Harangszó, 1931
1931-05-10 / 19. szám
XXII. évfolyam. 1931 május 10. 19. szám. Alapította: KAPI BÉLA l9l()-ben. Laptulajdonos. Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Lutker- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80.526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. HARANGSZÓ Üdvözítő, te mennybe szálltát Dicsőségben részesülni, Oda vágynék, hova jutottál, Én is veled egyesülni. A „Harangszó“ 8zerkesztő-k iadóhi vatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre * P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Jó fegyverünk. János ev» 1624. .Kérjétek és megkapjátok, hogy z ti örömötök teljes legyen“. R égi példabeszéd mondja: Imádkozzál és dolgozzál... Boldog az az ember, aki ezt az egyszerű életszabályt követi. De rendesen úgy történik, hogy csak félig szánjuk rá magunkat. Sokan örömöt találnak a munkálkodás isteni parancsában, csak úgy ég kezükben a dolog, de ugyanakkor elfelejtik, hogy az örömnek micsoda gazdagsága rejlik az imádkozásban ... Nem gondolnak arra, hogy micsoda boldog, vigasztaló érzés az Isten közelségének megérzése, micsoda öröm tudni azt, hogy az Isten velem van — és imádságban szólni ezzel a nagy oltalommal. „Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van...“, így szól Jézus győzelmes lélekkel szenvedésének éppen legnehezebb óráiban. Mi pedig felejtjük, hogy minden imádkozó ezt a diadalt, ezt a békességet, ezt az örömöt nyeri el könyörgésére alászálló mennyei válaszul. Itt a földön mennyit kell harcolnunk, viaskodnunk szükséggel, nyomorúsággal, a világgal, az emberekkel, saját testünk gonosz kívánságaival és nem utolsó sorban . . . a halállal. Milyen boldog az a harcos, aki az imádságával Istenhez kapcsolódik, aki az Isten közelségének érzetéből merít erőt a harcra, hogy diadalmasan megharcolja azt!. .. Békesség Istennel..., győzelem a világ felett . . ., ebben áll az ember igazi, teljes öröme, ebben van az imádság győzhetetlen ereje. Luther azt mondja egy helyen: ,,A keresztyén embernek legjobb fegyvere: az imádság“. Úgy van! Igaz! De aki ezt a fegyvert jól akarja forgatni, az menjen és tanuljon az imádkozás nagy Mesterétől, Jézustól, aki a Miatyánkban az egyetlen, az örök imádságot hagyta reánk, hogy abból tanuljon kérni minden nemzedék az idők végéig. Az imádkozás iskolájában is Jézus legyen bölcs Mesterünk, hogy mindenekért, még a nehéz napokért is tudjunk hálát adni, szólván: Az Úr mindeneket jól cselekedett! Áldas- sék az ő nagy neve!... Tudod-e, hogy csak ekkor lesz a mi örömünk — teljes . . ? Mit cselekszik Jézus odafenn? Vagy miért ment oda fel s nem maradt itt alant? Tétlenül van-e ott, vagy tesz valamit? Erről világosan beszél a 68. zsoltár, midőn így szól: Felmenvén a magasba, foglyoknak sokaságát fogád. Valóban szép s vigasztalóbeszéd s így látszik, mintha Jézus éppen erre a zsoltárra gondolt volna akkor, midőn ama erős fegyveresről szóló példázatát mondta, aki őrzi az ő palotáját s valamije vagyon, azt békességgel birja, míg valamely nálánál erősebb reá jővén öt meg- győzendi, minden fegyverét elveszi, melyhez bízik vala s amely marhát attól elfosztott, elosztja. Mi, szegény emberek ugyanis bűneink folytán'az ördög s a halál zsarnoksága alatt nyögünk, ezek oly vaskezekkel tartanak fogva bennünket, hogy magunk erejéből a fogságból kiszabadulnunk lehetetlen. Az ördög tüzes nyilakkal lövöldöz szüntelenül reánk s azt nézi, miként nyelhessen el bennünket. A törvény feltárja előttünk bűneinket, vádolja s ijeszti amiatt lelkiismeretünket, úgy, hogy kénytelenek vagyunk feljajdulni: Jaj nekem, vétkeztem Isten s felebarátom ellen, . Bár minden elhágy e világban, Amivel magad biztatod, Véle minden nyomorúságban Magadat vigasztalhatod. Megszámlálja könnycseppjeidet, Jókor segítségedre siet: Légy csendes szívvel. * * Akkor is hallja panaszodat, Mikor mondani sem mered; Előtte akármely titkodat S bánatodat kiöntheted. Tudja jól mi nyomja szived, t, Keblén sírd ki bús keservedet: Légy csendes szívvel“. Ámen. halál fia vagyok tehát! Ezen mi legyőzhetetlen ellenségeinkkel szemben nincs mentség, melyet akár önmagunktól, akár másoktól, mégha angyalok vagy szentek volnának is azok, nyerhetnénk. Áinde Krisztus, mint erősebb, eljővén kezdetben teljes alázatossággal a törvény alá adja magát s annak ítéletét, miként a leggonoszabb bűnös feje felett elhangzani engedi; mert hisz neki két lator között a keresztfán kellett meghalnia, mint a császár elleni néplázitónak s mint istenkáromlónak; Ő tehát saját halálával az egész világ bűneiért elégtételt adott, mint Istennek ártatlan, türelmes báránya. Nincs itt erő, nyoma sincs itt a hatalomnak; hisz azért függ ott, hogy a halált elszenvedje. Miután így a törvény az ő fölötte kimondott jogtalan ítélet folytán minden jogát s hatalmát elvesztette, e világ bűne bűn által kárhoztatott s töröltetett el; a halál, mely az egész emberi nemzet felett zsarnoki hatalmat gyakorolt, kivégeztetett s megsemmisíttetett; s midőn a megfeszített Jézus a sírban fekszik s senki reményre, vigasztalásra, hogy ismét feltámadhatna, még Foglyok szabadulása. Luther áldozócsütörtöki beszédéből.
