Harangszó, 1931
1931-04-26 / 17. szám
136 HARANGSZÓ 1931 április 26. Mert az anyagelvüség nem tudja mi az, hogy az Isten szeretetből testet ölt s az emberi testet ezzel a szeretet megnyilatkozásává teszi. Ezért forog veszedelemben a legnagyobb szociális érték: a szeretet és itt éleződik ki a szociális válság. A szociális válság az élet válsága. Ha a gazdagság igézete nem vakította volna el az elihéket, a technikai vívmányokból az következett volna, hogy a munkások jobb lakásokban laknának, mint azelőtt. Este az Ev. Ifjúsági Egyesület helyiségében vallásos estély fejezte be a szerdai progtammot. Az estélyen báró Pod- maniczky Pál dr. theológiai tanár tartott szép és érdekes vetitettképes előadást a lipcsei misszió dzsagga missziójáról. (Folytatjuk.) Iijaínk szellemi táplálékáról. Irta: Benedek Vince. (Folytatás.) Napjainkban sokat beszélnek a magyar ifjúságról, — arról a magyar ifjúságról, amelytől a régi Magyarország visszaszerzését és egy újnak felépítését várjuk. Nevelnünk kell tehát minden téren jó példával, okos tanáccsal a nemzet számára egy új, életerős társadalmat. Hogy pedig nevelhessünk, ennek a nevelésnek mikéntjére fektessünk kiváló súlyt, mivel az ma jövőnk legfontosabb problémái közé tartozik. A nevelés egyik tényezője az ifjúság kezébe kerülő olvasmányok tartalmának megválogatása is. Olvasson ifjúságunk minden nemes tartalmú szépirodalmi és tudományos müvet; olvasson lélki szórakoztatásul, erkölcsöt, jellemet hazaszeretefet fejlesztő ismerne többé a züllött csavargóra, akit azon a rideg őszi estén a faluvégi kis házba vezetett jó végzete. Barátságosan fogadja mindenki a köszöntését, egyik-másik kezet is fog vele. A múltra a feledés árnyéka borult. Kertész János se szóval, se tettel nem vét senkinek, tisztességes jó munkát végez, mindenki becsülésére érdemes. Vidáman beszélgetve mennek a templom felé, János egy pillanatra el nem engedné a kisleány kezét. Elgondolkozva nézek utánok, mert véletlenül ismerem ennek a történetnek minden részletét és eszembe jut egy példázat, amelyet egy régi könyvben valahol olvastam. Hatalmas sziklatömb mellett térdel a kőfaragó és egyik ütést a másik után méri nehéz kalapácsával, de a szilárd kőzet konokul ellenáll erőfeszítésének. „Mily meddő munkát végzesz, „szólt egy arramennö“, hogyan is remélheted, hogy e márvány összefüggését megbonthatod?“ „Pedig mégis sikert aratok — felel a munkás —, mert addig ütöm-verem ezt a követemig az igazi pontra reátalálok, amikor aztán egyetlen kocintásra szerteszéthull.“ És úgy lön csakugyan. így törekszik a Gondviselés is meg- puhitani egy-egy kemény szívet. Olykor egy gyermek ártatlan ajka mondjg ki az igazi szót, amelytől föltárulnak az elzárt kapuk. És ime! Mélyen elrejtőzve, azok mögött a Jóság lakik. (Vége.) regényeket, olvasson általában mindig csak olyan írásokat, melyekben a nemes érzés, a szép gondolattal ölelkezik és ne keresse a lélek és erkölcsromboló irodalmi szennygyíijtök poshadt italát. Olvassa különösen Jókai Írásait, mert amíg Jókai regényei és annak alakjai benne élnek a magyar ifjúság lelkében, addig nem hal ki a magyar szellemi integritásunk; de útját egyengetjük szerencsétlen országunk integritásának is. Mert naggyá egy kort s éppen a mait, csak fiaink szent hite és ősök példájából merített törhetetlen törekvése tehet. Soha nemzetnek pedig nagyobb szüksége ilyen példákra, ilyen ideálokra nem volt, mint ma, nekünk. Ez ád Jókai regényalakjainak csodálatos alkalomszerüséget és A Brit és Külföldi Biblia- Társulat egyik indiai biblia- • árusa. jelentőséget épen ma, amikor ideálok nélkül szűkölködik ez a guzsbakötött nemzet. Olvassák továbbá ifjaink: Benedek Elek, Eötvös József, Eötvös Károly, Her- czeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Rákosi Viktor és a többi jeles magyar írók műveit, akkor olyan alapját vetik meg erkölcsi énjüknek, amelyen szilárdan áll meg hazalfiságuk és jellembeli felfogásuk. Szórakozzék ifjúságunk jelesebb költőinknek: Arany Jánosnak, Györy Vilmosnak, Lévay Józsefnek, Petőfi Sándornak, Sántha Károlynak, Szabolcska Mihálynak, Tompa Mihálynak, Vörösmarty Mihálynak stb. verseivel s ezekből építse ki a maga szellemi világát. Lelkesüljenek ifjaink különösen, a mi dicső Petőfi Sándorunk hazaszeretetén és csodás nemzetbecsülésén, aki a hazaszeretetről nemcsak verselt, de élte is a hazaszeretetet, melyet vérével is megpecsételt. Ö legyen ifjaink ideálja — akkor lesz: magyar jövő, magyar feltámadás; — akkor a mi porigalázott országunk „fényre derül". Ott vannak aztán a Luther Társaság kiadványai és más egyéb protestáns kiadványok, amelyekből evangélikus közönségünk és ifjúságunk, vallásos érzésüket, hitbuzgóságukat ápolhatják és egyházi nagyjaink dicső tetteiből lelkesedést meríthetnek. Vallásépítö és erkölcsnemesítő olvasmányokat tartalmaz a mi közkedvelt lapunk: a Harangszó és az évről-évre evangélikus családjainkhoz bekopogtató évkönyvünk: a Luther Naptár. Ezen evangélikus kiadványokról csak annyit, hogy azoknak egyetlenegy evangélikus házból sem szabadna hiányozniok. Keressék aztán fel ifjaink a közkönyvtárakat, amelyekben nemcsak irodalmi müveket találnak, hanem akadnak ott a közönség szélesebb rétegeinek szánt köz- gazdasági, ipari stb. munkák is, amelyeknek olvasása szintén haszonnal jár. Mindezek mellett és főképpen legyen kéznél állandóan a Biblia, • a Könyvek Könyve, mert ez az az igazi forrás, melyből az élet üdítő, tiszta vize fakad. Sajnos, hogy a mai ifjúság legnagyobb részének a nemestartalmú, irodalmi értékű és tudományt terjesztő müvek kevésbbé kellenek. Megdöbbentő az az úgynevezett szellemi táplálék,, amivel természetes kultúr éhségüket kielégítik. Az alsóbbrendű irodalom' idegrángató termékeit habzsolják, amelyek pedig — mint említettük — tönkreteszik idegeiket, lelkűk tisztaságát. Bujva-bujják a szenzációra utazó lapokat, amelyek a legtrágárabb dolgokat dicsőítik, a legbíí- nösebb erkölcstelenségeket védelmezik és a szörnyű bűnök elkövetőit mint „modern“ embereket, szinte követendő példa gyanánt állítják oda. Azt szokták tartani: az embert barátairól, szórakozásairól és olvasmányairól lehet legjobban megismerni. Itt is áll az a szálló ige: mondd meg mit olvasol és én megmondom: ki vagy? Amely ifjúság szellemi szórakozás, sőt táplálék címén a kétségbeejtően elszaporodott ponyvairodalom termékeit falja: az nem a mi fiatalságunk, az elvesztette létjogosultságát arra, hogy a haza fenntartó oszlopa legyen. Keresse azért ifjúságunk csak a jó könyveket, mert: „a jó könyv legjobb barát a világon“. Hála Isten vannak jó érzésű és éberszemű hazafiak, akik fiatalságunk lej- tőrejutását észreveszik s teljes tudásukkal, hazafias érzésük egész hevével azon dolgoznak, hogy ifjúságunk jobb útra terelődjék. Vannak szervezetek is, amelyek népünket a nemzeti nagyság és erő óhajtott igéretföldére iparkodnak elvezetni. Ilyenekül említem a vármegyénként szervezett iskolánkívüli népművelési intézményt, a cserkész és levente alakulatokat. Szervezői feltétlen elismerést érdemelnek, mert megérezték a kor intőszavát, a társadalom szívének dobbanását s ezzel jövőnk reményeinek, ifjúsá- ságunknak meginentoivé szegődtek. Szóval, vannak kedvező jelek, amelyekből
