megszüntetésének terve ellen. A ..tiltakozást“ teherautón szállították a miniszteretnök hivatalába. —• MacDonald angol miniszterelnök nagy beszédet mondott az Angol Magyar Egyesület londoni lakomáján. Fohász. Úr Jézusom által, Hozzád emelem fel esedező lelkem, én nagy Istenem. Aki vagy a mennyben, aki vagy a földön s minden világ Ura: Örök Kegyelem! Te lehajolsz hozzám. Én felszállók Hozzád, hogy esdő imámmal átöleljelek. Hogy az imádságom hófehér galambként trónusod párkányán hadd pihenne meg. Oh, Te Felséges Úr! Ki eddig vezettél napsugaras réten, borús ég alatt. Sújtott és felemelt áldó kezed újra, mig híven járom itt vándorútamat. Most is arra kérlek könyörgő fohásszal: én Jézusom által fogjad kezemet, így minden gyötrelmet Te Reád tekintve, türelmes tűréssel elviselhetek. Földi létem végén fehérbe öltözve érkezzen a lelkem szent színed elé: Mennyei sereggel dicsőítve Téged, hálaénekeket zengve ott Tenéked, Ki irgalommal hajolsz — gyermeked felé! Stoll Ernőné. KARCOLATOK. A nagykátai eset. Az „Ev. Családi Lap“ közli a következő esetet: E napokban történt, hogy egyik szegény templomépítő gyülekezetünk a gyűjtésre szóló belügyminiszteri engedélyét a nagykátai főszolgabírói hivatalban bemutatta és tudomásulvételét kérte. A főszolgabírói hivatal a gyűjtést szintén szabályszerűen engedélyezte. A gyűjtő ekkor a községházára ment és ott is jelentkezett. Eddig minden rendben van. A községi elöljáróság azonban a gyűjtökönyvbe bevezette, hogy „gyűjteni kizárólag csak az evangélikusok között szabad.“ Nehéz ehhez a dologhoz nyugodtan hozzászólni. Mert miért kell a nagykátai községi elöljáróságnak bölcsebbnek lenni a beliigymiuiszieinél és a főszolgabírónál? Ha ók megengedték a gyűjtést korlátozás nélkül, szabad-e őket kiigazítani a községi elöljáróságnak ? Tisztára törvénytelen volt ez a megszorítás. De hát akkor miéit tették? És miért most, amikor minden nap, minden vezető ember Írásban és szóban folyton azt hirdeti, hogy minden magyar embernek és minden vallásfelekezetnek össze kell fogni a hitetlenség ellen, mely magával hoz minden olyan veszedelmet, amelynek ma is koldusai vagyunk? Ez a nagykátai eset egyáltalán nem szolgálja a felekezetek közötti békességet és a közös munkálkodást. Nem hinnénk, hogy a nagykátai katholikusoknak és reformátusoknak az volna az érdekük, hogy kevesebb templom legyen, ahol Krisztus igéit hirdetik. Egy régi statisztika szerint Nagykátán az evangélikusok pontosan a lakosság egy század részét teszik, vagyis száz lakos között egy evangélikus van. Ha a községi elöljáróság ezt tudja, már pedig bizonyosan tudja, akkor eljárását sokkal komolyabban ítéljük meg és olyan Veszedelmes precedensnek tartjuk, melyre illetékes hatóság figyelmét is fel kell hívni. Végül azt jegyezzük meg, hogyha mink is a nagykátai példát követnénk és minden katholikus egyházi és társadalmi gyütéstől elzárkóznánk, kétségtelenül mink járnánk jobban. De mink ezt nem tesszük, mint ahogy eddig sem tettük és nem mutogatjuk lefényképezve a nagykátai záradékot a katholikus gyűjtök előtt úgy, ahogy pedig megérdemelnék. . . Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! KlffiflNlHü.
