Harangszó, 1931
1931-05-03 / 18. szám
142 HARANQSZÓ 1931 május 3. Krisztus képét. Óh, hogyan győznék eleget imádkozni azért az imád- ságos kézért, amely megtanított engem imádkozni! Az édesanyám keze volt az, amely megvert engem. De mikor fenyített, akkor is neki fájt jobban és mikor dorgált, akkor is az ő kezei reszkettek a szomorúságtól, uh, hogyan tehetném jóvá gyermeki rosszaságomat, amiért a fenyítés fájdalmától és a dorgálás bánatától lett nehéz, reszketős és fáradt az édesanyám két keze?! Az édesanyám keze az, amely megáldott engem. Mikor a keresztvízről visszahoztak, mikor a konfirmáció ígérete s áldása elhangzott, a lelke felszállt az Istenhez, hogy az Úr áldásával egyesülhessen az anyai áldás. Az életembe bármilyen áldást küld az Isten, tudom, hogy az édesanyám áldása egyesül vele. Ha mások láthatatlan áldása s hallhatatlan imádsága ráhull életutamra, tudom, hogy benne ragyog az édesanyám áldó kezének meleg sugára. Óh, édes Istenem, áldd meg az édesanyám kezét, amely annyit dolgozott érettem s amely megtanított dolgozni, amely annyiszor átölelt s szívéhez szorított, amely letörölte a könnyeimet s megtanított mások könnyeinek letörlésére, amely any- nyit imádkozott értem s megtanított imádkozni, amely megvert és megáldott engem. Adj Uram olyan gyermeki szeretetet belénk: . . . hogyha a szívünk megtelik jósággal, A szemünk könnyekkel, lelkünk imádsággal; Hogyha egy-egy nemes tettet viszünk végbe: Csókoljuk meg Édesanyánk drága kezét érte! A legjobb módszer. I. János 4i8. „A szeretetben nincsen félelem; sót a teljes szeretet kiűzi a félelmet." J aj, mennyi mindentől félünk, rettegünk mi szegény emberek!... Mennyi minderj aggaszt, tép bennünket. Óda van békés nyugalmunk!... Szerencsétlenség, betegség, gonosz emberek törnek reánk... szeretteinket elveszthetjük, Ínség, halál leselkedik utánunk... vagy nyugtalanít az örökkévalóság, amely minden napon közelebbről integet felénk. Milyen jó volna kiszaggatni magunkból ezt a kínzó félelmet, ezt az életsorvasztó remegést... János apostol a legjobb módszerről beszél és azt mondja: Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat, „mert a szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet“... Szeresd az Istent... jobban mondva: Engedd, hogy szeressen először tégedet az, aki az ő egyszülött fiát halálra adta — teéretted. Ő neked is szerető mennyei Atyád akar lenni és maradni, hogy tégedet óvjon, védjen és mindenek felett megtartson . . . Higyj végre már teljes szívvel ebben az Istenben; hisz nem is tehetsz másként, néked viszonozni kell azt a szeretetet, mely Isten szívéből sugárzik alá ... A szerető Isten előtt pedig miért állnál meg félelemmel ?... Látod, minél jobban szereted az Istent, annál inkább menekül a félelem a te megyötrött, szegény szívedből. „A szereiben nincsen félelem!“ .. . De vigyázz — meg ne csald magadat! Az Isten iránt érzett szerete- tednek ismertető jele, bizonysága — a felebaráti szeretet... Isten irgalmasságával csak ‘akkor vigasztald magadat, ha te is gyakorlód a2 irgalmat. Bűnbocsánatot vársz?... De hát te tudsz-e megbocsátani?... Valahányszor szeretetlen, kemény, hideg vagy embertársadhoz, mindannyiszor megszakad az Istenhez fűző szeretet szála és megint szívedbe tör a félelem . .. Próbáljuk ki az apostol módszerét, hadd legyen béke, csend, nyugalom zaklatott lelkünk szomorú világában. Próbáljuk ki: vájjon megáll-e az ige a mai világban is, hogy „a szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet“ ... „Uram, ellenséged neked, Ki másokat nem szeret; Nem lehet az hív gyermeked, Aki téged nem követ. Mindnyájan egy vérből lettünk,.. Te magad haltál meg értünk, S mily erős, szent láncokkal Kapcsolsz össze másokkal. Testvéreim, gyermekei Az ég és föld Atyjának, Ti boldog örökösei A Jézus országának! Titeket szívből kedvellek, Meleg keblemre ölellek, Tűröm, ha vétettetek S imádkozom értetek.“ Ámen. * Spurgeon, akit az angol prédikátorok fejedelmének tartanak, különös előszeretettel csüngött az édes anyján. Mikor az édes anyja a koporsóban feküdt, igy kiáltott fel: „Anyám, anyám! Ha nem lettél volna olyan, aminő voltál, sohasem lettem volna olyan ember, amilyen vagyok “ Korunk válsága. (Folytatás.) A második nap. Csütörtökön folytatták a soproni evangélikus hittudományi fakultás országos konferenciáját. Blatnitzky Pál, a pestmegyei felső ev. egyházmegye főesperese tartotta a. reggeli istentiszteletet Példabeszédek 2. 1—6. alapján, majd Pröhle Károly professzor kezdte meg az előadását „Korunk válsága és a theoló- gia“ címen. A hírneves svájci-német theológus, Barth gondolatrendszerébe vezette be hallgatóságát. — Szünet után Pröhle professzor mint a konferencia vezetője köszöntötte a hetvenéves D. Payr Sándort, a soproni egyetemi kar ny. egyháztörténet-tanárát, néhai Gyu- rátz Ferenc püspökről irt életrajzának megjelenése alkalmából. Majd dr. Böhm Dezső, a budapesti evangélikus leány- kollégium igazgatója, „A nevelés mint világprobléma“ címen beszéli. A győztes államok törekvése arra irányul, hogy mindazt megtartsák, amit elértek, ezért még az iskola utján is és ellenségeik lekicsinylésével is valami különös önérzetet igyekeznek népük leikébe belevinni. A ridegség nélküli erkölcsi kényszerrel dolgozó nevelői munka az ideális, ehhez pedig a családias iskola segít hozzá, kirándulások, iskolai otthonok, cserkészet, leventemozgalom, önképzés stb. Támogatója az iskola munkájának a szülők szövetsége, a volt iskolatársak számos egyesülete. Az előadó végül hangoztatta, hogy állandó önművelés lendítheti fel csupán a csonka ország elhanyagolt iskolaügyét és ugyanez pótolja a felnőtteknél azt, amit a körülmények —• a háború és az utána következő idők — velük elhanyngoltattak. Végül dr. Deák János, a hittudományi kar ezidei dékánja ,,A Tízparancsolat szociális jelentőségéről“ tartott előadást. A Tízparancsolat a nemzeti élet fundamentumává a vallást teszi, tehát az élötet az Istenhez való viszony által szabályozza. Ha az emberek megtartanák a Tízparancsolat lutheri magyarázatát, akkor nem volna szociális válság. Délután D. Geduly Henrik tiszakerü- leti püspök tartott előadást a magyar protestantizmus helyzetéről ebben a válságos világban. Az egyes korszakok szellemi életét az egymás mellett, vagy egymással szemben haladó nagy közösségek szellemi irányának eszmétartalma alakítja ki. A magyar protestantizmus hőskorában, mártirkorszakában ez az isteni eredetű, tárgyilagos eszme diadalmasan érvényesült, hitvallásos hűség fütötte, a gyülekezetek tagjainak eleven hittudata, hitmeggyőződése és a mindezekért hozott bámulatrdméltó evangéliumi áldozatkészség. A protestantizmus masszív egységére csak akkor kezdett árnyék borulni, amikor a pártpolitika és a nemzetiségi politikai, majd pedig a racionalista teológia vonult be az egyház közéletébe. Ez megbontotta nemcsak az egyház szellemi egységét, hanem sokhelyütt az igehirdetést is megfosztotta attól a rendeltetéstől, hogy Jézus Krisztus mellett tegven egyedül bizonyságot. A XVIII. és XIX. századbeli forradalmak és a túlzó fölvilágosodás korszakában meggyöngitette ez az irányzat az egyház ellenállóképességét a kor uralomratö-
