Harangszó, 1931

1931-05-17 / 20. szám

162 HARANGSZÓ 1931 május 17. >» lyét az Isten-dicsőítés igazi tiszta bol­dogsága. Ez az az öröm, amelyet senki se vehet el tőlem. Május 21. Bánatomban. Lukács 7:11-17. v., János 14—16. v. A naini özveggyel hiába volt veüe a „nagy sokaság“, vi­gasztalás helyett talán inkább növelték a fájdalmát. Vannak fájdalmak, amelyeknél az emberek vigasztalása csak a veszte­ségeink nagyságát' teszi még tudatosabbá és így enyhítés helyett csak növeli a fáj­dalmat. Ménnyire más Jézus vigaszta­lása. Az ö részvéte nem mű-bánat, nem alkalmilag felvett gyászruha, a vigaszta­lásnak Ő nemcsak a szavait hozza, ha­nem élettámasztó érövé válik a vigasz­talása. Engem pedig boldoggá tesz az a tudat, hogy az Ö csodálatos, kegyel­mes, könnytörlő vigasztalását nemcsak a naini özvegy, hanem én is megtapasz­talhatom. Amikor súlyos gyászomban egvediil ülök a fájdalom magános kő­szikláján, csendes léptekkel jön valaki: az égi vigasztaló, „hogy velem marad­jon mindörökké.“ Május 22. Tanácstalanságomban. Luk. 12:11—12. v. Hogyan megbizonyoso­dott ez ige ígéretének igazsága a tanít­ványok későbbi életében. Hányszor ke­rültek nehéz helyzetbe, hányszor kell': ezeknek az egyszerű embereknek a világ hatalmasai és műveltjei elé odaállni. Mi­lyen csodálatos, hogy rajtuk a zavarnak, aggodalomnak nyoma sincs, zeng ajkuk­ról a bizonyságtevés, valami nem töltik- való, hanem felülről való bölcseséggel. A Lélek mindig „megtanította“ őket. — Sokszor olyan számomra az élet, mint egy kusza laljirint, tanácstalanul állok tekervényes útja előtt. Merre menjek, melyiken induljak? Milyen jó, hogy nem kell kapkodnom fűhöz-fához, mert oda­áll mellém az én égi tanácsadóm, aki „megtanít“ engem és megmutatja a he­lyes utat. Május 23. Kísértéseimben. Lukács 22:31 —32. v. Máté 14 : 30. v. Nekünk nem olyan főpapunk van, aki ne tudna meg­indulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki megkisértetett hozzánk hasonlóan. Itt élt közöttünk: tudja mit jelent a küz­delmes. kisértéses emberi élet. Azért vette fel olyan szereltettél a kisértések hullámverésével kiizködö Péternek ügyét. Imádkozott érte, felsegítő, ke­gyelmes kezével lehajolt hozzá. Oh, hogy aláhullott volna Péter a sátán ros­táján, ha kisértéseiben vele nem lett volna Jézus és elbukásából is fel nem emelte volna kegyelmes rátekintésével. Kisértéseim csikorgó küzdelmében nem vagyok egyedül. Valaki imádkozik értem: velem van a jézus győzelmes példája erejével, erősítő szavával, sátán-győző hatalmával. Május 24. Halálomban. János 14: 1—3. v. Fejem felett egyre-egyre szállanak az évek, életem fájáról hullanak, szakadoz­nak az ágak: valami sötét ismeretlen felé sodródom mind közelebb. Hova érek, mire jutok? Itt e földön egy félelmetes szóval jelölik!, határnak nevezik azt a helyet, de én tudom, hogyha Öt szere­tem, Ő velem lesz a nagy búcsuzáskor, kezére hajtom le elhanyatló fejemet s Ö majd elvezet oda, ahol sok elkészített lakóhely van, s ahol kegyelemből ne­kem is megnyílik az ajtó. Ha nem így volna, Ő megmondotta volna. Uram ma­radj velem, ha majd beestvéledik és a nap lehanyatlik. Ámen. Szabó József. HETI KRÓNIKA. Május tizenhetedike, a Népszövetség tavaszi tanácsülésének megnyitását köz­vetlenül megelőző vasárnap, az elnyo­mottak és kifosztottak napja lesz világ­szerte. Budapesten, Bécsben, Berlinben, Szófiában, továbbá a magyar, osztrák, német, bolgár vidéki városokban fölvo­nuló tömegek fognak tüntetni az elhibá­zott békeszerződések ellen. Ezzel egy­idejűleg hasonló tüntetések lesznek Európa sok más nagy városában, így Párizsban is. És Amerika sem marad ki a. sorból, aminek következtében a tünte­tés átcsap a földgolyó ellenkező oldalára is — Budapesten a Ganz-gyárban egv kevés munkateljesítményű munkást el- bocsájtottak, aki azután ezért sztrájkra kezdett izgatni az üzemekben. Izgatása több mühelvben eredménnyel járt, erre a gyár vezetősége az egész üzemet leállí­totta. —• A minisztertanács a római kath. oüspökök új címe tárgyában kimondotta, hogy a címek adományozása az állam joffa, tehát a római kath. püspökök a fel­sőházban s hivatalos okmányokon mél- tósánosak lesznek és nem kegyelmesek. — Heinl oszfrák kereskedelemügyi mi­niszter nagyobb kiséretttel tárgyalás vé­gett Budapestre jött. — A Lengyel- Magyar Egyesület Báthory István és fe­lesége. lagelló Anna koronájának, vala­mint a királyi jogarnak művészi másola­tát a magyar nemzetnek ajándékozta. — Angol vallásos testületek 1,457.683 alá­írással tiltakozást juttattak el a minisz­terelnökhöz a vasárnapi színház- és mo- zitilalom megszüntetésének terve ellen. A ..tiltakozást“ teherautón szállították a miniszteretnök hivatalába. —• MacDonald angol miniszterelnök nagy beszédet mon­dott az Angol Magyar Egyesület londoni lakomáján. Fohász. Úr Jézusom által, Hozzád emelem fel esedező lelkem, én nagy Istenem. Aki vagy a mennyben, aki vagy a földön s minden világ Ura: Örök Kegyelem! Te lehajolsz hozzám. Én felszállók Hozzád, hogy esdő imámmal átöleljelek. Hogy az imádságom hófehér galambként trónusod párkányán hadd pihenne meg. Oh, Te Felséges Úr! Ki eddig vezettél napsugaras réten, borús ég alatt. Sújtott és felemelt áldó kezed újra, mig híven járom itt vándorútamat. Most is arra kérlek könyörgő fohásszal: én Jézusom által fogjad kezemet, így minden gyötrelmet Te Reád tekintve, türelmes tűréssel elviselhetek. Földi létem végén fehérbe öltözve érkezzen a lelkem szent színed elé: Mennyei sereggel dicsőítve Téged, hálaénekeket zengve ott Tenéked, Ki irgalommal hajolsz — gyermeked felé! Stoll Ernőné. KARCOLATOK. A nagykátai eset. Az „Ev. Családi Lap“ közli a kö­vetkező esetet: E napokban történt, hogy egyik szegény templomépítő gyülekezetünk a gyűjtésre szóló bel­ügyminiszteri engedélyét a nagykátai főszolgabírói hivatalban bemutatta és tudomásulvételét kérte. A főszolga­bírói hivatal a gyűjtést szintén sza­bályszerűen engedélyezte. A gyűjtő ekkor a községházára ment és ott is jelentkezett. Eddig minden rendben van. A községi elöljáróság azonban a gyűjtökönyvbe bevezette, hogy „gyűjteni kizárólag csak az evangé­likusok között szabad.“ Nehéz ehhez a dologhoz nyugodtan hozzászólni. Mert miért kell a nagykátai községi elöljáróságnak bölcsebbnek lenni a beliigymiuiszieinél és a főszolgabíró­nál? Ha ók megengedték a gyűjtést korlátozás nélkül, szabad-e őket ki­igazítani a községi elöljáróságnak ? Tisztára törvénytelen volt ez a meg­szorítás. De hát akkor miéit tették? És miért most, amikor minden nap, minden vezető ember Írásban és szó­ban folyton azt hirdeti, hogy minden magyar embernek és minden vallás­felekezetnek össze kell fogni a hitet­lenség ellen, mely magával hoz min­den olyan veszedelmet, amelynek ma is koldusai vagyunk? Ez a nagy­kátai eset egyáltalán nem szolgálja a felekezetek közötti békességet és a közös munkálkodást. Nem hinnénk, hogy a nagykátai katholikusoknak és reformátusoknak az volna az ér­dekük, hogy kevesebb templom legyen, ahol Krisztus igéit hirdetik. Egy régi statisztika szerint Nagykátán az evan­gélikusok pontosan a lakosság egy század részét teszik, vagyis száz la­kos között egy evangélikus van. Ha a községi elöljáróság ezt tudja, már pedig bizonyosan tudja, akkor eljá­rását sokkal komolyabban ítéljük meg és olyan Veszedelmes precedens­nek tartjuk, melyre illetékes hatóság figyelmét is fel kell hívni. Végül azt jegyezzük meg, hogyha mink is a nagykátai példát követnénk és min­den katholikus egyházi és társadalmi gyütéstől elzárkóznánk, kétségtelenül mink járnánk jobban. De mink ezt nem tesszük, mint ahogy eddig sem tettük és nem mutogatjuk lefényké­pezve a nagykátai záradékot a katho­likus gyűjtök előtt úgy, ahogy pedig megérdemelnék. . . Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! KlffiflNlHü.

Next

/
Oldalképek
Tartalom