Harangszó, 1931
1931-04-05 / 14. szám
108 HARANGSZŐ 1931 április 3. életet, boldogságot, békét, üdvösséget, mindent akart hozni számára. Az Úr Jézus szegeletkő akart lenni, hogy ráépülhessen az emberek boldogságának, üdvösségének hajléka és nagypénteken a zsidó nép, mint kőműves a haszontalan kődarabot eldobta magától a Krisztust s ezzel meggyalázta az Isten kegyelmét, durván ráütött arra a kezre, amellyel az Isten fel akarta emelni az elesett embert. Esztelen, botor, őrült mozdulat, amelyhez fogható bűn nem volt a világtörténelemben. Itt látszott meg, hogy mire képes az ember. Hogy az ember nagyon hálátlan, rossz és vétkes, azt nagypéntek nélkül is tudnánk, de hogy hálátlanságáoan annyira tud menni, hogy megöli azt, aj<i sohasem tett vele mást csak jót: ez nagypénteken tűnik ki igazán. Nagypéntek előtt is voltak gonosz Káinok, akiknek ártatlan vértől volt szennyes a keze, de hogy az ember gonoszságában és irigységében még azt is meg tudja ölni, aki mindig ártatlan volt, szent, tiszta és jo, mint egy szelíd fehér galamb, az nagypénteken tűnt ki. Hogy az ember tud makacs, keménynyakú, ellenkező és lázadozó lenni az Istennel szemben, azt nagypéntek nélkül is tudnánk, de hogy az öklét is fel tudja emelni az Isten ellen, hogy meg is tudja ölni az istent, azt csak nagypénteken látjuk meg iszonyodva. Óh, érzedTe, hogy micsoda feneketlen, sötét bűn- tenger kavarog ott a keresztfa alatt? Nem csoda, ha elsotétedik tőle még az ég is. Egy nép, amely pedig a többi nép között még mindig a legjoóbik volt, a népek eleje, amelyet Isten ezredeken at ölben hordozott, védett, szeretett, mert nagyon sokat várt tőle, — megöli magát az Istent. Egy nép, melyet Isten arra rendelt, hogy megépítse az emberiség boldogságának az épületet, a sarokkövet őrült könnyesként elveti magától. Ugye érzed már testvérem, hogy nagypéntek mutatja meg igazán: mi az ember és mire képes. Ezt nekünk nagypénteken egészen őszintén meg kell látnunk. Nemcsak azért, nogy elszörnyüködjünk rajta, nem is csupán azért, hogy ott a kereszt tövében elsírjuk késői sajnálkozásunk meddő könnyeit, hanem azért, hogy a nagypénteki borzalmak véreskezű, gonosz emberein keresztül megismerjük az örökember lelküle- tét, önmagunkat. Hogy meglássuk, mit várhatunk önmagunktól és mit várhat tőlünk a Krisztus. Ne mond, hogy te nem voltál ott a Golgotha lelketlen hóhérai között, ne mond, hogy te más vagy, jobb és igazabb, mint azok. Nézd csak, mi juttatta Krisztust halálra? A hatalomféltő irigység és pénzsóvár kapzsiság. Míg ezek a bűnök meglesznek a világon, addig mindig újra, százszor, ezerszer is újra keresztre feszítené ez a világ a Krisztust, ha ismét itt járna. S amíg ezek a bűnök benned is megvannak, testvér, mindaddig te is ott állsz a kereszt tövén, mint magad is részese a Krisztus-gyilkos hóhérmunkának. Erezd magadat ott a kereszt alatt úgy, mint egy leleplezett bűnös, akiről kitűnt, hogy minden rosszra képes. Nagypénteken azonban nemcsak földi vonatkozása van, hanem égi is. Nemcsak azt mutatja meg ez a nap, hogy milyen az ember és mit tett, hanem azt is megmutatja, hogy milyen az Isten és mit tett Ő. Igaz, úgy latszik, minthogyha a nagypénteki esemény tisztára a sátán munkája volna és Istennek nem is volna ott szerepe. Minthogyha egészen visszavonult volna a cselekvés mezejéről, otthagyva Fiát az ellenségnek való teljes kiszolgáltatottságban. Maga az Úr Jézus is úgy érzi, hogy keresztfája alatt mindenki ott van, csak az hiányzik, kire legnagyobb szükség volna,, az Isten. Ezért kiált fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?“ Egészen bizonyos is, hogy a nagypénteki borzalmasságok főrendezője a sátán volt. Es mégis a nagypénteki események mögött ott van az Isten. Az utolsó szó itt is az Övé volt s ezért Övé volt a győzelem is. Először is győzte szeretettel. Mikor az egész emberiség minden bűne ott tombolt és dühöngött az Ő Fián, az Isten ezt is elnézte csak azért, hogy az ember magára döbbenjen és észrevegye, hogy mekkora az a szeretet, amely az emberért meg ezt is elnézte. De megmutatja nagypéntek az Isten bölcseségét és hatalmát is. „Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé.“ Isten az emberek nagypénteki gonosz munkája alá odaírta azokat az ótestámentomi szavakat: „Ti gonoszt gondoltatok, de én jóra fordítottam“. Az emberiség legrettenetesebb bűnéből kihozta a legnagyobb kegyelmet, az emberiség megvál- tását.A zsidók ezt a napot a halál napjává akarták tenni azzal, hogy megölték Jézust és mégis élet napja lett a nagypéntek, hiszen minden keresztyén élet onnét fakad a kereszt tövéből. Az a kereszt kínpad, gyalázat fája volt s lett belőle dicsőség jele, emberi kebleken, Isten dicsőségének hirdetője templomtornyok tetején, békesség beszéde az oltáron s örökélet, feltámadás hirdetője még a temetőben is. Krisztust megvetették, mégis Ó lett a történelem szegeletkövévé. Bizony „az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt“. Légy hálás, hogy az ember nagy bűnénél is nagyobb tudott lenni az Isten kegyelme. Nagypéntek azt üzeni, hogy mikor az ember megvetette, keresztre szegezte az Isten Fiát, Isten akkor borult rá az emberre legnagyobb szeretettel és adott néki örök életet. Nézz fel hát testvérem Krisztus keresztjére Az a látvány, amely onnét eléd tárul, ki fog űzni a lel-, kedből minden önmegelégedést, magadbizakodást és Isten kegyelme megbizonyosodásának boldogító érzetét fogja helyébe árasztani. Hajsd le a fejedet s mond alázatosan: „Atyám tudom, hogy én is, én is vétkeztem, de köszönöm, hogy kegyelmednek én, én is részese lehettem“. Ámen. Imádkozzunk! Uram Jézus, drága Megváltóm! Megtévelyedett keresztrehurcolóid késő utóda én, szégyenkezve, leroskadva állok meg lélekben kereszted tövénél. Hány gonosztevője volt ennek a világnak s közülök csak kettő került keresztfára és csak egyetlen szentje, feddhetetlen igaza volt a világnak s annak keresztre kellett kerülni. Bocsásd meg Uram, hogy keresztrehurcolóid bűnében az én bűnöm is ott volt, mert itt van énbennem is mind az a bűn, amely Téged akkor keresztre juttatott. Hálátlanság juttatott keresztre: soksok áldásoddal szemben, hányszor vagyok én hálátlan. Irigység, kapzsiság juttatott oda, s óh én sem vagyok tiszta ezektől a bűnöktől. Úgy áll előttem, Uram keresztfád, mint sötét, komor vádolása minden bűnömnek. Köszönöm Uram, hogy keresztedre mégis bízva tekinthetek, mert az én mennyei Atyám szeretetéről beszél énnékem, aki úgy szeretett engem, hogy még az ő Egyszülöttjét is halálra adta értem. Kegyelmes Atyám, segíts meg engem, hogy szent Fiad áldozati halála ne legyen rajtam hiábavaló. Törje össze lelki büszkeségemet, törölje el minden bűnömet,hogy így mint drágán megváltott lélek, lehessek a Te megtért és visz- szafogadott gyermeked. Ámen.
