Harangszó, 1931
1931-04-12 / 15. szám
1931. április 12. HARANG SZÓ 121 relmi rendelete. Fellélegzettek és lázas készülődéssel istenházának a megépítéséhez fogtak. Buzgó családok: Móritzok, Bobayak nagyobb összeget adtak, lőttek az adományok, volt aki pénzt, volt, aki helvet adott a templom és más gyűl. épületek céljaira. 1783 augusztusában kapták meg a helytartótanács engedélyét az építéshez, a rákövetkező évben, 1784. auguszíusában már felszentelte és magasztos rendeltetésének át is adta az új templomot Perlaky Gábor szuperintendens. Hogy az emberek lelkében milyen nagy volt az Isten igéje után.i szomjúság, azt eléggé mutatja az, hogy még addig sem akartak istentisztelet nélkül lenni, mig a templom elkészül. Egyik buzgó hívőt, Györffy Lászlót, aki akkor Takácsiban lakott s később Bobára jött, felkérték, hogy engedje át a pajtáját isten- tiszteletre és az üresen álló lakást lelkészlakásnak. Ebben a pajtában hirdette a gyülekezet első lelkésze, Lakatos Ádám az Istennek igéjét. Egyik buzgó egyháztag adott a gyülekezetnek nemcsak a templom megépítésére helyet, hanem lelkészlakás és építés, leiké— szí javadalmazás céljaira is földet. Iskolája a gyülekezetnek már 1782-ben megépült. A templomhoz, mii természetesen nem építhettek be a fajúba s nem építhettek toronnyal, 1820-ban építettek tornyot és szereztek két harangot. A hívek hitbuzgósága és áldozatkészsége folytán így épültek fel azok a külső keretek, melyek között a rendes gyülekezeti hitélet megindulhatott és fejlődhetett. A külső építkezés ideje után vett lendületet a lelki építkezés, kiváló vezetők irányítása mellett. A gyülekezet a kezdet nehézségei után a nyugodt fejlődés utján haladt és két leánygyülekezetével: Nemeskoccsal és Kemenespálfáva! együtt Kemenesalja egyik tekintélyes gyülekezetévé nőtt. Lélek- száma ma 1300 körül mozog. Mindegyik filiában van temploma, illetve imaháza s egy-egy tanítóval iskolája. Az anyagyülekezetben az iskolája 2 tanerös. 1898-ban renoválást eszközölt a templomán, míg 1928-ban az anyagyülekezet épített egy nagy. két tantermes iskolát tanítói lakásokkal. Ez az iskola egyike a környék legszebb iskoláinak. Amint a múltban a hívek között többen megmutatták hitükhöz és egyházukhoz való ragaszkodásukat az áldozat- készségükkel, úgy ma is vannak többen, akik szép példáját adják az egyházszeretetnek az áldozathozatalban, s az egyházi munka támogatásában Van a gyülekezetben Nőegylet, mely régóta áldásos munkát végez a szeretet gyakorlásban, vannak ifjúsági egyesületek, melyek a fiatalság lelki életét gondozzák. A hitélet nyugodt fejlődését más val- Iásuakkal való jó viszonynak a megbomlása soha nem zavarta. Felekezeti kérdés Bobán sohasem volt. Nem is lehetett. A kisebbségben levő katholikusság nagyrészt függő viszonyban volt a birtokos evangélikusággal, alkalmazást, munkát, lakást kapott nála, s a legnagyobb megértést és szeretetet élvezte. Újabban, mint arról egy másik cikk szól, sajnos, ezt a jó viszonyt mások bolygatják: a viszontszeretet helyett szeretetlenséget szítanak! Pedig inkább hálával tartoznának. Reméljük, még idejében ráeszmélnek arra, hogy sokai jobb szolgálatot tesznek mindennek és mindenkinek, legelsősorban pedig önmaguknak, ha megértő szerétetet mutatnak az evangélikusokkal szemben. Sohasem volt olyan nagy szükség a megértő testvéri szeretetre, mint ma! Ha csak így futólagosán is végignézünk a gyülekezet múltján, hálával gondolunk az Isten megtartó kegyelmére és az elődök élniakaró hitére, egyben buzdítást és bátorítást merítünk a jelen és a jövő feladatainak végzésére. Tartsd meg a hitet és a hit megtart, téged! Lukács István Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Római katholíkusok üldözése Bobán. Kezembe került a Magyar Kultúrának í. évi január 20—i száma. Egy cikket találtam benne Pezenhoffer Antaltól, az új magyar ellenreformáció legelszántabb harcosától. Címe: „Protestánsüldözés hajdan Magyarországon“. Ne örülj Kedves Olvasó! Nem arról ír, hogy mennyire üldözték a róm. katholikusok a protestánsokat. Szerinte „a protestánsok üldözéséről hazánkban még az úgynevezett elenreformáció idejében sem lehet szó. Mindössze csak annyj történt, hogy a buzgó kath. uralkodó és a hithagyásból őseik hitére a legöszintébb meggyőződésből visszatérő főurak pártolták a kath. egyházat, de csak akkor és annyiban, amikor és amennyiben erre törvényes alap volt“ Ellenben a protestánsok! Azok aztán üldözték a róm. katolikusokat! Az ember szinte hajlandó megsajnálni őket és csodálkozva áll meg az előtt a nagy történeti rejtély előtt, hogy az országnak valamikor csak egy tized- részét alkotó róm. katholicizmus a protestánsoktól elszenvedett rettenetes elnyomatás és üldözés közben hogyan tudott a mai többségre „lefogyni“ és a valamikor az ország kilenctized részét alkotó protestantizmus, minden erőszakoskodása dacára, hogyan tudott a mai el- nvészö kisebbségre „szaporodni“. Na, dehát ez az új történelmi átértékeléshez tartozik. Ellenben reánk tartozik az, hogy Pezenhoffer szerint még ma is ilyen borzasztóan üldözik Magyarországon a róm. katholikusokat. A cikkben ugyanis a következő jegyzet foglaltatik: „Jelenleg is igy tesznek. A minap a vasmegyei Bobán járván, melynek 1078 lakosából 378 katholikus, megkérdeztem informátoromat, aki 32 éve lakik már a faluban : „ Volt-e már azóta katholikus ember Bobán biró ?“ „Biró ... ó ?“ kérdezte elképedve. — „Még az is csak most fordult elő azóta legelőször, hogy az esküdtek (a képviselő testületi tagok) közé egy, azaz egyetlenegy katho- likust megválasztottak. Azelőtt még ez sem fordult elő soha!“ Láttam aztán azt is, hogy még a hősi halottak emlékkövére is, melyen a neveknek természetesen majdnem fele katholikus, az van ráírva, hogy állíttatta az ág. ev. gyülekezet. (Pénzt azonban gyűjtöttek a katholikusok- tól is), A falu nagy katholikus kisebbségét tehát a számánál és különösen vagyonánál fogva vezető többség teljesen úgy tekinti, mintha nem is lenne a világon. Bezzeg tudomásul vesszük mi, itt a fővárosban, azt a protestáns töredéket, mely számban a bobai katholikus kisebbségnek még a felétől is messze áll!“ Amikor elolvastam ezt a jegyzetet, nagyon megbotránkoztam. Nem a jegyzeten, hanem a bobai evangélikusokon. Ejnye, hát igazán ennyire elnyomják és üldözik Bobán a róm. katholikusokat? Utána jártam én is a dolognak s az én informátoromtól megkérdeztem: miképen áll a dolog? Igaz-e, hogy Boba 1078 lakosából 378 róm. katholikus? — Nem tudom — felelte informátorom — honnan vette a cikkíró ezt a statisztikai adatot? A legutóbbi hivatalos kimutatás szerint községünk lakossága számszerű pontossággal 954. Ebből róm. kát. 288. tehát 90-nel kevesebb, mint Pezenhoffer állítja. A százalékszerü arányszám szerint tehát községünkben a róm. kath. lakosság nem 35, hanem csak 30 százalék. És ebből a 30 százalék róm. katholi- kusságból tényleg nem választottak soha bírót? Dehogy nem! Amikor akadt közöttük olyan, aki rátermettnek látszott s akinek vagyona is volt annyi, hogy felelősséget vállalhatott a község pénzügyeiért, akkor közülök választottunk. 40 évvel ezelőtt például róm. kath. volt Dómján bíró, akinél megvolt mind a két feltétel s aki A bobai evang. templom. Előtte a hősök emlékműve.
